A Bagdi Bella Pozitív gyermek vagyok dallal kezdeményeztem a foglalkozást. A gyermekek boldogan ültek a szőnyegre, és hallgatták a dalt. Majd a relaxációs gyakorlat következett. „Pizzát sütöttünk” (Dagasztás). A játékosság kedvéért a hozzávalókat megbeszéltük, és utána „összegyúrtuk a tésztát”, tettük rá a hozzávalókat. Ezt a játékot nagyon élvezték, szinte mindenki mondott valamilyen hozzávalót, amit még rá tudunk tenni a pizzára, így sokáig tartott a játék. Majd egy mosolygós és egy szomorú fejes lapot hoztam nekik, körbeadtam, választhattak, és elmondták, „mikor vagyok szomorú”, „mikor vagyok boldog”, illetve aki nem tudta megfogalmazni, ő megmutatta, milyen az, ha szomorúak, vidámak vagyunk. Majd Boldog Dóra érkezett hozzájuk, elmondott egy mesét (Tódi törpe varázsszemüvege), amit érdeklődve hallgattak. Ezután hoztam nekik egy kosarat, amiben „a világ legjobb, legügyesebb gyermekének a képe van” (kendő alatt egy tükör). Mindenki egyesével nézett bele, titok volt, hogy mit láttak. Amikor meglátták, hogy a tükörben ők vannak, mindenki arcán hatalmas boldogság mutatkozott. Majd a következő játéknál körbeadtuk a tükröt, és a gyerekek elmondták, amikor belenéztek, hogy mi az, ami jó bennük, miben ügyesek. Ezután együtt elkészítettük az értékeink fáját. Egy-egy tevékenységet ábrázoló kép (terítés, öltözködés, kedvesség, együttjátszás, stb.) mellé odarakták a saját jelüket. Szükség szerint segítettem. Volt, aki már meg is tudta fogalmazni („én sokat segítek a gyerekeknek”, „egyedül tudok öltözni”, stb.). A legvégén mindenki belenézhetett a „varázsszemüvegbe”, és közben egy szituációs játékot játszottunk, mondtam nekik egy-egy negatív történetet (a gyermekek mindennapjaihoz kapcsolódóan), és aki belenézett, megpróbálta megfogalmazni, hogyan lehetne ezeket a dolgokat jóra fordítani. Néhány gyermek meg is tudta fogalmazni (pl. „megöleli a barátja”, „a kedvenc játékát játszuk”, stb.). Majd végül mindenki készíthetett saját varázsszemüveget, amit hazavihetett, és otthon a szülőkkel is eljátszhatták ezt a szituációs játékot. A foglalkozás zárásaként a gyermekek örömmel ragasztották fel a mosolygós jelet a második lépcsőfokra.
Az optimizmus gyakorlása
Először beszélgettünk az optimizmusról. Majd ruhadarabokat és kiegészítőket készítettünk és színeztünk ki, mely egy optimista ember ruhadarabjai lehetnek. Végül kihasználtuk a jó időt és kimentünk röplabdázni az iskola udvarára. Ezzel is fokozva a pozitív hangulatunkat.
Hatodikos osztályommal az optimizmusról beszélgettünk. Megnéztünk különböző módszereket arra vonatkozóan, hogyan fordíthatjuk át negatív gondolatainkat pozitívba.
Batthyány Lajos Általános Iskola Géza Fejedelem Tagiskolája
Az októberi boldogságórák végére minden másodikosom elfelejtette minden búját-baját. Rengeteget nevettek a nevetésverseny alatt, a mese eljátszása is nagyon viccesre sikeredett. A grimaszolós játék volt a kedvencük. Végül elkészítettük a saját optimizmus-fánkat. Az őszi leveleken olyan emlékeket idéztek fel a gyerekek, amikor igazán optimistának, pozitívnak és boldognak érezhették magukat.
Az optimizmus hónapjában „Tüdőtakarítás” relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást. Átbeszéltük ez elméleti hátteret, pozitív gondolatokat gyűjtöttünk. A munkafüzet táblázatát kitöltöttük: „Optimista? Pesszimista?”. Nagyon örültem, hogy egyre több optimista gondolatot tudtak megfogalmazni.
Színezővel folytattuk, egy nevetős kislányt és kisfiút kellett kiszínezni. A színezés közben többször meghallgattuk a hónap dalát, néhányan énekeltek is. Ezután következett a mesehallgatás: Czigány Zoltán: Csoda és Kósza mesekönyvéből, a Csoda és Kósza a pizzériában c. mesét olvastam el nekik. Ezután megbeszéltük a mese tanulságát. Az első foglalkozást meditációval zártuk.
A második foglalkozást zenével, tánccal kezdtük. Folytattuk a színezést a nevetős gyerekalak felé a szövegbuborékban, vagy csak úgy egy mondatban leírták, hogy mi az, ami nekik örömet okoz, mi az, ami őket mosolygásra készteti. Nagyon jó mondatok születtek: „A világ”, „Amikor a családommal együtt vagyunk.”, „Sok a barátom” „Az, hogy a tesómnak valóra vált az álma”, „A napsütés”. Az elkészült színezőket a táblára helyeztük ki. A foglalkozás végén összegyűjtöttük, hogy milyen gondolatokkal lettek gazdagabbak, mit viszünk magunkkal az óráról. Nagyon örültem neki, hogy sokkal jobban keresik a dolgok, események pozitív oldalát, mint az előző évek foglalkozásain. A második foglalkozást is meditációval zártuk.
Továbbra is nagyon örülök neki, hogy a Boldogságóra program során, sok gondolattal, élménnyel leszünk/lettünk gazdagabbak: nemcsak a gyerekek, hanem jómagam is. Mikor bejelentem nekik, hogy Boldogságóra következik, mindig hangosan éljeneznek, örömmel várják a foglalkozásokat. Többen kihangsúlyozták, hogy a Boldogságóra a kedvenc órájuk.
Ebben a hónapban célunk volt megtalálni minden nehéz helyzetben a jót. Erről sokat beszélgettünk közösen. Egy-egy esetnél ötletekkel segítettük egymást.
Az alábbi gyakorlatokat valósítottuk meg:
Az órákat mindig egyszerű relaxációval kezdtük. Gyakoroltuk a figyelem öszpontosítását.
Arckifejezéssel érzelmeket adtunk át egymásnak.
Sólyomszemmel játék,
Optimista esernyő,
Optimista pajzs,
Időutazás időgéppel
Gyakran előkerült a Pozitív gyerek vagyok kártya is.
Derűs, vidám hónapon vagyunk túl. Pozitívumként értékelem, hogy a gyerekek érzékenyebbé váltak egymás iránt. Az arcokról észre veszik, ha valaki szomorú, ilyenkor szeretetzuhannyal segítünk egymáson. Beszélgetőkörben próbáljuk keresni minden nehéz helyzetben a pozitívumot. Itt van még mit tanulnunk!
Szépkereső
A 10.e osztály tanulói idén végzősök. Sokat kell tanulniuk, ismételniük, gyakran nehéz az összpontosítás, sokszor fáradtak. A feladat kiválasztásakor egyértelmű volt számukra, hogy az ősz, a körülöttük lévő természetes anyagok szerepeljenek a képkereten dekorációként. Nekik a barna, vörös, piros és sárga színek is különös jelentéstartalommal bírnak.
A piros szív, a hála jelképe, „Az eddig is sikerült” szimbóluma. Erre néznek az őszi színekkel, termésekkel, levelekkel díszített képkereten keresztül. Így kapcsolódik össze gondolataikban a munka és az elért eredmény.
Az út – optimista szemléletű világlátás.
Önbizalom növelése művészetterápiával történt az Utolsó vacsora című festmény parafrázisát mutatjuk be. A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, hiszen az esztétikai célokat szolgáló és nem szolgáló művészeti termékek egyaránt hasznosan felhasználhatóak a terápiában. A művészetterápiákban közös a kreativitásra, szabad önkifejezésre, biztonságos és bizalmas környezetre helyezett hangsúly.
Az művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat.
Íme a Mi közös alkotásunk: