A tevékenység kezdetén elbeszélgettünk az optimizmusról és annak fogalmáról.
A gyerekek megosztották egymással, hogy vannak napok, amikor vidáman illetve szomorúan érkeznek az óvodába.
Mindenki izgatottan várta, mit tartogat számunkra az új nap.
Az ősz megmutatta nekünk gazdagságát színeiben és terméseiben. Az összegyűjtött őszi termésekből mosolygós arcú figurát alkottunk.
Az alkotás elkészültével vidáman csendült fel: „Pozitív, pozitív gyerek vagyok…”
A hét során megtanultuk pozitívan szemlélni a mindennapokat, végezetül énekkel, sok-sok vidámsággal köszöntöttük az őszt.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Tódi törpe varázsszemüvege című mesén keresztül elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, mi minden jó vesz körül bennünket, mi mindennek lehet örülni.
Varázsszemüveget készítettünk, amelyet viselve csak pozitív dolgokat vettünk észre környezetünkben, majd egymásban. Annyira tetszett a lurkóknak, hogy volt aki több napon keresztül viselte szemüvegét. 🙂

Az optimizmus fogalma kicsit nehezen megfogható volt kezdetben a gyerekeknek. Onnan indultunk el, hogy bizony most már beköszöntött a hűvösebb idő, kevesebbet süt a nap, nem tudunk olyan sokat kint lenni az udvaron, mint korábban. Mégis megpróbáltuk megkeresni azokat a dolgokat, amiknek örülni tudunk ősszel. A gyerekek a következő dolgokat mondták példáknak: Szeretik a szép, színes falveleket, szeretnek pocsolyákban ugrálni eső után, ilyenkor lehet gyűjteni sok gesztenyét, lehet dobálni az udvaron összegyűjtött faleveleket. Miután ezeket megbeszéltük a sok összegyűjtött gesztenyével játszottunk is közösen, majd téli pihenésükre készülődő süniket is csináltunk belőlük.

Ezt követően beszélgettünk a saját érzéseinkről, arról hogy olykor bánatosak, mérgesek vagyunk, mégis legtöbbször mosolygunk és keressük a boldogságot jelentő dolgokat az életünkben. Készítettünk egy hangulat hőmérőt, amit kitettünk a szekrényre és mindennap bejelölhetjük rajta, hogy kinek milyen a kedve reggel, óvodába érkezéskor, de fontos, hogy napközben is változtathanak rajta a gyerekek és ezt meg is beszéljük. Pl. Szomorú volt reggel, mert hiányzott anya, de most már boldog, mert szép lett a közösen épített vár.

A következő héten Marék Veronika Boribon és a hét lufi meséjét meséltem el a gyerekeknek. Ebben a mesében a mackó szomorkodik, mert esőre áll az idő, szerinte emiatt szomorú lesz a napja. Viszont néhány lufinak, barátnak és egy szivárványnak hála Boribon megtalálja a napjában a boldogságot és mégis szép napot zár a mese végére. Ennek kapcsán beszélgettünk a gyerekekkel, hogy egy borús napon mit tudunk csinálni, amíg nem tudunk kimenni az udvarra. Énekeltünk (Pl. Ha jó a kedved…), táncoltunk közösen és minden bánatukat elrejtettük a szivárványos ejtőernyőnk alá. Amíg egymás után bebújtak a gyerekek az ernyő alá, addig a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk, ennek dallamára táncoltunk körbe és emeltük magasba és engedtük mélyre az ejtőernyőnket. Minden gyermek mosolyogva bújt elő a színes varázs szivárványunk alól.
Annak érdekében, hogy otthon is tovább mosolyogjanak a gyerekek, minden készített magának egy mosolygó arcocskát, hogy ha ránéz eszébe jusson a sok szín és vidámság, amit e hónap adott nekünk.

Az őszi időjárás tapasztalatszerző séta során gesztenyét meg falevelet gyűjtöttünk.
A boldogságórán megbeszéltük miért kell örülnünk a természet kincseinek, az esőnek, szélnek. Gryllus Vilmos,, Őszi falevél” dalára táncra perdültek a kis falevelek, majd lepihentek. A gyűjtött kis gesztenyékkel Gesztenyefutamot rendeztünk. Az udvaron meg levélangyalkákká változtunk. Minden játéknak megvolt a maga örömforrása.

Az októberi boldogságórát a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük: kapcsolódva az őszi témákhoz, elsőként eljátszottuk a Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj – játékot. Majd nyújtóztunk, domborítottunk és kifújtuk a haragunkat, mint a cica és bebújtunk a házunkba, mint a csiga.
Ezt követően megérkezett közénk Boldog Dóra a kis csengettyűjével, elmondtuk közösen a Boldogságmondókát. A téma bevezetéseként a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékkal ismerkedtünk meg, azaz a hozzájuk tartozó érzelmeket elevenítettük meg. Majd elmeséltem a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese végén mindenki kapott egy varázsszemüveget, amit fel is próbálhattak. Kérdeztem, hogy mit látnak a szemüvegen keresztül. Volt aki azt válaszolta, hogy boldog gyerekeket lát maga körül, volt aki a barátait látta. Nagyon élvezték a szemüvegen keresztül látott „világot”, pedig csak a fantáziájukon múlt. Hiszen nem igazi szemüveg volt, de felruháztuk varázserővel és ez segítette őket abban, hogy meglássák a számukra boldogságot jelentő dolgokat és meg is nevezzék azt.
Majd a tükörjáték segítségével rávezettem őket arra, hogy magukban is lássák meg a szépet és a jót. Körbeadtunk egy kis tükröt, és arra kértem őket, hogy mondják el, hogy mit találnak magukon szépnek. Aranyosak voltak, ahogy dicsérték magukat.
A foglalkozás végén mindenki megkapta az optimizmus jelét, ami a Boldogságvárunk következő lépcsőfokára is felkerült.