Ahogy már a szeptemberi összefoglalómban is írtam a nehéz mindennapjainkról, még továbbra is küzdünk, és próbáljuk megteremteni csoportunkba a derűs és nyugodt mindennapokat.
Ebben a hónapban is ösztönöztük magunkat, és kihívásként tekintettünk a mindennapokra, valamint próbáltam megmutatni a gyerekek számára, hogy minden rossz és nehéz dologban van valami jó, csak fel kell ismernünk.
Hiszem, hogy a nehézségek minden gyermeknek valamiféle plusz értéket ad, az egyébként is értékes személyiségükhöz, és felnőtt korukban is képesek lesznek bármit elérni, és nem utolsó sorban empatikus, segítőkész, egyénekké válni.
Két kisfiú van a csoportunkban szeptember óta, akiknek nehezen megy a csoportunkba való „beszokás”. Az egyik kisfiú, aki visszamaradt hozzánk homogén csoport lévén, ő viselkedési és magatartási problémákkal küzd. Igyekszünk őt mindig a legnyugodtabban, és legkedvesebben csillapítani, segíteni. A másik kisfiúról 2 éves korában derült ki, hogy egyáltalán nem hall, ezért 3 éves kora után implantátumos hallókészüléket helyeztek be neki. Közösségbe nem járt eddig. Beszélni még nem tud. Mosolygós, aktív kisfiú. Próbál kapcsolatot teremteni csoporttársaival, de a szabályok betartása még nehézkes számára. A csoportunkba járó gyerekek könnyen elfogadták, igyekeznek segíteni neki.
Nagy kihívást jelent számunkra, hogy újra összekovácsolódjon a csoportunk, de nem adjuk fel, és törekszünk arra, hogy ismét mindenki jól érezze magát a mindennapokban. Optimisták vagyunk.
Ebben a hónapban rendeztük meg óvodánkban az első szüreti mulatságunkat nyílt nap keretében, bevonva a helyi gazdákat, iskolát, idősek klubját és otthonát. Bizakodtunk és reménykedtünk, hogy minden rendben fog zajlani, és maradandó emléket hagyhatunk magunk mögött. A mi csoportunk néptánc fűzést adott elő, mely nagy sikert aratott, és ez a gyerekeket is nagy boldogsággal töltötte el. Nehéz volt a felkészülés, de annál nagyobb volt számukra a közös munka értéke.
A foglalkozások alkalmával relaxáltunk, és hallgattuk Bagdi Bella dalait. Felelevenítettük Tódi törpe varázsszemüvegének meséje után az előző nevelési évben elkészített varázsszemüvegeket, és volt, aki azt mondta, hogy még mindig megvan neki a szemüveg, és szokott is játszani vele otthon. Most csak a kezünk segítségével szemüveget formálva játszottuk a játékot, és mondtuk a hozzá tartozó mondókát. A munkafüzetben viszont el is készíthette mindenki a saját szemüvegét. Tükörjátékot is játszottunk. Mindenki elmondhatta magáról, hogy mi az, ami szép, jó benne. Milyen pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Mit szeret magában. Volt olyan gyerek, aki bátortalan volt. Rá visszatértünk később, hogy feloldódjon, de akadt olyan is, aki kérte, hogy társai mondják el róla, hogy mit gondolnak. Levinek is segítettek a gyerekek, és ők mondták el neki, hogy mit szeretnek benne. A munkafüzetbe is nagyon szeretnek dolgozni. Most láthatják igazán, hogy mennyit változtak az előző nevelési évhez képest, hiszen ugyan abba munkafüzetbe dolgozik mindenki, amibe tavaly, és meg is lepődnek magukon.
Az optimizmus gyakorlása
A mai napot is, mint minden napot öleléssel, pozitív megerősítésekkel kezdtük a Ficánka csoportban. A mogorva időjárás ellenére, a lecsökkent létszámú kis Ficánkák nagyszerű hangulatban folytatták a napot. Vidám dalokkal próbáltuk felvidítani a napot és bent is a hangulatot.
Reggeli után eljátszottuk az erdőben a kis állatok mozgását, ahogy az őszi avarban érezhetik magukat. Átérezték a falevelek simogatását, az őszi napfény melegét, majd az esti hidegben össze bújtak, egymás testét melengetve egy nagy takaró alatt.
Ezután meghallgatták a mesét a szűcsről. Erről a mesterségről még nem igazán hallottak, ezért a foglalkozásokat átbeszélve együtt megfejtettük, hogy tulajdonképpen egy „kabát vagy bundakészítőről” van szó. Szóba kerültek még a hasonló szakmák mint varró, cipész. Ezekkel is bővült a szókincsük és ismereteik.Elképzelték, majd ügyes hozzászólásaik, képzeleteik kapcsán lerajzolták a mesebeli szűcsöt, amint az erdőben viszi a bundát az erdei állatoknak, hogy szebbé varázsolja az életüket.
Egy kisfiú szabad játék időben elképzelte az idő gépet, amellyel valóra válthatta kíváncsiságát, elképzelését. „-Már csak egy biztonsági öv hiányzik! – mondta, a vágyai teljesüléseihez. A kíváncsi kislányokat is persze elvitte, nagyon jót játszottak.
A Boldogságóra legvégén mindenki (9 gyermek) vidám ruhába öltözthetett. Három kislánynak vicces ötlete támadt: Kitalálták, hogy igazi vidámság lenne felvenni az óvó néni és a dajka néni köpenyét. Természetesen, szívesen adtuk oda. A végén még a meleg kabátomba is nevetve belebújtak. Csupa optimista szemlélettel zártuk a napot.
Mindenre van megoldás!
Török Enikő
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata úgy gondolja, hogy mindenre van megoldás.
Természetes anyagokkal játszottak, s a kukoricacsutkát találták a legérdekesebbnek.
Előbb a legmagasabb várat majd a leghosszabb kígyót rakták ki csutkából.
Közben rájöttek, hogy mindenre van megoldás.
Az autista gyermekeknél az optimizmus gyakorlása nap, mint nap feladat, hogy nézzük a jót magunkban, a másikban és erősítsük e tulajdonságot a gyermekekben, hogy igenis napról napra jobban mennek a dolgok a tevékenységváltásoknál, a dühkitörések közben, vagy épp egy kézmosásnál, mosdózásnál, a játékban a veszteség elviselésénél vagy ha alkotunk egyre jobbak vagyunk a figyelem terén. Ezek mind apró dolgok, apró sikerek s bár nem mindannyian tudjuk a meséket végighallgatni, vagy a verseket, mondókát elskandálni a foglalkozások végén meg tudjuk mutatni, néhányan el tudjuk mondani hogy most boldogok vagy épp szomorúak vagyunk. A relaxáló gyakorlatokat nagyon szeretjük és a hónap dalát is sokan kedveljük. Akit zavar a hangos zene, őt a gyógypedagógus néni olyankor kiviszi, vagy felteszi a fülesét, de mi így fogadjuk el egymást, mert ilyenek vagyunk.
Hó utolsó napján az óvónénik és a gyógypedagógus néni mindenkiről mondott egy-vagy több jó dolgot, hogy mi miben vagyunk jók és ajándékba kaptuk a hónap jelét. Akinek volt kedve ki is színezhette az optimizmus jelét, és volt olyan ügyes, aki ki is tudta vágni😊
A kutyus csoportban is jártunk integrálódni, s örömmel próbáltuk ki a kutyusok időgépét, mi is mondhattunk terveket, hogy mit szeretnénk a jövőben elérni.
A mi szívünknek nagy boldogságot jelentett, hogy a gyerekek ebben a hónapban sok ölelést adtak, és sok boldog mosolyt. 😊Nagyon örültünk, hogy résztvehettünk a Jubileumi Konferencián is:)
Készítette: Mészárosné Ádám Andrea és Juhász Jánosné Éva
Október – Az optimizmus gyakorlása
Beszámoló
Október első Boldogságóráján újra megszólalt a Szeretet-ábécé dal, ahol az O betűnél ezt hallhattuk: „O, olyan optimista vagy…” A gyerekekkel ízlelgettük az optimizmus fogalmát. Mit jelent az optimista? Milyen, aki optimista? Hogyan szemléli a világot? Példákkal erősítettük meg a szó jelentését.
Meghallgattuk a hónap dalát is, a fiúk táncra perdültek a ritmusos zenére.
Optimista szemüveget készítettünk, amely egész hónapban segített nekünk optimistán látni a mindennapokban.
Nem tudom már honnan jött az ötlet, de a hónap jelképe nekünk a kis optimista madárijesztő lett, egy kis papírbábocska képében. Ő sietett segítségünkre, ha problémánk adódott, ha valakin elkeseredettséget vélt felfedezni. A lányok színeztek nekünk egy másik madárijesztőt is, akit olyan vidám színezetű ruhába öltöztettek, hogy rá nézve nem volt olyan, akinek ne csalt volna mosolyt az arcára. 😊
Október 4-én nagyon boldog napot töltöttünk el az Állatok Világnapján. Mindenki állatmintás ruházatban érkezett reggel, és magával hozta kedvenc plüssállatát. Az iskolai szuper programokon is részt vettünk: reggeli tornán megmozgattuk a kis plüssállatainkat, állatos dalokat énekeltünk, a tornateremben állatok mozgását utánoztuk, leküzdöttük az akadálypályát. A gyerekek legnagyobb örömére délután egy kutyabemutatót tekinthettek meg. A magyaróra is a világnaphoz kapcsolódott. A füzetünkbe az ábécét tanulva, állatneveket gyűjtöttünk és írtunk le betűrendben. A Bolyai Galériában közösen megnéztük „A kedvenc állataink” című kiállítást, ahol a mi állatos rajzaink is megtalálhatóak voltak.
Az egyik napon a gyerekeknek először csak elmeséltem „A mesebeli kis szűcs” történetét. Nagyon tetszett nekik. Hát még, amikor egy másik alkalommal interaktív formában el is játszottuk a hozzá kapcsolódó feladatokkal együtt.
A mesterséggel már megismerkedtünk a Sehallselát Dömötör vers tanulásakor, így jól tudtuk, mivel foglalkozik a szűcs, de a mesebeli alakja még különlegesebb volt. Optimista ládikójába beletettünk mindent, amire szüksége volt. Varázs-varrótű, meleg prémek, optimista szemüveg…Megtanítottuk a kis állatokat bizakodóan gondolkodni, örömtelien élni. El is készítettük papírbáb formájában is őket. A Panasz erdőt átvarázsoltuk Remény erdővé. Itt találtak új otthonra a kis optimista állatok.
A hónap másik feladatán is sokat munkálkodtunk, hogy létrehozzuk az Optimista Birodalmat.
Megfogadtuk, hogy optimisták leszünk, pozitív gondolatokkal szállunk szembe a problémákkal. „Tappancsnyomunkat” adtuk rá. A papírból kivágott nyomatokból aztán alkottunk, méghozzá egy vidám napocskát, egy szép őszi fát. Felkerültek az októberi Optimista Birodalom faliújságunkra. Elkészítettük hozzá a süniket is, akik optimista gondolatokért kutattak az avarban. Meg is találták! A gyerekek felolvasták egymásnak a pozitív gondolkodást segítő mondatokat. Majd kipróbáltuk az Optimista-folyosó jótékony hatását, amikor a folyosón végigsétálva dicsérő, biztató szavakat súghattak egymásnak.
Az október 23-i megemlékezés, ünnepség kapcsán is beszélgettünk. A gyerekeket nagyon megrendítették a képek, amelyeket e történelmi események kapcsán mutattam nekik. Ismét feltettük az optimista szemüvegeket, hogy reménykedve nézzünk a jövőbe.
Október 25-én részt vehettem Budapesten a Boldogságóra Program Jubileumi címátadó ünnepségén, aminek nagyon örültem.
A gyerekek másnap nagyon vártak vissza, nagy öleléssel fogadtak, meg kellett mutatnom nekik az oklevelet, amelyet kapott az iskola. Megmutattam nekik az ünnepségen készült képeket is. Nagyon kedvelem Bella „Repülj velem” című dalát, amit a rendezvényen eljátszottunk, rájöttem, hogy ennek az osztályomnak még nem is tanítottam meg. Így azt vittem kis diákjaimnak ajándékba, hogy megtanultuk a dalt, többször elénekeltük, eljátszottuk.
Az őszi szünet előtti utolsó napon nem volt kedvező az időjárás. De minket sem a hűvös, sem a sötét felhők nem tántorítottak el. Azért is útra keltünk, iskolánk előtti téren megtartottuk a hónap utolsó boldogságóráját, az „Avartalálkozót”. Eljátszottuk, hogy kis erdei állatok vagyunk, mozgolódtunk a képzeletbeli őszi erdőben, készülődtünk a télre, majd a hideg ellen összebújtunk.
Esernyő alá álltunk, és optimistán, nevetve megmutattuk mindenkinek, hogy nekünk az ernyő alatt süt a nap!! Nézzétek csak meg a fotónkat!
Ebben a hónapban is kedvük szerint készítettek rajzokat a gyerekek a Boldogságóra füzetükbe, leírták gondolataikat a témához kapcsolódóan.
Csodálattal figyelem, ahogy a gyerekek tudatába, lelkébe beépülnek a Boldogságórák „tanításai”. Például az egyik nap a hetes így jelentett nekem: Ági néninek optimistán jelentem, nem hiányzik senki. Érzékenyek a természet szépségeire, az őszi olvasmányaink is segítettek ebben bennünket. Az utolsó tanítási napon az egyik kislány meglepte társait, halloween ajándékot hozott nekik. A hónapban sok kis szülinaposunk, névnaposunk volt, akik szeretetteljes köszöntésben részesültek.
Októberben az optimizmusról, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a diákokkal.
A sok iskolai program, gyakorlat miatt kevesebb goglalkozást tudtunk tartani.
Az optimizmus jelentését az optimizmus és a pesszimizmus ellentéte segítségével próbáltam érzékeltetni. Nem ment könnyen! A diákok a csapatban igazán mosolygósak, vidámak, nemigen panaszkodnak. Bíznak magukban, feleslegesen nem aggodalmaskodnak. A legtöbb dolognak megtalálják a jó oldalát. Szerintem, az eléjük kerülő akadályok megértésével és azok leküzdésével lehet problémájuk. Illetve nem mindig érzik tetteik következményeit.
A foglalkozásokat a „Pozitív gyerek vagyok című dallal kezdtük. A diákok örömmelé táncoltak a zenére!
” A szomorú királykisasszony” és ” A béka” című történeteket olvastuk el és értelmeztük. A királykisasszonyos mesét el is játszottuk.
Készítettünk optimista szemüveget, rajzoltunk táblácskákat mosolygós és szomorú fejekkel, aik megmutatták akkori kedvünket és festettünk optimista emberkéket.
A diákok egyre lelkesebben várják a foglalkozásokat!
Boldog Dóra messzi útról, Budapestről az Erkel Színházból érkezett vissza a gyermekekhez. Én, mint a csoport óvónője részt vehettem a díjátadó ünnepségen és magammal vittem Boldog Dórát is. A gyermekek tudták ezt, így még nagyobb szeretettel és figyelemmel vették körbe Boldog Dórát a hosszú útja után. Dóra mesélt az útjáról, a gyermekek pedig csak hallgatták és hallgatták. Boldogságvárat körbevettük és a Boldogság Mondókával mentünk körbe. Majd egy relaxációs gyakorlattal folytattuk a Boldogság órát: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok.” Azért ezt a gyakorlatot választottam, mert a Pedagógiai Programunk tartalmazza a mentálhigiénés nevelés alapelveit, miszerint a gyermeki szeretet, a szerető gondoskodás, mely emocionális biztonságot jelent a gyermek számára, tolerancia, empátia, másság elfogadása, személyiségjegyeink részét kell, hogy képezzék, pont összefügg azzal, hogy sikerült elvinnünk a gyermekeket egy őszi élményszerző kirándulásra a debreceni Nagyerdőbe, így könnyen bele tudták magukat képzelni egy fa képébe. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok számot hallgattuk meg a gyermekekkel a Világomban minden rendben van című CD-ről. Boldog Dóra beszélgetett a gyermekekkel az optimizmusról. Ötleteket mondott nekik, hogy hogyan viselkedik egy optimista és megosztotta velük azt is, hogy egy optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi. Nagyon okos dolgokat, példákat mondtak a gyermekek az optimizmusra. Varázserdőbe indultunk a Héterdő versünk segítségével, ahol találkozhattak egy törpével, a mese főszereplőjével.
„Erdő, erdő, Héterdő
Bükköt, makkot megtermő
Sötétedő, pirkadó,
Meseszéllel hírt adó,
Meseforrást elrejtő,
Erdő, erdő, Héterdő.”
Boldog Dóra mesébe hívó mondókáját mondta el a gyermekeknek. A mese címe: Tódi Törpe varázsszemüvege. Mesével kapcsolatos kérdésekre szépen válaszoltak a gyermekek. Elkészítettük a varázsszemüveget, mellyel optimistán látták a világot. Ezt a szemüveget haza is vitték a gyermekek. Tükör játékkal folytattuk a foglalkozást. A csoportszobai tükör elé álltak a gyermekek és megfogalmazták, elmondták a tükörben visszamosolygó énjüknek, hogy mit szeretnek saját magukban. Ezt a játékot nagyon szerették játszani. Foglalkozásunkat Bagdi Bella személyiségfejlesztő gyermekdalával zártuk. Boldogan léptek be a gyermekek a Boldogságvár 2. lépcsőfokára. A családoknak tovább adtam ezt a témát mindenkinek el kell készítenie egy varázsgömböt, melyben mindenki álma, vágya szerepelhet. A Pillangó csoportba csupa optimista gyermekek és szülők járnak. Egy érzékenyítő programunk keretében tököket festettek a gyermekek és elkészítettünk egy boszorkány dísztököt is, a gyermekhematológia kis beteg gyermekei részére. Mi mindig optimistán látjuk a világot.
Boldogságóra reflexió
Helye: Liget Óvoda-Babits utcai telephely
Ideje: 2023. október 27.
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Óvodapedagógus/ok: Dávid Erika, Szijjártóné Johan Anita
Az optimizmus nehezebb téma volt a gyermekek számára. A tevékenységet Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dallal kezdeményeztem, erre mindenki saját mozgáskultúráját fejlesztette. Ezután a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal tovább hangolódtunk. A következő gyakorlat Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával folytatódott amiben megmutatták testük minden porcikájával milyen amikor vidámak és szomorúak. Örömmel tapasztaltam, hogy a vidámságot könnyebben fejezték ki mint a szomorúságot. Az is pozitív tapasztalatom volt, hogy a magatartási problémával küzdő gyermekek is komolyan vették ezt a gyakorlatot, és tökéletesen produkálták a szomorú és vidám jelenséget, eszükbe sem jutott most „bohóckodni”. Majd következett Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. mese. A gyermekek mindkét csoportban a mesét tágra nyílt szemmel, értő fülekkel hallgatták. Az optimizmus rávezetésére a segítő kérdéseket alkalmaztam, amellyel sikerült elmélyíteni, megértetni a témát. Készítettünk varázsszemüveget amin keresztül nézve „rózsaszínben látjuk a világot”-fogalmazta meg az egyik gyermek. Ez a megfogalmazás nekem azt jelenti, hogy a tevékenység alatt sikerült a gyermekek tudatába becsempészni az optimizmus megközelítését. A munkafüzet 9. oldalán található Tódi törpe házát a végén kiszínezhették.
Dávid Erika
Boldogságóra óv.ped.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Október az optimizmus hava.
A gyerekekkel több napon keresztül az őszi évszakról beszélgettünk, hallgattunk őszi dalokat, kerestünk összel kapcsolatos verseket. Elmentünk sétálni, s közben gyűjtöttünk faleveleket,gesztenyét. Említést tettünk a természetben élő állatkákról, hogy ők miképpen készülnek a hűvös évszakra. Beszélgetésünk központi témája a süni volt, mivel több gyerek mesélt saját élményt vele kapcsoltaban. Kifejtettük, ősszel a sünik arra törekednek, hogy meghízzanak, és így vészeljék át a téli álmot Az apró állatkák előszeretettel vackolják be magukat levélhalmokba ,ezért óvatosan kell közlekedni a lehullott falavelek között.
Sétánkat követően kifejtettük, ki mit szeret az aktuális évszakban. A gyerekek a következőket sorolták: bekuckózás, színes falevelek, túrázás,madáretető készítése,töklámpás,őszi termések,biziklizés,Halloween,libalakoma.
Az ötletelés után következett a havi feladat elvégzése.Sünibirodalom.
Elkészültek a sünikék,és a tüskékre felkerültek,hogy ki mit szeret az őszi évszakban. Az óra jó hangulatban telt,a gyerekek nagyon kreatívak voltak. Remek alkotás született.
Állatbarátok csoportja
Ebben a hónapban is bevontam a szülőket, akik az Értékeink fája plakát segítségével gondolkodhattak velünk az optimizmus felismeréséről, a mindennapokban megjelenő fontosságáról.
A témát a mindennapokban is sűrűn alkalmazott elcsendesedéssel, relaxációval kezdtük el. Minden kis virág elhervadt, majd fel is éledt. Ezt a gyakorlatot is különösen szeretik, élvezik feszültségoldó hatását. Sokszor látom, hogy spontán napközben is használják, mióta megtanulták. Korábban elkészítettem Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot is, segítségükkel közelebb kerültünk a témához. És persze nagyokat nevettünk, miközben a Blanka csapat vagy egyes vállalkozó gyermekek igyekeztek vidámítani a szomorúnak lenni képtelen Szilárdokkal. Ezt követően léghajónkkal (ami nálunk egy hatalmas szivárványszínű ponyva) elutaztunk Törpeföldre, melyhez mozgásokat is csatoltunk. Miután a léghajónk leszállt, a gyerekek meghallgatták Tódi törpe történetét, és beszélgettünk is róla. Nagyon sokszínű meglátásaik voltak szomorúságról és boldogságról. Együtt megegyeztünk benne, hogy mindenki elkészíti ezt a különleges varázsszemüveget. A munka végeztével pedig mindannyian kaptak egy kis mosolygós matricát a szemüvegükre, hogy senki ne felejtse el, egy kis nevetés mindig segít. A konkrét foglalkozást most is csendes relaxációval zártuk, miután hazautaztunk Törpeföldről. A hónap során még sokszor játszottak Blankával És Szilárddal. A csoport új gyermekei is kezdik megszeretni ezeket az alkalmakat, a tavalyi gyermekek pedig érezhetően várják a beszélgetéseket, ahol kifejezhetik érzelmeiket-gondolataikat. Jó úton haladunk!