A héten az optimizmus járta át a csoportunkat. Az egyik napot viszont kifejezetten a boldogság foglalkozásnak szenteltük. A tevékenységet napimádással indítottuk, és kiengedtünk magunkból minden rosszat. Ezután eljátszottuk, hogy milyen amikor szomorúak vagyunk, mint Szomorú Szilárd és boldogok, mint Boldog Blanka. Majd két csapatra osztottam a gyerekeket, és a vidámaknak fel kellett vidítania a szomorúakat. A gyerekszájak hamar fölfelé görbültek, nem maradt senki bánatos. Ezután mese következett, A gomba alatt, ami után megbeszéltük, hogy még ha esik is az eső, egyszer úgyis kisüt a nap, nincs miért szomorúnak lenni. Előkerült egy tükör is, amibe miután a gyerekek belenéztek, pozitív tulajdonságaikat nevezték meg. Volt, aki azt szereti magában, hogy tud biciklizni, rollerezni, hogy szépen tud rajzolni, vagy hogy egyedül tud öltözni. A gyerekek türelmesen meghallgatták egymást, együtt örültek a jó dolgoknak. Tevékenységünk zárásaként közösen táncoltunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalára, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is meghallgattuk. Egy másik napon a bábjátékot is eljátszottuk a gyerekeknek. A gyerekek végig érdeklődve nézték, és a végén jó kis beszélgetés kerekedett, mivel a történet aktuális volt, sok pajtás betegség miatt otthon van. A gyerekek szerencsére mind tudják, hogy az orvosságot be kell szedni, és a szüleiknek szót kell fogadni. A hét további részében többször játszottuk még a felvidítós játékot, és Bella dalára is táncoltunk.
Az optimizmus gyakorlása
A hetedikes csoportommal az órára való hangólódás után, megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus, majd a tankönyvben lévő ” A lakatlan sziget” tanmesét olvastuk el és beszéltük át.
Gyakoroltuk az optimista alternatívákat pesszimista magyarázatokra majd elkészítettük a csatolt plakátot, amire a gyerekek ráírták, hogy milyennek képzelik el a jövőjüket.
Megismerkedtünk az „átkeretezés” fogalmával, utána egy napszemüveg segítségével eljátszottuk az optimista és pesszimista szemüveg feladatot.
Az órát relaxációval zártuk.
„Az élet tánc. Halld meg a zene ritmusát!” (Arató Mónika)
Az október hónap témája az optimizmus. A beszélgetés elején rögtön feltette a kezét két kisgyerek, hogy ő optimista. A legérdekesebb az volt, hogy meg is tudta magyarázni, miért is az. Teljesen egyetértettem velük. Az optimizmus gyakorlása, hogy optimistán lássuk a világot , hosszú idő, és nem csak az iskolában tanulhatja, hanem a pozitív szemléletű szülőktől is. Ezért is jó a boldogságóra, hiszen ez a nemzedék felnő, tanul optimistának lenni, és ezt mutatja majd a gyermekének is. Igyekszik mindenben a jót látni, és a problémákra keresi a megoldást.
A hónap dala meghallgatása után játszottunk egy Hogy vagy? játékot, valamint egy Nevetésversenyt. Nagyon élvezték a gyerekek, és bohóckodtak, jó kedvre derítették társaikat.
Megismerkedtek a Szomorú királykisasszony történetével is. Miért lehetett szomorú a királykisasszony? kérdésre nagyon sok ötletet felsoroltak a gyerekek. A mesét eljátszottuk, nagy kacagások közepette. Jól érezték magukat.
Pozitív gyerek vagyok színezőt készítettek, amíg újra hallgattuk a dalt.
A sok vidámságot meg akartuk őrizni, ezért elkészítettük az Örök mosoly tükrét. Ha rossz kedvűek, szomorúak, ránéznek, és jobb kedvre derülnek tőle. A tantermünket díszíti.
Plakátot készítettünk olyan képekből, ami vidámságot okoz nekik. Élvezettel keresgéltek, nyírtak és rendezték el a képeket, amiket felragasztottam. „Ilyen vidámak is tudunk lenni!”
A hónap témájának lezárásaként a „Szabad a tánc!” -ot választottam. Jó volt nézni, hogy élvezték a zenét, kezdetben bátortalanul, majd egyre bátrabban táncoltak.
Az optimizmus gyakran előkerül a beszélgetések során, hiszen gondok, problémák merülhetnek fel, amit meg kell oldani. Ha lehet, akkor optimistán, pozitív hozzáállással.
Ezt a hónapot a vidám percek, a vidám napok jellemezték a 4. osztályban.
Időt fordítottunk arra, hogy a kevésbé boldog napokon is megtaláljuk az optimista pillanatokat.
Sok nevetés, vidám együttlét, tartalmas beszélgetések gazdagították ezt az időszakot.
Az októberi boldogságórák vidámabbnál vidámabb játékokat tartalmaztak. Ilyenek voltak például a relaxációk, beszélgetések és a hónap dala is. Mottóm volt, hogy az optimista emberek sokkal boldogabbak és egészségesebbek. Boldog Dóra segítségével dolgoztuk fel az adott témakört. Csengettyűvel motiváltuk a gyerekeket a „Tódi Törpe varázs szemüvege” című mesére. Elsőként elénekeltük közösen az „Ég a gyertya ég…” című dalunkat és szokás szerint „meggyújtottuk” a gyertyánkat, ami a mese hallgatást végig kíséri. A történet befejeztével színezőt színeztünk ki, a munkafüzet 9. oldalán, ami Tódi törpe házát szimbolizálta. A Csiga-biga csoport gyermekei „varázs szemüveget” készítettek, míg a Katica csoportos gyermekek a „Zöldséges hét” témaköréhez kapcsolódva optimista, boldog, egészséges „kiskertet” készítettek el. Minden gyermek egy répát festett meg, ami ábrázolja az optimizmus jelét, a mosolygós smile-it. A hónapban többször is beszélgettünk a témáról, dalokat hallgattunk, mondókáztunk. A gyerekek örömmel vettek részt ezen foglalkozásokon. A Katica csoport kedvence a „Hipp-hopp,hopp itt vagyok!” című mondóka lett. Szinte nem telt el úgy nap, hogy ne mondogattuk, mimetizáltuk volna el. A Csiga-biga csoportban a gyermekek legnagyobb érdeklődést a Tükör játék felé mutattak. Minden gyermek belenézett a tükörbe és elmondhatta, hogy mi szép és jó önmagában. Mi, pedagógusok a különböző foglalkozásokon, -egész hónapban- ajándékul egy-egy mosolygós smile-ival kedveskedtünk a gyermekeknek, amelyeket kis gyűjtő füzetekbe gyújtöttek össze maguknak, így is motiválva őket és közelebb varázsolni az optimista szemlélethez.
Fábiánsebestyéni Arany János Általános Iskola és AMI
Ebben a hónapban az optimizmus témakör feldolgozását egy közös tánccal kezdtük. A gyerekek önfeledten, boldogan táncoltak a kedvenc zenéikre. A tánc végén felidéztük a dalokban felfedezhető rímeket, majd magunk is rímeket gyártottunk. Nagyon sok vidám, pozitív szót tudtak összegyűjteni a gyerekek, majd olyan szavakat párosítottak mellé, ami rímelt rá. Ezután már azt mondhatom, hogy nem is volt nehéz feladat számukra, hogy megalkossák a saját versüket Boldog iskola címmel. A versírás után pedig az általuk hozott képket vettük szemügyre. Mindenki kiválasztotta, hogy számára melyik a legboldogabb és azokból csoportban megalkották a 3. osztály mosoly-montázsát.
Sün Balázs
Október utolsó hetében az őszi évszak szépséges színével és az avarlakó sünivel ismerkedtünk. Az óvodánk udvarán sok-sok színes levelet sikerült a gyermekeknek gyűjteni. A felfedezés örömét láttam sok gyermek arcán: ki tud még kisebb levelet találni, színesebbet. Hétközben a papír hengerekből és dobozból készült rovarszállónkat is újra benépesítettük: méhecskékkel, legyekkel, katicabogárral, és még sok más bogárral. Az ok-okozati összefüggést megértették, ezt szavakkal is képesek már megfogalmazni: a hideg ellen bújnak el.
A mozgásos tevékenységek során relaxációs gyakorlatot végeztek (Égig érő fa vagyok), a sün és a lehulló falevelek mozgását változatos módon utánozták.
Téma feldolgozásához a Sün Balázs verses-mesét választottam. A mesében szereplő sünt többféle technikával sikerült megalkotniuk az óvodásoknak: csipeszekkel egészítették ki a papírformákat, megrajzolták ceruzával, krétával. Gyurma, gesztenye és apró gallyakból készült el a sün család hét tagja. Igazi alkotómunka volt. Az elkészült kisállatokat közösen helyeztük el a sok-sok közösen gyűjtött levél közzé. Majd a több alkalommal meghallgatták a verses-mesét.
A hónap témájához (Optimizmus gyakorlása) talán találóbb történetet nem is találhattam volna. A közös tevékenységek, az alkotás öröme, a résztvevő gyermekek együttműködése a további munkámhoz ad erőt és kitartást, optimizmust.
„Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
Egry József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ennek a hónapnak a legnagyszerűbb élménye a gyerekek által írt versek voltak. 20 vers született az optimizmusról. Valamennyi megérdemelné ,hogy itt legyen, de csak a plakátokon lévőket fényképeztem be. Nagy örömmel olvasta fel versét mindenki, és hatalmas tapssal jutalmazták egymást. Magam is meglepődtem mennyire jól sikerültek. Megbeszéltük, hogy egy kis verses kötetet készítünk belőlük, és mindenki a saját versét illusztrálhatja majd. A verseket mantraként is használjuk majd rosszabb napokon, hisz mindenki kívülről megtanulta.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy igazán OPTIMISTA osztályom van.
Boldog Dóra segítségével arról beszélgettünk milyen érzelmeink vannak, mit fejez ki az arcunk és hogyan tudjuk a szomorúságot átfordítani megnyugtató érzéssé, boldogsággá vagy örömmé.
Elővettük a varázskendőnket is és láss csodát … a szomorúságot örömmé varázsolta 😊
„Állj! Elég!” – mit is jelentenek a szavak? Amikor valaki bánt, vagy zavar minket és nem hagyja abba, kitesszük kezünket és határozottan azt mondjuk: Állj! Elég! Ezek olyan varázsszavak, amivel le tudjuk állítani a kellemetlenkedőt, elmondjuk neki, hogy ez nekünk nem jó – minden problémára van megoldás! Így megérti a másik is, hogy mit érezhet a társa. Az öleléssel minden a helyére kerül, megnyugvást ad, boldoggá tesz.
Október hónap a termések begyűjtésének ideje volt. A felkínált lehetőséggel élve sokat kirándultunk, sétáltunk a közeli parkban, a falu utcáin. E programba a szülőket is bevontuk. A közösen gyűjtött gesztenyékből barkácsoltunk, különböző figurákat. Gyárfás Endre: Gesztenyéző című versét hívtuk életre, melynek következménye egy mese lett, amit egy ifjú mesélő öntött szavakba.
A katona és az állatok
A katona ment az úton. Egyszer csak hangot hall a fűből.
-Megnézem mi az! Kettő kiscicát talált. Beletette őket a tarisznyájába. Ment tovább. Látja, hogy valami mozgatja a fa ágait, s egy madárka nagyon csipog. Egy zsiráf volt az. -Mit csinálsz itt? -Eszegetem a leveleket. -Jól van, de vigyázz a kismadár fészke nehogy leessen! -Jó, de te is vigyázz, mert a kecske, és a bárány barátom is itt legelészik. -Jól van. -A katona ment tovább. Megint hall valamit sírást, és brummogást. Egy sünit, és egy macit lát összegabalyodva a málnabokorban. – Mi történt? -Rám lépett! mondta a süni. -Megszúrt! mondta a maci. A katona segített szétválasztani őket, majd ment tovább. Talált az úton egy kígyót. Felvette, és betette egy bokor alá. Lassan sötét lett, belegabalyodott egy pókhálóba. A pókok a katona sapkájába kapaszkodtak. A katona észre sem vette s így ment tovább. Így volt mese volt!