Az október havi Boldogságóra témája :”Az optimizmus gyakorlása” volt. A gyerekekkel igyekeztük megbeszélni, hogy mitől lehetünk vidámak, boldogok és mitől szomorúak. Az irányított beszélgetés során megbeszéltük érzéseinket, egy-egy helyzet esetén (mit érzünk a fogorvosnál, a cukrászdában, a strandon stb).
A csoportba még mindig folyamatos a be- ill. visszaszoktatás, ezért minden napot optimistán élünk meg, hiszen az már siker, a gyerek nem, vagy egyre kevesebbet sír, egyre jobban beilleszkedik a közösségbe.
Nagy séták megtételére még nincs lehetőségünk ezért mi hoztunk be a gyerekeknek gesztenyét, kukoricát. A levélgyűjtés már közöse ment. A terméseket morzsoltuk, raktunk ki belőle figurákat, végül pedig jól meg is tapostuk. Persze közben sokat nevettünk. A leveleket pedig fújtuk és dobáltuk.
A közös élményekkel erősítettük az érzést, hogy ha optimistán állunk a dolgokhoz, akkor bármiből lehet vidám dolgot alkotni.

Az színes ősz rengeteg terméssel ajándékoz meg bennünket. Egyik kedvencünk a gesztenye, mert rengeteg módon fel lehet használni minden tevékenységhez. Sokat barkácsoltunk, rengeteg gesztenye emberke készült, de terepasztalnak mi mégis a szőnyeget választottuk, ahol közös kompozíciónak kettő gesztenyefigurát raktunk ki, közben pedig egy mese is kerekedett. A mese címe: Gesztenye Guszti az óvodában lett. Röviden a történet: az óvodások egy őszi napon gesztenyét gyűjtöttek és az óvodában barkácsoltak belőlük. Egyik este az óvodában életre keltek a geszte figurák és örömükben játszottak a szőnyegen. Egy nap annyira belemerültek a játékba, hogy észre se vették, hogy reggel lett és megérkeztek az ovisok. Mit volt mit tenni a szőnyegen 2 mosolygós gesztenye emberré változtak.

Boldogságóránkat a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk. Hangulatteremtő zenének a gyermekeknek készült relaxációs zenét választottam https://youtu.be/XgxRHa26JLo
Ezt követően Boldog Blanka érkezett hozzánk vendégségbe és egy vidám ,mókás játékra hívta a gyerekeket. A játék célja az volt, hogy a két csapat szemben állva egymással vidítsa fel egymást. Az első kihívás az volt, hogy saját maguknak kellett a két csapatot kiállítaniuk, bármilyen előzetes instrukció nélkül. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a kölcsönös kommunikáció, az egyeztetés, a kompromisszum. Így született meg a lányok és fiúk csapata 🙂 A játék során a gyermekek próbára tették kitartásukat, kreativitásukat . Természetesen mindkét csapat diadalmaskodott 🙂
Ezt követően közösen néztük meg „Az elefánt ormánya” című eredetmesét, majd beszélgettünk a meséről, annak értéküzenetéről, az optimizmusról.
A csodatükör játék kapcsán önmagukkal kapcsolatban fogalmaztak meg pozitív tulajdonságokat, pozitív gondolatokat. A játék során a gyermekek megtapasztalták, hogy figyeljenek saját magukra, lássák meg a jót , a szépet önmagukban, amely igen jelentős a pozitív orientáció kialakulása szempontjából.
Boldogságóra foglalkozásunk zárásaként a gyermekek két feladat közül választhattak : készíthettek meseillusztrációt, vagy boldogságos önarcképet rajzolhattak.

Októberi Boldogságóránkat a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk. Hangulatteremtő zenének egy a gyermekeknek készült relaxációs zenét választottam https://youtu.be/XgxRHa26JLo
Ezt követően Boldog Blanka érkezett hozzánk vendégségbe. Beszélgettünk arról, miért is hívhatják őt Boldog Blankának? A beszélgetés során a gyermekek megfogalmazták gondolataikat:
azért mert boldog, nem szomorú, örül, sokat mosolyog.
-Milyen lenne akkor, ha nem lenne boldog?? ( szomorú, sírna)
Kíváncsi voltam arra, hogy véleményük szerint melyik a jobb állapot, ha szomorúak vagyunk, vagy ha vidámak? Erre a kérdésre nem volt egyértelmű a válasz. A többség határozottan a vidámságot válaszolta, ám akadt olyan is , aki a szomorúságot ,azért mert „ha szomorú vagyok anya megvigasztal…”
A beszélgetés után közösen megnéztük „Az elefánt ormánya” című eredetmesét, majd megbeszéltük miért is jó nem szomorkodni , hanem legyőzve az akadályokat keresni a jót ,a jó megoldásokat. A mesebeli kiselefánttól is ezt láthattuk, ő is pozitív mintát mutatott ezzel kapcsolatban.
A Boldogságóránk zárásaként meghallgatva a hónap dalát (Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok https://youtu.be/CnIjYdIvjuk) a gyermekek színezéssel készítették el az optimizmus jelét.

A foglalkozást, a Pozitív gyerek vagyok című dal közös meghallgatásával indítottam. Nagyon kedvelik a gyerekek a szőnyegen egymás mellett fekve a zenehallgatást. Rendszeresen végzett relaxáció ez a csoportunkban.
Aztán három csoportot alakítottunk és őszi hangulatot teremtettünk a gyerekekkel.
Egy csoport susogott mint a szél, másik csoport zizegett mint a felevelek, a harmadik pedig az eső hangját immitálta a laminált padlón az ujjacskáival. Nagyon hitelesen sikerült az őszi hangok életrekeltése, amit a gyerekek meg is fogalmaztak számomra.
Elmondtuk a mondókát közösen a kis falevélről, végül pedig életrekeltünk falevélként és táncrakeltünk Gryllus Vilmos : Őszi felevél című dalára.
Sok falevelet gyűjtöttünk a napokban a sétánk során, ezekből készítettünk ragasztás technikával szebbnél-szebb képeket a gyerekekkel.

Októberben az egyik kedvenc boldogságóra témámat, az optimizmust jártuk kőrbe és gyakoroltuk játékos formában óvodásaimmal. Még az ezt megelőző hetekben gyűjtöttünk sok gesztenyét, hogy az óvodában majd játsszunk, alkossunk belőlük így aztán nagyon megörültem, mikor a választandó feladatok és az ötletek között is szerepeltek gesztenyések, így az őszi téma is megjelent a boldogságóra mellett. Bevezetésnek relaxációs gyakorlatot végeztünk, majd beszélgettünk kicsit a témáról mit jelent, miért lehetünk boldogok. Ezután a varázsszemüveg játék következett, melynél elmondták mit szeretnek magukban, vagy egyáltalán mit szeretnek az életben. Az udvari játék közben megcsináltuk a falevél angyalkákat, ezt nagyon felszabadultan és örömmel csinálták, még a másik csoportból is jöttek oda, had csinálhassanak ők is falevél angyalokat. Meghallgattuk a hónap dalát, mely személyes kedvencem, önfeledten mozogtunk, táncoltunk rá! Utána Gryllus Őszi falevél dalát is meghallgattuk. A gesztenyéknek mosolygós arcokat rajzoltak a gyerekek és ugyan történetet nem fűztünk össze belőle, de kitalálták, hogy úgy pakolják a gesztenyéket össze, hogy középen 2 szomorú, a többiek mosolyognak és köréjük feküdnek, hogy felvidítsák őket. Utánozták az őszi természet hangjait, rendeztünk gesztenyefutamot, ami igen jól sikerült, senki nem keseredett el, ha esetleg nem ment neki be a célba, a többiek pedig biztatták éppen azt, aki gurított. A hét végére még egy kis gesztenyeállat készítésre is volt időnk. Minden ilyen boldogságóra hét még jobban elmélyíti a közösséghez való tartozás érzését, ugyanakkor megtanulnak a gyerekek magukkal is törődni, önbizalmat fejleszt és mernek beszélni, kommunikálni olyan dolgokról is, amiről egyébként nem sokszor szoktak, mert „nincs idő” meghallgatni őket, vagy éppen nem mernek róla beszélni. Nekem a legboldogabb látni ezt a fajta nyitottságot, amikor „kinyílnak” nekem. És ez a boldogságóráknak köszönhető.