A gyermekekkel megbeszéltük mi is az az optimizmus, példákat hoztunk rá. A téma feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd Bagdi Bella zenés táncával. Elbáboztam nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, amit a gyermekek nagy érdeklődéssel hallgattak végig. Készítettem egy varázsszemüveget, amit átadtunk egymásnak. Majd mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét. A varázsszemüvegen át másnak láttuk, és szebbnek a világot. Voltak akik készítettek az anyukájuknak is, hogy ők is boldogabbak legyenek.

Kirándulni mindenki szeret, azonban az időjárás nem mindig kedvező, ami akár meg is akadályozhatja az előre megtervezett kiruccanásokat. De mivel optimista csoport vagyunk, megegyeztünk abban, hogy egy szép vidám esernyővel minden évszakban kirándulhatunk, akkor is ha esik, akkor is aha hull a hó, vagy éppen tűzőn süt a nap. Ennek örömére elkészítettük az évszakesernyőt, mely mindig segít, ha az időjárás nem is a legjobb.

Az optimizmus gyakorlása témakör a kedvencem, ugyanis nekem sem árt, ha újra felelevenítek egy-két fontos tudnivalót a témával kapcsolatosan és eszembe jut, hogy az optimizmus tanulható!

A beszélgetőkörben egy kérdést tettem fel a gyerekeknek: „Milyen az az ember, aki optimista?” Boldogan tapasztaltam, hogy nagycsoportosaim emlékeztek a szó jelentésére.
A következő válaszok születtek:
„ – A jót látja.”
„ – Ha valamire azt mondjuk, hogy nem tudom, az nem igaz. Próbát kell tenni.”

Ebben az évben is előkerült a tükör („Tükörjáték”). Elsőként természetesen én tartottam magam elé, majd arra inspiráltam a gyerekeket, hogy belenézve, ők is mondjanak magukról pozitív dolgokat. Legtöbbjüknek nehezen ment ez a feladat, hosszú gondolkodás után sikerült magukról jó tulajdonságot mondani.

Ezután elmeséltem Bezzeg Andrea történetét, relaxáltunk és elkészítettük optimista szemüvegeinket.

A mindennapokban sokszor hallom a gyerekektől, ha kapnak egy feladatot, hogy „Én ezt nem tudom.” Az egyik fő feladatomnak tartottam/tartom, hogy a gyerekeket rávilágítsam arra, hogy bármire képesek! Mindehhez akaratra, kitartásra, hitre és erőre van szükségük. A szülők figyelmét is felhívtam arra, hogy bízzanak gyermekeikben! Nem az a jó, ha mindent megcsinálnak helyettük! Higgyenek bennük, hogy az adott feladatot el tudják végezni és ezáltal egy egészséges önbizalommal rendelkező gyermek (később felnőtt) válik belőlük.

A folyosón elhelyezett színes papírból kivágott falevelekbe az anyukák, apukák pozitív dolgokat írtak gyermekeikről, melyet később megbeszéltünk. Csoportszobánk dísze lett a közösen elkészített értékfa.