Az optimizmus témában a tükör játékot próbáltam ki a nagycsoportos gyerekekkel. Nem volt könnyű feladat, kevés gyerek tudta megfogalmazni azt, hogy mit szeret magában. Úgy vált érthetővé számukra, hogy én kezdtem a játékot, majd akinek nem ment, soroltam mit szeretek benne!
Boldog Dóra babánk van az egyik kislánnyal lefotózva és a tükör játék.

Októberben hagyomány óvodánkban, hogy Erdei óvodába indulunk a közeli Tisza-partra és Tiszaligetbe. Barangolunk, kincseket gyűjtünk, melyeket felhasználunk a játékunkba és alkotunk belőle, élvezzük a napsütést, sokat mozgunk, szaladozunk. Olyan közvetlen tapasztalatokat szerzünk, ami hozzájárul a jóllétünkhöz, hangulatunk pozitív megerősítéséhez. Közben észrevétlenül is figyelünk a környezetvédelemre, hiszen ez is hozzátartozik boldog életünkhöz, optimizmusunkhoz.
Minden napunkat a Pihe-puha sarokban kezdjük, ahol meghallgatjuk egymás élményeit, esetleges rosszkedvének okát és mindenkinek segítünk azok megoldásában és átvészelésében. Sokat viccelődünk, mókázunk. Még a zaklatottabban érkező gyermekek is megnyugodnak társaik körében és vidáman indul a nap. No és persze segít ebben Babóca (katica csoportbábunk) is. Itt születnek a megvalósításra váró nagy terveink.

A zenével kezdtünk,ráhangolódtunk a témára. Beszélgettünk,majd a mesét hallgatták meg a gyerekek. Ezután szintén beszélgetés következett. Mindenki elkészítette a saját kis kezének a körvonalát, kivágta és ráírtunk egy jó tulajdonságát. Ebből alakítottuk ki az optimista fánkat.

„Vidám sünbirodalom.”
Az optimizmus téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal, („almát szedj, ügyesedj”), majd Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalának meghallgatásával kezdtük. A mesebeli kis szűcs történetét a panaszkodó állatokról, interaktív módon dolgoztuk fel. A gyermekek erdei állatokká váltak, szomorkodtak, panaszkodtak, hogy mennyire fáznak. Aki pozitív gondolatot, örömteli dolgot tudott mondani, annak a szűcs bundát adott ajándékba. A panasz erdő így változott vidám, boldog erdővé. A vidám sünbirodalmat együtt készítettük el. A gyermekek ötlete alapján dísztököket használtuk fák, bokrok helyett. Tevékenység közben beszélgettünk arról, hogy mindig bíznunk kell magunkban, mert képesek vagyunk elérni a céljainkat. Minden nap tartogat számunkra valami jót, csak észre kell vennünk.

Már a második lépcsőfokra érkeztünk fel a boldogságvárunkban.
Október hónapban az optimizmus gyakorlása a témánk.
A boldogságóránkat relaxációval kezdtük.(Égigérő fává változtunk-feszítettünk, majd kicsi füvek lettünk, ellazultunk).
Megérkezett hozzánk Boldog Dóra is , aki mostmár mindig velünk lesz a süni csoportban. Megölelgettük, megszeretgettük Dórát.
A hónap dalára” a pozitív gyerek vagyok”-ra, jót mozogtunk, táncoltunk önfeledten.
Beszélgettünk arról, hogy mi is az az optimizmus, hogyan tudjuk jól és pozitívan látni a dolgokat. Felelevenítettük a Tódi törpe meséjét is. Majd kezünkkel varázsszemüveget formálva,nagyon szép dolgokat láttunk, amit bátran el is mondtunk.
Az Avartalálkozó játék közben erdei kisállatokká változtunk és egy kedves interaktív mesébe kerültünk. Megtudtuk hogy ,Panaszerdő közepében nyafogás tó vidékén, ahol a hiszti-szél fújdogált,hogyan segített a mesebeli szűcs az állatokon.
Majd falevelekké változtunk és egy nagyon kedves dalra Gryllus:Őszi falevél dalára táncoltunk többször is.
Nagyon jó hangulatban köszöntünk el egymástól, és Boldog Dórától.