Beszélgettünk az optimizmusról, a pozitív életszemléletről. A hónap dalának hallgatása közben az összegyűjtött újságokból olyan képeket vágtak ki a gyerekek, amiről azt gondolták, hogy boldog embereket ábrázolnak. A vidámság, a mosoly, valamennyi képen megjelent. A társas kapcsolatokat megjelenítő fotók mellett a gyerekeket ábrázolók is felkerültek a plakátra. Az ilyen vidámak is tudunk lenni főcím mellé a Boldogság örök alcímet találták ki a gyerekek.
Az optimizmus gyakorlása
Óra elején megbeszéltük mit jelent az optimizmus, pesszimizmus. Megmutatták a gyerekek arcjátékkal hogyan érzik magukat. Ezután nevetőversenyt játszottunk, majd elmesélték, kinek milyen élménye volt a témával kapcsolatban. Megfejtették a keresztrejtvény, majd elolvastuk A szomorú királykisasszony mesét. Megpróbáltuk kitalálni, mitől volt szomorú a királykisasszony és hogyan vigasztalnánk meg. Végül elkészítettük a vidámság plakátokat.
A gyerekek tesztelték magukat, hogy ki mennyire optimista, bizakodó.
A másodikosok nagyon szeretnek zenélni, táncolni. Ha borúsan látjuk a világot, előveszünk néhány ritmushangszert, vagy bekapcsoljuk a zenét, és máris jobb színben látjuk a világot. Most összegyűjtöttük néhány montázsban, hogy még mi minden segít át a nehéz pillanatokon.
Igazán nagy reményekkel vártam, a megvalósítandó feladatokat,amely az optimizmus gyakorlásáról szól, hiszen valljuk be töredelmesen, ebben a nehéz időben, ránk is nagy hatással lehet. Bizony, bizony nem csalódtam…már a relaxációs gyakorlat alatt olyan élményben volt részem, hogy a szívem máris csurdultig lett e program folytatására. A relaxációs gyakorlat alatt, hangokat adtunk körbe, először halkan , majd egyre hangosabban, a kezünk egy dióhéj volt amibe beletettük, majd továbbadtuk. A csoportunkban egy elektív mutista kisfiú is jár, és számomra csoda volt, hogy nem kellett lenni a ” szócsövének” ,hanem képzeljétek, önállóan adta ki hangját a kezébe, majd adta tovább. Fantasztikus érzés volt!!! Ezt követően a mese világában kalandoztunk, ahol megismerkedtünk Tódi varázsszemüvegével, amit minden gyermek nagyon szeretett volna elkészíteni. Készítettünk varázszsemüveget, megfestettük Tódi szakállának leveleit, hemperegtünk a falevelek közt, csináltunk falevélangyalt, valamint készítettünk egy pókhálót is, amiben lufipókot röptettünk. Igen, a mai nap igent mondtunk az életre, hiszen nincs is nagyobb öröm annál számomra, mint a felhőtlen örömet látni a gyerekek arcán és gyermeki kacajt hallani!
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
Több órán dolgoztuk fel a témát. Beszélgettünk az optimista és a pesszimista hozzááállásról, életszemléletről, elsősorban a saját életünkből vett példákon keresztül. A lakatlan sziget című történet tanulságait is megfogalmaztuk. Több napon keresztül figyeltünk a pozitív reggeli napindításra, erre reflektáltunk. Pozitív jövőkép tervezéseként pedig elkészítettük ” A lehető legjobb énem” feladatot.
Milyen az optimista és pesszimista újságíró a Nyugatnál?
A magyaróra tananyagába elhelyeztem a boldogságórát.
Az optimizmus tanulása
Az, hogy miért éri meg optimistának lennünk, még sokunk számára világos és érthető, de hogy hogyan gondolkodhatunk minden helyzetben pozitívan, már igazi kihívást jelent gyermeknek és felnőttnek. A bevezető beszélgetésünkben bővebb kifejtést igényelt, hogy az optimista gondolkodás jó irányba fordíthatja az eseményeket. Csoportunkban a fiatalok többsége nem tartotta magát optimistának. Nagyon sok nehézséget soroltak föl a családi hátterükből, mindennapjaikból, és valóban el kellett ismernem, hogy a mai fiatalok helyzete sok kihívást rejteget. Hasznos lenne azonban megtanulni a nehézségeket lehetőségként látni és alkalomnak a fejlődésre. Ha ez sikerül, máris optimistának mondhatjuk magunkat.
A fiatalokkal készítettünk egy „optimista” plakátot. Az összegyűjtött újságokból szívesen kerestek vidám képeket. A vidám azonban nem mindenkinek jelentette ugyanazt, ezért megbeszéltük, sorrendbe raktuk a képeket, végül a plakátot jól látható helyre tettük ki.
A mókamester játékban mindenki nagyon vidám lett, inkább a kezdeti komoly arckifejezést volt nehéz kivitelezni. Most már tudjuk, hogyan lehet a csoportban bárkit jó kedvre deríteni.
A befejezetlen mondatokkal megtudtuk, ki mit kérne a jó tündértől és mi lenne a legszívesebben. Megállapítottuk, hogy álmodni is tanulni kell.
A közös tánc mindenkit felpezsdített és utána átgondolhattuk mi is kerüljön az időkapszulánkba. Volt, aki rajzolt, és volt aki írt, nagyon elmélyülten dolgoztak. A fiatalok úgy döntöttek, hogy megosztják egymással terveiket, így született is néhány meglepetés. Úgy döntöttünk, húsz év múlva találkozunk, hogy megvitassuk az eredményeket.
Az optimizmussal foglalkozó óránkat relaxációval, és a Pozitív mondóka eléneklésével kezdtük. Később táncra perdültünk, majd az osztály egyik fele megpróbálta megnevettetni az osztály másik felét. A szomorú királykisasszony című mese meghallgatása után tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát. Egyperces interjú keretében meséltek, olyan eseményekről amikor a legrosszabbra számítottak, de végül minden jól alakult. Az órát a Pozitív gyerek vagyok című dallal zártuk, majd az iskola udvarán közösen elkészítettük az OPTIMIZMUS VÁRÁT.