Mindig igyekszünk mindenben felfedezni a jót. Ebben a hónapban pedig különösen odafigyeltünk erre. Többször kezdtük a napunkat egy kis vidám tánccal. Ebből mutatunk egy kis ízelítőt. Petőfi születésének 200. évfordulója okán Pató Pálról szóló népszerű dalra táncikáltunk.
Az optimizmus gyakorlása
Idén ebben a témakörben próbáltuk meghatározni mit is jelent optimistának, illetve pesszimistának lenni. Egy-egy kudarc esetén megbeszéltük, hogy sok esetben nem az eredmény a legfontosabb. A gyerekeket próbálom arra ösztönözni, hogy úgy vegyenek részt a tevékenységekben, hogy ne az legyen a fontos, hogy ki nyer, vagy ki veszít, hanem az, hogy örömmel vegyen részt benne. Ezt a szemléletet egész évben gyakoroljuk.
Október 28-án vettek részt a 3. a osztály tanulói a tanév második boldogságóráján. A tanulók optimizmus felé terelése kiemelkedően fontos ebben a közösségben, mert bizonyos szituációkban közülük többen elbizonytalanodnak, és sajnos a szorongás sem ismeretlen előttük.
Kis osztályunk kíváncsisággal várta havi boldogságóránkat, ahol felszabadultan táncolhattak, zenét és mesét hallgattak, rímeket faragtak, játszottak, beszélgettünk, és csoportban plakátokat készítettek a témával kapcsolatban. A foglalkozás végeztével közös jelmondatban egyeztünk meg, amely az osztály közös plakátjára is rákerült a mosolygó szív mellé: Mindenre képes vagyok!
Az óra jó hangulatban, gyorsan elrepült, a gyermekek megértették, hogy hinni kell magunkban, és minden könnyebbé válik.
Szegedi Zrínyi Ilona Általános Iskola
Plakátot készítettünk, amelyre a gyerekek körberajzolták a kezüket, és beírták a pozitív elképzeléseiket a jövőjükről.
Beszámoló
Boldogságóra: 2. Az optimizmus gyakorlása
Az óra időpontja: 2022. október 14.
Résztvevők: 2. osztály
A foglalkozást mozgás alapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Beszélgettünk arról, hogy a pozitív gondolatok boldogabbá tesznek bennünket, ha valamit elrontottunk helyre tudjuk hozni. Természetesen meseolvasással vezettem be a témát. Gyűjtőmunka eredménye tette lehetővé a boldogság montázsunk elkészítését. Optimista, mosolygó, vidám emberek fotóit kellett a gyerekeknek gyűjteni újságokból. A tabló készítése közben hallgattuk a hónap dalát. A tanteremben az elkészített képet ki is tettem, hogy mindig emlékeztessen bennünket az optimista szemléletre a tanév során. Szív alakú nyírfa leveleket is gyűjtöttünk, amit szív alakban fel is ragasztottunk őszi képnek. Készültünk az időseknek aprócska műsorral is, mellyel meglátogattuk őket a pókaszepetki Idősek Otthonában. Kicsi boldogságot vittünk a szereplésünk napján (okt. 25.) az idős emberek életébe.
Szakosné Biczó Marianna ( tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A pozitív életszemlélet manapság igen divatos, sőt, kívánatos személyiségvonás. Ha sikerül mosolygós optimistává válnom, mindjárt népszerűbb, ügyesebb leszek és még az immunrendszerem is javulni fog. ’Be happy!’ Na jó! De vajon hogy ne fagyjon az arcomra a mosoly az élet megpróbáltatásai során? Mindennaposak a kihívások, feszültségek, bonyodalmak és ezáltal a stressz is. Vajon nem csak hazudunk magunknak, ha mindig optimistán szemléljük a dolgokat? A következő kérdéseket jártuk körül, hogy közelebb kerüljünk a témához:
Az ember optimistának vagy pesszimistának születik? Van –e a nevelésnek hatása életszemléletünkre? Mások a világ különböző kultúrájában élő emberek és kik az optimistábbak?
A legtöbb tanuló azt mondja, hogy neveltetés kérdése az egész. Bizony születünk valamilyen alkattal, de jelentős a környezet hatása, hogy negatívan vagy pozitívan szemléljük a dolgokat. Ez azt is jelenti, hogy az optimizmus részben tanulható. Életünk során egy kultúra részei is vagyunk. Érdekes tapasztalat, hogy a keleti népek pesszimistábbak mint a nyugatiak, akik inkább bíznak a pozitív végkifejletben. Teljesen logikus, hogy a siker lehetősége pozitív energiákat ébreszt az emberben.
Viszont a dolgok nem mindig sikerülnek. Akkor most mi is van az optimizmussal?
Vegyük elő újra a pesszimizmust. Biztos rossz? A pszichológusok megkülönböztetik a fatalista pesszimistát és a defenzív pesszimistát. Mi a különbség? Melyik mit jelent? A tanulók szituációkat kaptak. A szituációkból végzetszerű megoldások következtek. Ezeket át kellett formálni: nem számítok jóra, de mégis milyen megoldásokat tudnék, hogy a helyzetemet javítsam, vagy a rossz dolgot elkerüljem? Itt van a lényeg: a megoldások keresése. Lehet, hogy egy full optimista szeme fennakad az első kihívás, nehézség után, mert nem fektetett erőt semmibe. Jót remélt, de nem az lett, most sodorja az élet. Aki, viszont lehetséges alternatívákon agyalt, valamelyiket használva meg tud küzdeni a felmerülő akadállyal. A derűlátó ember nagyon kellemes társaság és egészségesebb is mint egy felhőcske. De azzal sincs baj, ha valaki kevésbé derűlátó, viszont elgondolásokkal várja a kihívásokat, ezt hívják pro-aktív cselekvésnek. Mindenki hallotta már azt hogy a ”legjobbat remélve, de a legrosszabbra számítva”-körülbelül ezt jelenti. Reménykedek a sikerben, de elgondolom, milyen buktatók jöhetnek számításba, ha a dolgok még sem mennek simán. A legrosszabb a fatalista pesszimista: úgyis rossz lesz, úgyse sikerül…. –nem is tesz semmit. Ha csak nincs nagy szerencséje, megerősítést is fog kapni, hát persze, hogy nem sikerült….
Az optimizmus-pesszimizmus kérdése még egy fontos irányba mutat. Ezt úgy hívják reziliencia. Ha lényegretörően akarnám elmagyarázni, az lenne a jó, ha olyanok lennénk, mint egy rugó. Az élet összenyom, de vissza kell kapnom eredeti formámat. Vagy egy kejfeljancsi: eldőlök, de vissza kell térnem az egyensúlyomba. Sokunkat érnek nehézségek, de pozitívan, vagy a sikerért megdolgozva, a történteket feldolgozva és megerősödve kell tovább élni az életemet.
Gondolkodjunk lehetőségekben: a válságok lehetnek változások. Legyünk rugalmasak, álljunk készen a felmerülő akadályokra. Találjunk új utakat! Húzzunk határokat a túlzott terhek ellensúlyozására!
Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha azzal a tudattal élünk, hogy van irányításunk az életünk felett, de el kell fogadnunk azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, ezekre nincs hatásunk, csak kezelni tudjuk őket. Túlélésünk kulcsa, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a bennünket ért hatásokhoz.
Zárásnak egy John Lennon dal feldolgozását választottam: Across the Universe. A videóklippben egy bárban mindenki tárgyakat dobál, repül és törik a berendezés. De a lány nyugodtan, szinte meditatívan énekel: „Nothing’s gonna change my world.” Semmi sem változtatja meg a világomat. Sokszor nagy zaj van a körülöttünk, mások butaságaiból fakadó feszültségek, de legyen egy erős belső világunk, méltóságunk is, amely a külvilág számára nem hozzáférhető: ebben helyet kap az élet szeretete, derűs élvezete. Ha sikerül belső energiáinkat növelni, akkor nemcsak saját boldogulásunkat segítjük, hanem kapcsoltainkat is harmonizálhatjuk.
Kis csoportosak vagyunk, a gyerekek 2,5 -3 évesek a csoportomban, két hónapja járnak az óvodánkba. Célom, hogy bizalomteljes, szeretetteljes, derűs óvodai légkör várja őket mindennap. Ebben nagy segítségemre vannak a boldogságórák kapcsán megismert, alkalmazott gyakorlatok is. Fontosnak érzem azt, hogy a gyerekek érezzék, itt jó helyen vannak, szeretik őket. Igyekeztem a mindennapi tevékenységek közben is optimizmusra sarkalni őket. Nagyon sok kisgyermek úgy jön óvodába, hogy az önkiszolgálás területén is nagyon önállótlanok. A munkatársammal folyamatosan biztatjuk őket, hogy próbálkozzanak akár az öltözködés területén pld: cipőt le-fel venni, akár a mosdóhasználat közben. Folyamatosan buzdítjuk őket, dicsérjük, és pozitív sikerélményekhez juttatjuk eleinte apróbb segítségnyújtással. Majd meglátják, hogy egyedül is képesek bizonyos feladatok elvégzésére.
Megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Utánoztuk arcunkkal őket, ragacs játékot is játszottunk velük. A csoporthoz eljött Boldog Dóra is, aki elhozta Tódi törpe meséjét. Ez a gyerekeknek nagyon tetszett, a törpe szemüvegét mindenki kiakarta próbálni, majd lehetőség volt arra is, hogy mindenki készítsen.
Ez a hónap igazán boldogan, optimistán telt a megismert relaxációs gyakorlatok és boldogság dalok hallgatásával.
Az optimizmus téma feldolgozását, azzal alapoztam meg, hogy a gyerekekkel folyamatosan, naponta hallgattuk, hol halkan játék közben, vagy mozogva rá, Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát.
A foglalkozást egy „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Boldog Dóra mondókájával mesére csalogattam őket. Tódi Törpe varázsszemüvege meséje után válaszoltak a gyerekek a feltett kérdéseimre. A voltatok e már szomorúak, és a ki segített megnyugodni kérdésem után, az egyik gyermek a csoportunkban elsírta magát, hogy neki senki nem szokott segíteni megnyugodni. Ekkor a gyerekekkel elkezdtük őt vigasztalni, ami nagyon jól esett neki. Megkérdeztük tőle, hogy mitől érezne most jobban magát? Szerette volna, hogy énekeljünk neki. A nap folyamán többször is énekeltünk neki, amikor jelezte, hogy szüksége van rá.
A beszélgetés után elkészítette minden gyerek a saját optimista, varázsszemüvegét, amiben megfigyeltük a körülöttünk lévő világot, és egymást. Felsorolták egymásnak a jó, pozitív tulajdonságaikat, amiket észrevettek magukban, és egymásban.
Végül Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára közösen táncoltunk egyet, ki szemüvegben, ki pedig anélkül.
A természet adta lehetőségeket is kihasználtuk a jó időben, mert a kisebb fagy következtében rengetek levél lehullott a fákról, az óvoda udvarán. Dobáltuk magasra a leveleket, és levélangyalt is készítettek a pihe-puha avarban. Ilyenkor nagyon szeretik összegyűjteni a színpompás faleveleket, és ezekből elkészíthettük, Az elefánt ormánya című mese szereplőit, miután megnéztük a mesét, majd azt is megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a kiselefánt kíváncsisága miatt nagy bajba keveredett, de boldog vége lett.
Az elsőseimnek elmagyaráztam,hogy mit is jelent az a szó,hogy optimista. Miután megértették könnyen találtak példákat. Majd az ollóhasználatot is gyakorolva elkészítettük a plakátot. A hónap dalát sokszor hallgattuk meg, mert nagyon tetszett nekik.