Sün Balázs
Október utolsó hetében az őszi évszak szépséges színével és az avarlakó sünivel ismerkedtünk. Az óvodánk udvarán sok-sok színes levelet sikerült a gyermekeknek gyűjteni. A felfedezés örömét láttam sok gyermek arcán: ki tud még kisebb levelet találni, színesebbet. Hétközben a papír hengerekből és dobozból készült rovarszállónkat is újra benépesítettük: méhecskékkel, legyekkel, katicabogárral, és még sok más bogárral. Az ok-okozati összefüggést megértették, ezt szavakkal is képesek már megfogalmazni: a hideg ellen bújnak el.
A mozgásos tevékenységek során relaxációs gyakorlatot végeztek (Égig érő fa vagyok), a sün és a lehulló falevelek mozgását változatos módon utánozták.
Téma feldolgozásához a Sün Balázs verses-mesét választottam. A mesében szereplő sünt többféle technikával sikerült megalkotniuk az óvodásoknak: csipeszekkel egészítették ki a papírformákat, megrajzolták ceruzával, krétával. Gyurma, gesztenye és apró gallyakból készült el a sün család hét tagja. Igazi alkotómunka volt. Az elkészült kisállatokat közösen helyeztük el a sok-sok közösen gyűjtött levél közzé. Majd a több alkalommal meghallgatták a verses-mesét.
A hónap témájához (Optimizmus gyakorlása) talán találóbb történetet nem is találhattam volna. A közös tevékenységek, az alkotás öröme, a résztvevő gyermekek együttműködése a további munkámhoz ad erőt és kitartást, optimizmust.
„Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

Boldog Dóra segítségével arról beszélgettünk milyen érzelmeink vannak, mit fejez ki az arcunk és hogyan tudjuk a szomorúságot átfordítani megnyugtató érzéssé, boldogsággá vagy örömmé.
Elővettük a varázskendőnket is és láss csodát … a szomorúságot örömmé varázsolta 😊
„Állj! Elég!” – mit is jelentenek a szavak? Amikor valaki bánt, vagy zavar minket és nem hagyja abba, kitesszük kezünket és határozottan azt mondjuk: Állj! Elég! Ezek olyan varázsszavak, amivel le tudjuk állítani a kellemetlenkedőt, elmondjuk neki, hogy ez nekünk nem jó – minden problémára van megoldás! Így megérti a másik is, hogy mit érezhet a társa. Az öleléssel minden a helyére kerül, megnyugvást ad, boldoggá tesz.

Október hónap a termések begyűjtésének ideje volt. A felkínált lehetőséggel élve sokat kirándultunk, sétáltunk a közeli parkban, a falu utcáin. E programba a szülőket is bevontuk. A közösen gyűjtött gesztenyékből barkácsoltunk, különböző figurákat. Gyárfás Endre: Gesztenyéző című versét hívtuk életre, melynek következménye egy mese lett, amit egy ifjú mesélő öntött szavakba.
A katona és az állatok
A katona ment az úton. Egyszer csak hangot hall a fűből.
-Megnézem mi az! Kettő kiscicát talált. Beletette őket a tarisznyájába. Ment tovább. Látja, hogy valami mozgatja a fa ágait, s egy madárka nagyon csipog. Egy zsiráf volt az. -Mit csinálsz itt? -Eszegetem a leveleket. -Jól van, de vigyázz a kismadár fészke nehogy leessen! -Jó, de te is vigyázz, mert a kecske, és a bárány barátom is itt legelészik. -Jól van. -A katona ment tovább. Megint hall valamit sírást, és brummogást. Egy sünit, és egy macit lát összegabalyodva a málnabokorban. – Mi történt? -Rám lépett! mondta a süni. -Megszúrt! mondta a maci. A katona segített szétválasztani őket, majd ment tovább. Talált az úton egy kígyót. Felvette, és betette egy bokor alá. Lassan sötét lett, belegabalyodott egy pókhálóba. A pókok a katona sapkájába kapaszkodtak. A katona észre sem vette s így ment tovább. Így volt mese volt!

Október hónap a termések begyűjtésének ideje volt. A felkínált lehetőséggel élve sokat kirándultunk, sétáltunk a közeli parkban, a falu utcáin. E programba a szülőket is bevontuk. A közösen gyűjtött gesztenyékből barkácsoltunk, különböző figurákat. Gyárfás Endre: Gesztenyéző című versét hívtuk életre, melynek következménye egy mese lett, amit egy ifjú mesélő öntött szavakba.
A katona és az állatok
A katona ment az úton. Egyszer csak hangot hall a fűből.
-Megnézem mi az! Kettő kiscicát talált. Beletette őket a tarisznyájába. Ment tovább. Látja, hogy valami mozgatja a fa ágait, s egy madárka nagyon csipog. Egy zsiráf volt az. -Mit csinálsz itt? -Eszegetem a leveleket. -Jól van, de vigyázz a kismadár fészke nehogy leessen! -Jó, de te is vigyázz, mert a kecske, és a bárány barátom is itt legelészik. -Jól van. -A katona ment tovább. Megint hall valamit sírást, és brummogást. Egy sünit, és egy macit lát összegabalyodva a málnabokorban. – Mi történt? -Rám lépett! mondta a süni. -Megszúrt! mondta a maci. A katona segített szétválasztani őket, majd ment tovább. Talált az úton egy kígyót. Felvette, és betette egy bokor alá. Lassan sötét lett, belegabalyodott egy pókhálóba. A pókok a katona sapkájába kapaszkodtak. A katona észre sem vette s így ment tovább. Így volt mese volt!