Szépkereső képkeretet készítettünk. Optimistán néztük vele a világot!
Az optimizmus gyakorlása
A sünik ősszel érzik magukat a legjobban. Mi mit szeretünk az őszben? Kirándulni!!!!!😍
Beszélgettünk az optimizmus fogalmáról, majd elkészítettük az optimista süniket.
Ezt követően eljátszottuk A mesebeli kis szűcs meséjét.
Optimista hetünkön csupa vidám dologgal vettük körül magunkat. Először optimista szemüveget készítettünk, hogy a vidám dolgokat vegyük észre a világban.
Játszottunk optimista szobros játékot: míg szólt a zene, lehetett körben futni, ugrálni, viszont, ha a zene elhallgatott, hirtelen mozdulatlanná kellett válni és mosolyogni. Akinek a mosolya a legszebb volt, azt megkérdeztem, hogy mire gondolt. Sok vidám történetet hallottunk.
Macis kártyákból történeteket raktunk össze, amik rosszul indultak, de mindig jól értek véget, mert minden jó, ha jó a vége. Jó kis mesék készültek így. Az volt a legjobb, hogy a gyerekek egymásnak adták a szót, együtt szőtték a cselekményt, összedolgoztak.
Ábrázoló foglalkozáson a nagyok lerajzolták magukat jókedvűen, mosolyogva.
Az érzelem kendőinkkel sokat játszottunk, mindenki elmondhatta, a reggeli körben, a segítségükkel, hogy hogy érzi magát. Aki mérgesnek, bánatosnak mondta magát, azt megkérdeztük, mivel vidíthatnánk föl. Lehetett választani hogy ölelést, puszit, verset, vagy éneket kérnek.
Megtanultuk Aranyosi Ervin Szeretni jöttem című versét: Az arcomon mosoly ragyog / Amit neked tovább adok / Kérlek, Te is add majd tovább, / hadd mosolyogjon a világ!
A Mosoly Világnapja alkalmából (igaz, egy nappal előbb, mert az szombatra esett), sétára indultunk, hogy a gyerekeken keresztül formáljuk kicsit a szülők, nagyszülők világszemléletét, hisz ahogy a mosolypakli egyik lapján olvastuk: A legtöbb mosolyt egy másik mosoly indítja el. Mindegyikünkön mosolygós kitűző volt és az óvodánk logóját, és csoportunk jelképét is magunkkal vittük a sétára. Sok felnőttet megmosolyogtattunk és ezzel elértük a célunkat!
Egész hónapunk tevékenységeire a jókedv, a vidámság volt jellemző. Csoportunkban, amúgy is igyekszünk minden szomorkodó gyereket megvigasztalni, megnevettetni, a jókedv fontos mindenki számára. Még a „Tök jó héten” is nevető, vidám tököket festettünk, mentünk sétálni, ahol a lehullt avarban hemperegtünk. Reggelente mindenki elmondta, hogy mitől lesz vidám, történt-e valami érdekes dolog előző nap vele, amitől jó kedve lett. Nagy erőpróba volt az óvodánkban megtartott Pacsirta dalverseny is, ahol versenyzőink optimistán álltak ki versenyezni, s utána boldogan fogadták az elismerést és persze a nyereményeket, ajándékokat.
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Mindenekelőtt megbeszéltük, hogy mit is jelent e két szó, miért olyan fontos, milyen hatása lehet mindennapjainkra, életünkre. A gyerekek nagyon hamar ráéreztek, bekapcsolódtak a beszélgetésbe, s meglepően jó példákat hoztak eddigi tapasztalataikból, megéléseikből.
A hónap témájával nagyon jól tudtunk kapcsolódni a szeptemberi Lélekmadár című interaktív színházi előadáshoz, melyen osztályunk tanulói a Lázár Ervin Program keretein belül tudtak részt venni. Az ott kibontott érzelmeket, érzéseket tudtuk tovább gondolni, és megtanulni, hogy nagyon nem mindegy, hogyan tekintünk rájuk, mit gondolunk róluk. Hiszen természetes, hogy vannak pozitív és negatív érzéseink, de fontos, hogy megtaláljuk-e benne a lehetőségeket, elfogadjuk-e az élet kihívásait, meglátjuk-e ezeknek a jó oldalát, s végül képesek vagyunk-e belőle építkezni.
Feldolgoztuk a Szomorú királykisasszony meséjét. Elkészültek az „örök mosoly” tükörképek. Az órák zárásaként pedig ügyesen megfogalmazták, hogy miért is érdemes gyakorolni az optimizmust.
S hogy ne csak beszéljünk róla, de érezzük is a boldogságot sokat hallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című CD-jének ide vonatkozó dalait.
„Amikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!” Mike Pearl (amerikai író)
Október havi boldogságóránk témája az Optimizmus gyakorlása volt. Arról beszélgettünk miként lehet derűsnek maradnunk minden helyzetben, hogy miért jó, ha igyekszünk mindig a dolgok jó oldalát nézni. Beszélgettünk az optimizmus-pesszimizmus fogalmakról, igyekeztünk egymást biztatni. Beszélgettünk arról, hogy akik optimistán gondolkodnak azok:
-jobban tűrik a stresszt, mert meg vannak arról győződve, hogy a jövő fényes
– az optimisták vidám és szerethető emberek
-gyakran használnak pozitív ön-megerősítéseket és olyan technikákat, amikor a képzeletüket
használják annak érdekében, hogy a céljaikat elérjék, például „Jól sikerül a dolgozatom”,
„Magabiztosságot sugárzok magamból”
-tesznek azért, hogy jól érezzék magukat a bőrükben
-fizikailag is jobb egészségnek örvendenek, erősebb az immunrendszerük és ezért ritkábban
betegszenek meg.
Aki optimista az jól érzi magát a bőrében, örül mások sikereinek is és meglátja a mindennapok apró szépségeit is.
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
Az optimizmus és pozítív énkép téma keretén belül feldolgoztuk „A mesebeli kis szűcs” történetét. A mesehallgatás előtt viszont mindenki elkészítette a mesebeli szűcs ládáját, saját elképzelés alapján. Mindenki elmondta, hogy mit tartalmaz az ő szűcsének a ládája, majd felolvastam „A mesebeli szűcs” történetét, amelybe interaktívan bekapcsolódtak a gyerekek is. Segítettek egy-egy mosollyal az állatoknak kifizetni a szűcs által készített bundákat.
Ezt követően szabad választás alapján elhelyezkedhettek az általam kialakított tevékenység központokban. Az első ilyen központban elkészítették a vidám sünbirodalmat, a második központban időgépet építettek, az utolsó központban pedig téli élelmet gyűjtöttek a Panasz erdő állatainak.
A Boldogság óra program októberi témája az optimizmus volt. Első feladatként beszéltünk a szó jelentéséről. Mindenki elmesélte, mikor érezte magát optimistának, emlékeket idéztek fel. Elolvastuk és elemeztük a megadott idézeteket. Rövid motiváló kifejezéseket gyűjtöttünk, rövid mondatokat írtunk. Ezeket egy kis cetlire írták, majd egy keretet díszítettünk vele, amelyen ha kitekintünk, optimistábban láthatjuk a világot.