A természet őszi változásával már egy ideje foglalkozunk. Ezen a héten észrevettük, hogy a levélhullás is megkezdődött, potyognak a gesztenyék is. A gyerekekkel megfigyeltük a színes faleveleket, összehasonlítottunk a méretüket, felhasználtuk ábrázoló tevékenységhez is.
A legjobb játék a gyerekek szerint a „levéleső” volt.
Úgy kezdődött, hogy segítettünk a kertész bácsinak a levelek összegyűjtésében. Gereblyéztünk, söpörtünk… Amikor már eleget egy kupacba hordtunk, kipróbáltuk, milyen, ha magasra dobjuk a leveleket. Nagy kacagás kísérte a színes levelek repülését hosszú perceken keresztül.
Másnap a Varázsbonbon című mesével (Örömvár című könyv) foglalkoztunk: Beszélgettünk a mesében szereplő kisfiúkról. Vajon Dani mitől volt vidám; hogyan segített Botinak? Boti hogyan érezhette magát, amikor megette a varázsbonbont? Biztos, hogy csak a bonbon segített neki? Volt már olyan, hogy valakit jobb kedvre derítettél? Hogyan? Mindig elsőre sikerült? Eljátszottunk, megmutattunk néhány érzelmet. Megfigyeltük, hogy ha nem látjuk az egész arcot, csak a szemet, akkor is fel tudjuk ismerni, hogy szomorú vagy vidám a másik. Rövid beszélgetésben megállapították a gyerekek, hogy vidámnak lenni sokkal jobb érzés.
Udvari játék alatt három kislány üldögélt a padon, középen egyikük sírdogált. Hintázni szeretett volna, de más ült fel rá. A másik két kislány segíteni szeretett volna valahogy. Egyikük megszólalt: „Miért nem csinálunk úgy, mint Dani a mesében?” – és már jöttek is az ötletek, mit lehetne tenni. Bár varázsbonbon nem volt a közelben, hamarosan vidáman játszott a három kislány.
Később képet festettünk – mindenki önmagáról. Előzőleg játszottunk tükrös játékot, megfigyeltük a színeket (milyen képet lehet festeni sötétszínekkel, milyet, ha világosabb árnyalatokat használunk), így most csak felidéztük az emlékeket erről. Vidám, szép munkák születtek.
A hét utolsó napján újra elővettük a mesét. Felidéztük az elmúlt hét eseményeit, beszélgettünk arról, ki milyen helyzetben érezte magát a legjobban; segített-e valakinek abban, hogy jobb kedve legyen. A gyerekek szóbahozták a mosolygós fejeket is (hangulathőmérő) mert észrevették, hogy azon a napon mindenki a zöld mosolygós fejre csíptette a csipeszét. Egymás szavába vágva mondták, hogy ki miért érkezett boldogan/vidáman az oviba azon a reggelen. Végül az egyik kisfiú összegezte:
Mert szeretünk oviba járni!

A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, hogy minél jobban ráhangolódjanak a feldolgozandó témára. Elmeséltem nekik az Elefánt ormánya című mesét, amit meg is beszéltünk. Megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó és a kiselefánttal pont ez történt. Megnőtt ugyan az orra, de ez sok mindenhez hozzá segítette. Ezután én is mondtam nekik saját példát, majd megkértem őket, hogy ők is meséljenek olyan történetet, amiről azt gondolták, hogy rossz, de utána rájöttek, hogy mi jó benne. Nagycsoportosaink több történetet is felsoroltak, amiből arra következtettem, hogy megértették az optimizmus lényegét. Mivel ebben a hónapban az ősz témakörét jártuk körbe, így nagyon sok alkalom volt arra, hogy verseljünk, énekeljünk, mondókázzunk. Meghallgattuk Gryllus Vilmos: Őszi Falevél, és a Reggeli harmat című dalait. Tanultunk őszi verseket, és dalokat. A foglalkozás végén zárókörként elvégeztük a gesztenyék a földön gyakorlatot. Mindenki elmondhatta, hogy mire gondolhatott a kicsi gesztenye földön fekve. Érdekes módon csak pozitív gondolataik voltak. A hagyományosan megtartott családi őszi rendezvényünk szintén az ősz témakörét dolgozta fel. Egy „Tökéletes családi délután” nevet kapta Kint az udvaron tököt söprögettek célba, bent a csoportszobába ugyan ezt tehették gesztenyével. Itt a golfütőt hívhatták segítségül. Készíthettek gesztenyéből, és tökből is alkotásokat. Utóbbiból kiállítást is szerveztünk. Minden kisgyereket oklevéllel díjaztunk, amit boldogan vettek át. Ennek a tevékenységnek a legnagyobb értéke abban volt, hogy mindezt a szülőkkel együtt végezték. Így igazából a családokat jutalmaztuk az oklevéllel. Kirándultunk Póstelekre, ahol megcsodálhatták az őszi természetet. Sajnos ekkor még nem próbálhattuk ki a falevélangyalt, mert még nem hullott le sok levél, de megígértük, hogy az óvodában pótolhatják ezt pár hét múlva.

Optimista hetünket szépségkereső sétával kezdtük. Megcsodáltuk út közben a gyönyörű őszi színekben pompázó faleveleket, gyűjtöttünk is belőle bőven. Közben megtanultuk az „Egy kis levél elindult, felkapta a szél …” kezdetű verset, és megtáncoltattuk a faleveleket. Aztán a virágbolt előtt gyönyörködtünk az árvácskákban. A parkban makkot, gesztenyét gyűjtöttünk, közben megfigyeltük a bogarakat is a fűben. Élveztük a napsütést! A séta végén felidéztük, mennyi szépet láttunk.
Másnap az együtt gyűjtött termésekből különféle állatfigurákat készítettünk a gyerekekkel. Az elkészült gesztenyesünikkel elmeséltem nekik Sün Balázs történetét. A mese után gesztenyefutamot rendeztünk. Vonal mentén kellett a gesztenyéket terelgetni, a győztes jutalma egy-egy mosolygós matrica volt. A végén magunk is gesztenyékké váltunk és összegömbölyödve pihentük ki a verseny fáradalmait.
Szerdán „Keresd a jót!” játékkal kezdtük a napot: Valaki mondott egy rossz dolgot, a többieknek meg kellett találni, mi lehet a jó benne. Pl: Esik az eső, nem tudunk kimenni az udvarra, de lehet vetíteni, tudunk székfoglalózni, vagy fölmehetünk a sószobába. Aludni kell az oviban, de este sokáig ébren tudunk lenni, tudunk az Apuval és az Anyuval játszani. Leszakadt a kis ház ajtaja, de jó, hogy az óvó néni meg tudja javítani…
Következő nap nagy szerencse ért bennünket: volt egy régebbi pályázatunk, amin részt vettünk, nagyon vártuk az eredményhirdetést, de csak nem jött semmi hír. Már lemondtunk róla, mikor egyszer csak megjöttek a gratuláló oklevelek! Nagyon boldog volt mindenki! Még a szülők falára is kitettük az okleveleket, hogy mindenki láthassa! Nagyon büszkék voltunk!
Végül a Répa, retek mogyoró együttes jött el óvodánkba és tartott egy fergeteges zenés őszi műsort. A gyerekek ropták a táncot és azt mesélték a szüleiknek: ez volt a legjobb nap! Ha a vége jó, minden jó!

A program keretén belül a következő megadott témát az „Optimizmust” dolgoztuk fel a Maci csoportos gyerekekkel. Ebben a témában még nagyobb felelősség hárul reánk óvodapedagógusokra, hiszen óvodánkban a gyerekek többsége szociálisan hátrányos helyzetű és a szülők bevonásával közösen megtaníthatjuk a gyerekeknek az optimizmus lényegét és a cselekvés érzését. Minden gyereknek a maga fejlődési ütemében és korához mérten játékosan érzékeltettük az akadály, a kudarc, a pozitív magatartás, a nincs lehetetlen megoldásra törekvés szemléletmódját. A heti felbontásban a tematikámat az őszi évszak, illetve az őszi falevelek köré építettem. Első tevékenységemben megismertettem a gyerekekkel az „Elefánt ormánya”című mesét, majd közös alkotásként megjelenítettük a kiselefántot. A képalkotáshoz felhasználtuk az előzetesen gyűjtött, majd lepréselt faleveleket. Táncoltunk színes szalagokkal a falevelek mozgását imitálva Gryllus Vilmos: Őszi falevél kezdetű dalára. Az óvodánk udvarán falevél táncot jártunk, amit előzetesen összegyűjtöttünk. A tornateremben „falevél futam” versenyt rendeztem, melyben mindenki győzött, mindenkinek sikerült teljesíteni a kapott feladatot. Vidáman, egymást segítve versenyeztek a gyerekek. Bebizonyosodott, hogy a mi óvodánkban a gyerekek mennyire kitartóak és segítőkészek is egymás irányában. Zárásként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalát, ami a nagyobbaknak már ismert dal és ők már különböző kreatív mozgássorral mozogtak rá.

-Relaxáció:”Kitárom a világom,mint egy virág kinyílok.” -Dal: Pozitív gyerek vagyok -„Jókívánság füzér”: Jókívánságok küldése egymásnak. -Tükörjáték:Jó tulajdonságok kiemelése. -Boldogságóra munkafüzet 12.oldal: Varázsgömb -Zárókör: „Mit láttál ma a varázs szemüvegeden át?”

Levélcsodák
E havi Boldogságóránkon az ajánlásnak megfelelően színes őszi faleveleket és őszi termést, a gesztenyét használtuk eszközként.
A „Napimádás” légző gyakorlat után megtanultuk, mondogattuk az „ Egy kis levél elindult … „ kezdetű versikét, majd őszi falevelekkel táncoltunk Gryllus Vilmos dalára.
A mese után a mese szereplőit elkészítettük színes falevelekből, amit előző napokban gyűjtöttünk és préseltünk a gyerekekkel. A nagycsoportosok vettek részt a képek készítésében, nagy örömmel, türelmesen próbálgatták a kiválasztott állatot elkészíteni. Szükség szerint természetesen segítettem nekik. Kreatívak, ötletesek voltak. Az elkészült képek az őszi faliújságunkat díszítik. Munka közben a Hónap dalát hallgattuk.
A foglalkozás előtti napon gesztenyegyűjtésen is részt vettünk, a közeli gesztenyefa alatt sok fényes gesztenyét találtunk és szedegettünk össze, gurigatós versenyt is rendeztünk. A csoportba érve pedig gesztenyebabákat gyártottunk, falevéllel öltöztettük fel őket. Erre visszaemlékezve a foglalkozás végén ők is kis gesztenyékké váltak, és eljátszottuk a „Gesztenyék a földön” c. játékot.

Levélcsodák
E havi Boldogságóránkon az ajánlásnak megfelelően színes őszi faleveleket és őszi termést, a gesztenyét használtuk eszközként.
A „Napimádás” légző gyakorlat után megtanultuk, mondogattuk az „ Egy kis levél elindult … „ kezdetű versikét, majd őszi falevelekkel táncoltunk Gryllus Vilmos dalára.
A mese után a mese szereplőit elkészítettük színes falevelekből, amit előző napokban gyűjtöttünk és préseltünk a gyerekekkel. A nagycsoportosok vettek részt a képek készítésében, nagy örömmel, türelmesen próbálgatták a kiválasztott állatot elkészíteni. Szükség szerint természetesen segítettem nekik. Kreatívak, ötletesek voltak. Az elkészült képek az őszi faliújságunkat díszítik. Munka közben a Hónap dalát hallgattuk.
A foglalkozás előtti napon gesztenyegyűjtésen is részt vettünk, a közeli gesztenyefa alatt sok fényes gesztenyét találtunk és szedegettünk össze, gurigatós versenyt is rendeztünk. A csoportba érve pedig gesztenyebabákat gyártottunk, falevéllel öltöztettük fel őket. Erre visszaemlékezve a foglalkozás végén ők is kis gesztenyékké váltak, és eljátszottuk a „Gesztenyék a földön” c. játékot.