Az órára időben érkeztem, de a szünet első perceiben már körberendezett tanterem várt. Ehhez képest a kérésem három-három pad összetolására hívta fel a figyelmüket. Kiváló értelmi képességű osztálynak mégis nagy kihívást jelentett a tér elrendezése. Hogy miért? – mert nem dolgoztak össze. Újabb információt gyűjtöttem a kis csapatomról… Végül csengetésre meglett a várt formáció. A dicséret nem is váratott magára, viszont mint feldobott labda rögtön le is elemeztük a helyzetet…
Végül a tervezett relaxációs gyakorlat helyett maradt a nagy levegő vétele háromszor és a feszültség, problémák, gondok univerzumba való elengedése.
Az optimizmus szó kevés gyereknek volt ismerős, így a definíciót közösen alkottuk meg. Ellenkezője szintén magyarázatra szolgált. Ezt követően nehéz élethelyzeteket mesélt el több gyermek. Igazán szívbe markoló történetek kerültek elő – apa, család elveszítése, nevelőszülői élet stb. Megnéztük, hogy mi az, amit tanult belőle, mi az, ami erőforrás lehet számára, hogyan lehet másik szemszögből ránézni az adott helyzetre. Ez a gyakorlat több gyermeknek tudott erőt adni, átkeretezni.
Az hála témájának feldolgozásakor osztályfotó készült, ezeket kinyomtattam, színes előregyártott kartonokat hoztam, 3 dimenziós, élénk színű matricákat kaptak – ezekből elkészültek az egyedi képkeretek, rajtuk a pozitív közös emlékkel. Nagy lelkesedéssel készültek az alkotások, többen alig hitték el, hogy hazavihetik.
A terem újabb átrendezése már gördülékenyen zajlott. Körbe álltak, majd mindenki elmondta, hogy mi az amit ő személy szerint szívesen hallana akár a tanárától, akár a szüleitől vagy másik olyan személytől, aki fontos számára. Hoztam egy példát is, hogy tudják mire is gondolok. Ilyen és hasonló megoldások születtek: Büszke vagyok rád! Nagyon ügyes vagy! stb. Aki az adott mondatot szívesen hallotta volna – beállt, illetve többen beálltak középre, majd becsukták a szemüket. Kívül, együtt kántáltuk közösen háromszor. Majd újabb mondat következett. Lelkesen álltak be középre a diákok, motiváltak voltak arra, hogy átéljék a megerősítő csodamondatokat.
Köszönöm az osztályfőnök, Babosné Csapó Erika tanárnő aktív részvételét, a diákok munkáját és a lehetőséget arra, hogy a pozitív pszichológia és pedagógia eszközeivel dolgozhatok!
Az optimizmus gyakorlása
Tódi törpe bemutatásával kezdődött a tevékenység és történetének elmesélésével, aki arra ösztönözte a gyerekeket , hogy próbálják mindenben meglátni a szépet és a jót , azaz gyakorolni a pozitivitást. A gyerekek is elkészitették saját varázsszemüvegüket , amelyett izgalmak közepette feltettek és a pozitiv gyerek vagyok cimű dalt hallgatván szórakoztak.
Az optimizmus gyakorlását fordítottan vezettem be a csoportban,mert kíváncsi voltam mire emlékeznek az elmúlt évben tartott Boldogságórárol.Először egy titokzatos szemüveget készítettünk,ezzel is fokoztam a kíváncsiságukat,érdeklődésüket.Elmeséltem nekik,Bezzeg Andrea:Tódi törpe varázsszemüvege című történetet,és rájöttek mire használhatják a saját szemüvegüket!Jókívánságokat küldtünk egymásnak,ezzel erősítve önbizalmukat,kiemeltük a pozitív tulajdonságaikat,hogy megleljék magukban a boldogságot.
Az optimizmus foglalkozások is boldogan teltek…A gyerekek meghallgatták a mesét, majd megbeszéltük mi az optimizmus. Ezután mindenki elkészítette az optimista tükrét és egy jót játszottunk. Nagy szeretettel énekeltük a pozitív gyerekes éneket. Úgy érzem tartalmas és sikeres hónapot tudhatunk magunk mögött.
Októberi boldogságóránkat zenehallgatással kezdtük. A hónap dalában elhangzott idézeteket a dallam alatt a táblára írtam, ezek alapján kezdtük értelmezni a fogalmat, azaz az optimizmust. A diákoknak nem csengett ismerősen a szó, a mi fiataljainknál fontos a fogalmak körbejárása. Hétköznapi példákkal kapcsoltuk össze, a derűlátással, az örömmel, melyről egy verset is olvastam, ami szintén számos magyarázó idézetet tartalmazott, segítségével kirajzolódott a kép, hogy mit is jelent a hónap üzenete.
Az optimista szemüveg és egy szép idézetes színező díszíti ma boldogság falunkat, melyet a gyerekek készítettek a foglalkozáson. A kézműveskedés alatt lufit fújtam, aminek mosolygós arcot rajzoltam.
Nagyon népszerű volt a grimaszolós játék, amikor meg kellett nevettetni komoly arcot vágó társukat. Alig tudtuk abbahagyni, egyre több lett a vállalkozó játékos. Nagy vidámságban, sok nevetéssel zárult az óránk. 😊
Krafcsik Éva Gabriella gyógypedagógus
A gyerekekkel sokat beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről. Megbeszéltük, hogy nagyon fontos az életben a pozitív gondolkodás. Ha valami kellemetlen, vagy szomorú dolog történik velünk, nem szabad elveszíteni a reményt, és bízni kell abban, hogy végül minden jóra fordul.
Az októberi hónapban montázst készítettünk a gyerekekkel. Újságokból, folyóiratokból vidám arcú emberek képét vágtuk ki, gyűjtöttük össze és szívecske formára ragasztottuk fel. Néhány ügyes gyermekkel a csoportból „költőkké” váltunk és az új tanévről két versszakos verset írtunk. Alkotás közben sokat nevettünk és nagyon jól szórakoztunk.
A foglalkozást a Lehullott a falevél, szelek szárnyán útra kél című mozgásutánzó mondókával kezdtük. Majd papírból kivágott színes falevelekkel játszottunk. Feldobtuk a magasba, majd megkerestük a színben és formában ugyanolyanokat párkereső játékkal. Végül felhúztuk az optimista szemüveget és azon keresztül fedeztük fel az őszi természet szépségeit.
Erzsébethelyi Általános Iskola
Ebben a hónapban még erősítettük a hála érzését önmagunkban, és az optimista szemlélet kapott nagy hangsúlyt. Hálaköveket tettünk egy üvegbe, amikor hálásak lehettünk valamiért, majd optimista, vidám emberekről készítettek rajzokat a gyerekek, és gyűjtöttek hozzá képeket is. Ezekből készítettük el a tablónkat. Megpróbáltak optimista verset is írni párban. Néhány egészen jól sikerült.
A búzavirág csoportos gyerekek érdeklődve fogadták az új témát. Izgatottan várták a feladatokat és szívesen rész vettek a foglalkozáson. A gyerekek életkorát tekintve próbáltam a tevékenységet mozgással, játékossággal és barkácsolással gazdagítani. A napunkat relaxációval kezdtük, kifújtunk minden rosszat magunkból. Meghallgatták Tódi törpe meséjét, melyről beszélgettünk kicsit. Megismerték Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot. Elkészíthették saját varázs szemüvegüket. A szemüveg segítségével elmesélték egy rossz élményüket, amely később megoldódott. Elkészítettük „értékeik fáját”, hogy tudják meg milyen fontosak mindannyian és mennyire értékesek, tehetségesek. Lezárásként pedig közösen táncoltunk és levezethették feszültségüket. A gyerekek mindnyájan önfeledten táncoltak a végén, miután felléptek a vár következő lépcsőfokára.