Az optimizmus idegen szó a gyerekeknek. A beszélgetőkörben olyan történeteket meséltem nekik a saját életemből, melyek rávezették őket a szó jelentésére (pl.: amikor vizsgáztam, amikor spinning versenyen voltunk a barátnőimmel vagy amikor csak egyszerűen bal lábbal keltem fel reggel). Igyekeztem megértetni ovisaimmal, milyen az optimista gondolkodás. Legyünk kitartóak és soha ne adjuk fel! Birkózzunk meg az elénk gördülő akadályokkal! Ebben nagy segítséget nyújtott Bezzeg Anna meséje Tódi törpe varázsszemüvegéről. Ezután mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét. Megbeszéltük, hogy egy üvegben tartjuk ezeket a varázsszemüvegeket és bármikor bárki a szeme elé tarthatja, ha nehézségekbe ütközik.

Nézzünk néhány példát, hogyan segített ez a szemüveg:

Egyik délután egy sportrendezvényre mentünk a nagycsoportosaimmal. Indulás előtt mindenki belekukkantott a varázsszemüvegébe és magabiztosan értünk a pályára.

Az elmúlt két hétben a kerékpáros közlekedéssel foglalkoztunk: „Két keréken szép az élet”. Sok mindent megtanultunk a bicikliről, történetéről, fajtáiról, részeiről. A varázsszemüvegek segítettek abban, hogy olyan kisgyerek is nyeregbe pattanjon óvodánk udvarán, aki eddig bátortalan volt.

Bagdi Bella zenéje is sokszor szólt a csoportszobában, több alkalommal relaxáltunk és a munkafüzet feladatai közül is válogattunk. Elkészítettük értékfánkat. A gyerekek boldogan meséltek jó tulajdonságaikról, és arról, miben ügyesek.

„Ügyes vagyok, mert megtanultam karúszó nélkül úszni. Megtanultam pótkerék nélkül bicózni.”
„Apát el tudom vezetni kenyeret venni.”
„Kirakóban gyors vagyok.”
„Szépen színezek. Amikor rajzolok, szép színeket használok.”

Minden évben érdekes tapasztalat, hogy milyen nehézséget okoz szinte minden gyereknek, hogy jó tulajdonságait összeszedje és elmondja tükörképének. Ezt a „Tükörjátékot” mindenkinek minden reggel kötelező rutinná tenném, hisz az ember hajlamos megfeledkezni arról, micsoda érték és csoda ő a világban.

A szép nap ölelj most át engem dallal hangolódtunk rá a tevékenységre. A gyerekeknek elmeséltem a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd megbeszéltük annak tanulságát, meghallgattuk a gyerekek érzéseit, véleményeit. Elmondták milyen jó dolgoknak lehet örülni az életben, a környezetünkben, megbeszéltük mit jelent az optimista ember.
Különböző technikával elkészítettük az optimista varázsszemüveget, amellyel jobbnak, szebbnek látják a világot. A hónap zenéjével zártam a tevékenységet, melyet többször is meghallgattunk a gyerekekkel.

Az ősz volt a téma ebben a hónapban, így ezzel kötöttük össze az optimizmust is.Minden beszélgetőkört a pozitív gyerek vagyok dallal fejeztük be. A mese Tódi törpe varázsszemüvege volt. Nagyon sokat beszéltünk arról ki mikor boldog és mikor szomorú. A ligetbe leveleket gyűjtöttünk, bent a csoportba a földön halmazokba rendeztük, beszéltünk arról, miért jó segíteni otthon , majd préseltük. Egy kisfiút és egy kislányt körberajzoltak, majd azokat a gyereknagyságú rajzokat „felöltöztették” levél ruhákba, a maradék részeket színezték, és rajzoltak rá. Ezek lettek Boldog Blanka és Szomorú Szilárd. A gyerekek mindig megállapították, hogy ők nem szeretnének Szomorú Szilárdok lenni.