Október hónapjában az optimizmus témával foglalkoztunk. Gyakorlatunkat a „Napra forgó a
napraforgó” relaxációs gyakorlattal kezdtük el. A gyermekekkel körbe ültünk a szőnyegen
törökülésben és a két karjukat jobbra fordították el mintha onnan sütne, a nap majd balra mintha
onnan sütne a nap. Utána napraforgó magokat adtunk egymásnak, először egyet, majd kettőt és így
tovább tíz magig, arra ügyelve, hogy a magok ne érjék utol egymást. A játék után csengettyűvel
jeleztük, hogy elkezdődik a mese és „Boldog Dóra” síkbáb elmondta a mondókát: „Kerekerdő kalandra hív…” A mondóka után játékból feltettük a varázsszemüvegünket és meghallgatták „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. A mesét követően megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját a mozgásos játékával együtt. Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki volt már szomorú és miért? Mi szép a világban? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ? Mi az, amit másképpen szeretnének, hogy legyen? Mi az, amit megváltoztatnának, ha lehetne? Ezt követően több levezető feladat közül is választhattak, attól függően kinek melyik tetszett. Az egyik asztalnál tükörben megnézhették mosolygós önmagukat, amit utána az optimista tükörkép munkalapra lerajzoltak és kiszíneztek. A másik asztalnál a varázsgömbbe belerajzolhatták, amire nagyon vágynak. A harmadik asztalnál ülők kiszínezhették Tódi törpe házát. A negyedik asztalnál ülők, kivághatták az optimizmus jelét, majd megrajzolták a szemet és a szájat. A gyerekek elmélyülten dolgoztak és volt, aki több feladatot is megoldott a felkínált lehetőségek közül. Az elmélyült munkálkodás közben többször meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok… című dalát.
Az optimizmus gyakorlása
Ismét eltelt egy hónap. A 4. évfolyamos tanulók tovább mélyítették tudásukat az optimizmus hónapjában is. Sokat hallgattunk zenét, táncoltunk, segítettük egymást. Próbáltuk meglátni magunkban és másokban is a jót. Sok körjátékot, és páros játékot használtunk ezzel is segítve az osztálytársi kötödés/tisztelet kialakulását, elmélyülését. A tanulók örömmel vesznek részt kreatív feladatokban, így végül elkészült az optimista montázs-plakátunk is. Saját véleménnyel gazdagabban és sok-sok játékkal örömet szerezve dolgoztuk fel a témánkat.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témájaként beszélgettünk a pozitív gondolkodásról. A gyerekek egymásnak pozitív üzeneteket tartalmazó kis kártyákat adtak át, melyeket egész hónapban nagy becsben tartottak. Engem sem felejtettek ki , én is számtalan üzenetecskét kaptam tőlük, hogy mennyire szeretnek.
Megbeszéltük, hogy mindenhez pozitívan kell hozzáállni, így sokkal könnyebb lesz a feladatot végrehajtani, és a kudarcokból is lehet tanulni. Idén is elkészítettük az Iskolánk lépcsőit tartalmazó pozitív mondatokból a saját pozitív esernyőinket. Egész hónapban a faliújságot díszíti, így erőt meríthetnek belőle a gyerekek.
Október hónapban az optimizmus témakörét jártuk körbe a harmadikosokkal. Optimistának lenni rettentő fontos célkitűzés nemcsak októberben, hanem életünk minden napján, minden helyzetében. Erre igyekeztünk felhívni egymás figyelmét. Az optimizmus fogalmát már tavaly tisztáztuk, így nem okozott gondot ezt felelevenítenünk. A költő bőrébe bújva optimista rímeket fogalmaztunk meg, majd közösen ezenek segítségével egy optimista verset írtunk meg. Érdekes, hogy a vers témája a család, mely tükrözi, hogy a gyerekek legértékesebb közege az otthon melege. Vannak, akiknek ez megadatik, vannak, akik vágynak rá. Törekedtem arra, hogy mint szemlélődő vegyek részt a folyamatban, és a vers ténylegesen a gyerekek által formálódjon. Plakátot készítettünk, amivel -kihelyezve a folyosónkra, hogy minden arra járó lássa – a jókedvet reklámozzuk. Az önfeledt szórakozásnak átadva magunkat a csoport kedvenc dalára táncoltunk. Jó volt látni, hogy senki sem szégyenlősködött, tehát célunkat elértük. Az optimizmusról összegyűjtött gondolatainkból egy keresztrejtvényt készítettünk. S végül megállapodtunk abban, hogy az életet mindenképp élvezni kell, nemcsak elfogyasztani.
Az optimista életszemlélet nagyon fontos osztályunk életében. Mindig arra törekszünk a gyerekekkel, hogy minden tevékenységünkben, közös munkánkban megtaláljuk a jót. Délutános napközis párommal mi is törekszünk az optimista szemlélet közvetítésére. Kis közösségünk kitartóan dolgozik a javulásért, nem csak várunk a csodára. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közösen kitűzött céljaink helyesek és mindenkinek jók, hiszen ezeket a célokat közösen határozzuk meg és mindent megteszünk annak érdekében, hogy el is érjük őket, meg is valósuljanak.
Október hónapban megfigyeltük a természet változásait, így rájöttünk, hogy az ősz tulajdonképpen egy második tavasz, amikor a természet színpompás ruhát ölt magára. Egy cseppet sem szomorkodtunk a lehulló falevelek miatt, hiszen örömmel csináltunk falevélangyalt a földön heverő levéltengerben és kitörő örömmel dobtuk a fejünk fölé minél magasabbra a leveleket. Az óvóda udvarán őszi kincseket gyűjtöttünk, mint a falevél és gesztenye. A gesztényeket felhasználva gesztenyefutamot rendeztünk, ami igazi kihívás volt az ovisok számára, hogy a célba juttassák a guruló gesztenyéket. Egymást bíztatták a tevékenység során, ha valakinek nehezebben ment a gurítás, hogy ne adja fel, neki is biztosan sikerülni fog. Így aztán volt öröm, amikor a kis gesztenye beért a célba. A tevékenység után átmaszzíroztuk a lábainkat a kis gesztenyékkel, majd ledőlve a szőnyegre megpihentünk a nagy futam után. Az elefánt ormánya c. mesét elolvastam, majd megvitattuk a mesét, válaszoltunk a kérdésekre, utána videó formájában is megtekintettük. A mese mély nyomot hagyott az ovisokban, ugyanis ha rossz dolog történt velük, akkor eszükbe jutott a mese. Az egyik kisfiú a következő helyes kis monológot intézte a társa felé, amikor annak a homokvára ledőlt: „Ledőlt a várad? Nem baj, építs gyorsan egy újat, lehet még szebb és nagyobb lesz, mint az előző volt. A kíváncsi fáncsi sem szomorkodott sokáig az orrmánya miatt.”
A második boldogságóránk októberben az optimizmus hónapja. Relaxációval indítottuk boldogságprogramunkat, ahol égig érő fává nyújtóztunk, majd ellazítottuk testünket. Boldogságminyonunkat mindenki óriási öleléssel üdvözölte. A „pozitív gyerek vagyok” című dalra mindannyian táncra perdültünk, mely megalapozta a pozitív, mosolygós hangulatot. Ezt követően visszaemlékeztünk az előző napon hallott mesénk főhősére, Tódi törpére és az ő történetére. Megbeszéltük, hogy az optimizmus segíthet minket abban, hogy a dolgok pozitív oldalát vegyük észre a rossz és szomorú helyett. Felvettük mi is a varázsszemüvegünket és egy tükör segítségével felfedeztük magunkban az értékes és a pozitív tulajdonságokat. Sokan már belső értékeket is meg tudtak fogalmazni. Átváltoztunk falevelekké és Gryllus Vilmos: Falevél című kedves dalára hullottunk le a fáról és táncoltunk a szélben. Végezetül egy gesztenyefutammal zárult körünk, ahol a célba ért gesztenyék után óriási ölelést kapott mindenki.
A szülők megtudják, hogy Botondnak nem sikerült az érettségi vizsga. Az apa mérges és verbálisan agresszív, az anya próbálja nyugtatni a férjét, és biztatni a gyermekét. A kistesó vigasztalja leginkább Botondot.