Az októberi Boldogságóránkat Prof. Dr. Bagdy Emőke Égig érő fa vagyok….relaxációs gyakorlatával kezdtük. A gyermekek kényelmes elhelyezkedése után két képet mutattam fel nekik, mind a kettő zöld színű virágot ábrázolt, viszont az egyik szomorú, a másik vidám volt. A gyermekek azonnal felismerték, megnevezték a két virág közötti különbséget. Beszélgetést kezdeményeztem mind a két érzelemről, melybe a gyermekek aktívan bekapcsolódtak. Ezek után érzelmeket neveztem meg (harag, öröm, szomorúság, vidámság, boldogság, stb.), ezeket ők arcmimikával és testbeszéddel jelenítették meg. Majd a csoportot két részre osztottam, húztak egy-egy kártyát, melyek páronként azonos színűek voltak, de az egyik mosolygós, a másik szomorú virágot ábrázolt. A gyermekeknek meg kellett keresniük szín alapján a párjukat, és a szomorú társukat felvidítani. Nagyon megnyerte tetszésüket a játék, több fordulóval is eljátszottuk.
Boldog Dórát szívecske mutatással üdvözölték a gyermekek, érdeklődve hallgatták Tódi törpe varázsszemüveg meséjét. A mese után Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dala következett, melyre körbe állva ringatóztunk. A zene után felajánlottam, hogy készítsék el saját varázsszemüvegüket, illetve a család számára is készíthettek, hogy aki éppen rossz kedvű, vagy morcos otthon, a szemüveg, hátha beteljesíti varázslatát.
Mivel nem a saját csoportomban tartom a Boldogságórákat, a szülők számára most is elküldtem a tankönyv, illetve Bagdi Bella ismertetőjéből egy kivonatot. Célom vele, hogy ebben a csoportban is minél alaposabban, mélyebben lássanak bele a Boldogságórák jótékony hatásaiba. 🙂
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban igyekeztünk a világra jó szemmel, kedvezően nézni, hiszen az optimizmus gyakorlása volt a fő témakörünk. Mivel is kezdhetnénk tevékenységünk feldolgozását, mint Bagdi Bella gyermekdalával, aki kimagaslóan építi gyermekeink lelki immunizációját.
Toldi törpe varázsszemüvege elrepített bennünket Kerekerdőbe, ahol megismerkedtünk Sün Artúr szomorúságával. A varázsszemüveg mindenkire nagy hatással volt, hiszen ahogy Artúr gondterhe is elszállt, úgy nyíltak gyermekeink szemei egy szebb jövő felé.
Tükörjátékunk nagyon érdekes eredményt hozott, sokan a rajtuk lévő dolgokra mondták a szépet s jót, ezért igyekeztem felhívni a figyelmet, természetes vonásaik szépségére. Többen a szemüket, hajukat találták szépnek, egy kisfiú a gribedlit, mosolygödrét említette, ami egy új kifejezés is volt a gyermekek számára.
” Irka-firka” játékunk eredményét olyan boldogsággal fogadták, hogy firkálmányaikat haza is kérték, megmutatni szüleiknek. Gombakörünk számos beszélgetőkört hallgatott, pl: Mit tennél ha szupererőd lenne?,… Sokat kaptak bátorításból, ne adjanak fel azonnal mindent, hiszen sok mindenre képesek már! Igyekeztünk támogatást nyújtani problémamegoldásukban, játékosan is feldolgoztuk a Labirintussal.
Fő mottónk: „Mindig mindenben találunk valami jót, hiszen itt a szupererő, itt a kulcs!”
Az optimizmus,mint fogalom nem volt idegen a 2AB napközis csoportjának, hiszen már tavaly beszélgettünk róla. A boldogságórát nevetőversennyel kezdtük, ami sok-sok kacagást adott, majd egy grimaszversennyel folytattuk. Mindenki jó kedvvel ült le az optimista körbe, ahol elmondtuk ki, miért optimista,számára mit jelent optimistának lenni. Ezeket a fogalmakat papírra vetettük egy plakát formájában.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Az optimizmus feldolgozása a gyerekek életkori sajátosságai miatt szintén példaadással történt.
A gyerekek még nem ismerik a szó jelentését, így csak utalásokat, magyarázatokat fűztem mindig az egyes helyzetekhez. Tudom, hogy nagycsoport végére érem majd el a célomat, addigra lesz számukra érthető, hogy mit is jelent az optimizmus. Módszereink a bátorítás, buzdítás, pozitív megerősítés, árnyalt értékelés, stb. Az első és legfontosabb feladatunk ebben az időszakban a gyerekek beszoktatása. Megteremtettük nekik azt a légkört, ahol biztonságban érezhetik magukat. A szülőktől való elválás nem minden kisgyereknél volt egyszerű. De mi optimistán álltunk az előttünk lévő feladathoz, és így ez egészen gyorsan, és zökkenőmentesen sikerült. Még van sírás, de egyre könnyebb őket megnyugtatni. Sok és színes játéklehetőséget biztosítottunk nekik. Nagyon élvezik és várják, ha kerekítőmanó érkezik hozzájuk. Olyankor tudják, hogy valami érdekes dolog fog történni. Hamarosan Boldog Dóra is ellátogat hozzájuk, kerekítőmanó barátjaként. Bagdi Bella dalait mindennap hallgatjuk. Az elalvás az altató dalra történik, melyet már a gyerekek kérnek. Az ajánlott mesét leegyszerűsítve meséltem el.. Átváltoztunk mindenféle állattá. A lics-locs, lics-locs, megjött a kishajó játékkal utánozhatták az állatok hangjait. Eljátszottuk az arcunkkal, hogy milyen az, ha szomorúak az állatok, és milyen, ha vidámak. Elmeséltem a répa mesét, melyet el is játszottunk. Így megemlékeztünk az állatok világnapjáról is.
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
Optimizmus!! Mit is jelent ez egy óvodás gyermek számára! Ebben a hónapban ennek a témának a szellemében tevékenykedtünk. Majdnem minden napunkat áthatta ennek a tudatosítása, játékosan, közel hozva a gyerekekhez. Megismerhették Tódi törpét a mese világában, táncolhattak Bagdi Bella dalára, közben improvizálhattak mozdulatokat egyénileg és párban is, kinek mi tetszett. Külön foglalkozás alkalmával lazító napraforgóként forogtunk keresve a napot, mely nekünk ad erőt és életet. Csapatokat alkotva a vidám és szomorú emojit használva sikeresen felvidítottuk egymást, senki ne legyen szomorú. Megtartottuk az avar találkozót az erdei állatok számára, akik vidáman mozogtak és beszélgettek az avarban egymással. Ebből jó kis beszélgetés kerekedett! Majd mindenki elkészíthette saját varázsszemüvegét, amibe ha belenéz csak jó dolgokat láthat!
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Október havi Boldogság órákon megkerestük Boldogság vár második szobájának kulcsát. A foglalkozást a Pozitív mondóka közös éneklésével kezdtük, majd feltettük a piros szebben látó szemüveget egy mondóka kíséretében. Mindenki elmondta, mit lát a szemüvegén keresztül. Élménypedagógia segítségével sünivé változva jártunk a Panasz erdőben, a Nyafogás- tó partján, majd erősen kapaszkodtunk a Hiszti szélben, összegömbölyödtünk félelmünkben, míg el nem értünk a MESEKÚTig, ami egy új mesével örvendeztetett meg minket. Ez a mese két manógyerekről szólt, akik külsőre teljesen egyformák voltak, de mégis nagyon különböztek egymástól. Örömke arcán mindig mosoly volt, derűsen nézett mindenkire, szívesen játszottak vele Kerekerdő lakói. Bánatka mindig szomorúan nézett nagy kék szemeivel, mindig lefele görbült a szája, mindig aggódott, panaszkodott, azt gondolta ő nem ért semmihez, őt senki sem szereti. A gyerekek beszélgettek Bánatkával, tanácsokat adtak neki hogyan érezhetné jobban magát. Az óra végére Bánatkát átkereszteltük Mosolykává, hiszen már tudott mosolyogni, úgy érezte szép a világ és rengeteg lehetőséget rejt számára. Technika órán Optimista süniket készítettünk, amiket pozitív mondatokkal raktunk fel tantermünk falára.
A MESE „POZITÍV HATÁSA” AZ ELSŐ OSZTÁLYBAN ZSADÁNYBAN
A Zsadányi Református Általános Iskolában óvoda-iskola átmenet segítése Boldogságórákkal és más tevékenységekkel.
Az óvoda-iskola átmenet munkatervünkbe beterveztem, beterveztük az első osztályosoknak a mesélést. A tanító nénivel egyeztettem az időpontot, így 2023. 09. 28.-án került sor a mesemondásra. A kolléganőmmel, aki a mostani elsősök óvónénije volt, megbeszéltük, hogy bábozni fogunk egy ismert mesét. (A vajaspánkó, orosz népmese) Felkészültünk rá, elpróbáltuk, kiosztottuk a feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy én mondom a mesét, az én kezemben lesz a vajaspánkó, Ő pedig a paraván mögött váltogatja a bábokat (öregember, öregasszony, nyúl, farkas, medve, róka) és mondja a bábok egy-egy mondatát (megeszlek, te vajaspánkó!).
A gyerekek kint voltak az udvaron és ahogy megláttak bennünket, odaszaladtak hozzánk. Én mentem be először és mondtam a gyerekeknek, hogy: „- Szervusztok gyerekek! Nézzétek, kit hoztam el látogatóba!” Minden gyermek odaszaladt az óvónénihez és átölelték, nagyon örültek, hogy újra látják és máris sorolták, hogy kinek van már pirospontja, ki milyen dicséretet kapott a tanító nénitől. Amíg a tanító néni megkérte a gyerekeket, hogy jöjjenek be, addig mi előkészültünk a mesemondáshoz.
Köszöntöttem a gyerekeket és megkérdeztem tőlük, hogy emlékeznek- e rá, hogy szeptember 21-én miért voltam már náluk. Jelentkeztek és mondták, hogy Boldogságórát tartani voltam. Amikor rákérdeztem a témára, arra is emlékeztek (A Hála gyakorlása volt a szeptember hónap témája).
Amikor azt mondtam, hogy:
– „Elhoztam az óvónéniteket, hogy segítsen nekem a mesemondásban”,
ekkor az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy:
– „Te is voltál az óvónénink!”
Nagyon örültem, hogy emlékezett rá, hogy kiscsoportban én is velük voltam és oda mentem hozzá és megöleltem.
– „Hálás vagyok, hogy emlékszel erre!”
Megkérdeztem a gyerekeket, hogy tudják-e, hogy milyen alkalomból mondunk most mesét? Nem tudták, ezért elmondtam, hogy szeptember 30.-a a népmese napja (Benedek Elek születésnapja) és még ez a hét a művelődés hete, a tanulás ünnepe is. Ti iskolások, tanulók vagytok és a népmese fontos az embereknek! A népmese napja nem csak Magyarországon, hanem más országokban is fontos. Ezért a mese, amit elmondunk nektek azt ismeritek, egy orosz népmese. Felmutattam egy képet és kíváncsi voltam, hogy felismerik-e a mesét. Egyből kórusban örömmel mondták, hogy: – „A vajaspánkó!”
Elkezdtük a mesét és mindenki odaszegezte a tekintetét rám és a paravánra. Mindig is szerették, ha báboztunk mesélés közben. Amikor a vajaspánkó elkezdte az énekét, akkor volt, aki halkan énekelte, ezért a második éneklésnél kértem a gyerekeket, hogy énekeljék velem a dalt. Szívesen megtették. A mese végén nagy tapsot kaptunk. A tanító néni és a gyerekek köszönetet mondtak, és örültek, hogy itt voltunk. Azt mondták, hogy nagyon jó volt, gyertek el máskor is!
Reflexió:
Jól sikerült a mesélés az első osztályban. Jól gondoltam, hogy a gyerekeknek tetszeni fog egy bábokkal előadott mese még akkor is, ha ismerik. A kolléganőmmel megbeszéltük, hogy inkább csak én meséljek, mert azt már ismerik, ahogyan ő mesélte ezt a mesét. Jó ötlet volt, mert érdeklődéssel és figyelmesen hallgatták, sőt bekapcsolódtak az éneklésbe.
Az óvoda-iskola átmenet segítése ilyen és ehhez hasonló tevékenységekkel jó gondolat, mert bebizonyosodott, hogy a gyerekek és a pedagógus kollégák is igénylik és tetszett nekik.
Október második-harmadik hetében délutánonként mindig találkoztam a gyerekekkel, mert DIFER- mérést végeztem az osztályban. Ekkor megbeszéltem a tanító nénivel, hogy pénteken jövök Boldogságórát tartani.
A következő találkozás az októberi Boldogságóra témája kapcsán volt: Az optimizmus gyakorlása címmel.
Újra örömmel szaladtak elém, mert szünet volt és az udvaron játszottak a gyerekek. Megkérdezték, hogy most is mesélek- e Nekik és hogy csak egyedül jöttem-e? Mondtam, hogy igen, de legközelebb elhozom az óvónéniteket is!
Jót játszottunk a mosolygós és a szomorú arcokkal. Az egyik kisfiú annyira beleélte magát a játékba, hogy azt hittem, igazából sírva fakadt. Ezért, őt megpróbáltuk felvidítani, de akkor azt mondta, hogy csak viccelt és már mosolygott is. Nagyon örültünk ennek mindannyian. Beszélgettünk arról, hogy milyen szép az idő, gyönyörűen süt a Nap és a fák őszi színekben pompáznak. Még mindig hallani a madarak csicsergését, mert jó az idő. Elmondták a gyerekek, hogy milyen sok betűt ismernek és már sok piros pontot is gyűjtöttek, ki ezért, ki azért kapta. Mindezeket örömmel, boldogan sorolták.
Meg is hallgattuk ezek után a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok címmel. Emlékeztek rá a gyerekek.
A mesét csöndben hallgatták, azután az egyik gyermek azt mondta, hogy: – „Nekem is jó lenne ez a varázsszemüveg!” Örültem ennek a kérésnek és elővettem a színezésre szánt szemüvegeket és az optimizmus jelét a mosolygós arcot. Közben újra meghallgattuk a zenét. A gyerekek nagyon hamar kiszínezték, sőt volt, aki az ollóval szépen ki is vágta és feltette az arcára a szemüveget.
Végezetül, hogy egy kicsit lecsendesedjenek, elővettem a témához kapcsolódó meditációs gyakorlatot. Ez mindig pozitív hatással van a gyerekekre!
Jó volt megint velük lenni és látni, hogy milyen sokat tanultak, fejlődtek az iskolában.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
A Tanak 1. osztályos tanulók, ebben a hónapban az optimizmus fogalmával ismerkedtek meg. A sokszor felnőttek számára is nehéz gondolkodásmód megértéséhez több foglalkozásra is szükség volt.
A gyerekek ügyesek és aktívak voltak minden alkalommal.
Megismerkedtek a „Körbe-körbe-karikába” című foglalkozást indító mozgásalapú relaxációs gyakorlattal és két történettel is, mely segített az új fogalom megértésében.
1. Tódi törpe varázsszemüvege
2. A mesebeli kis szűcs
A két történet feldolgozása során, színeztünk, dramatizáltunk és különböző szerepjátékokat játszottunk.
Az avartalálkozó című játék is nagy kedvenc volt és ugyancsak megismerkedtünk Boldogg Blankával és Szomorú Szilárddal is,
Minden foglalkozást, a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok cím dalával zártunk, ami osztatlan sikert aratott.
Az optimista-pesszimista fogalmakat a jól ismert félig teli/ félig üres pohár példájával szemléltettem. Egy poharat félig teletöltöttem gyümölcslével, és letettem az egyik diák elé, Előadtam, hogy hogyan fogadná a gyümölcslevet az optimista ember és hogyan egy pesszimista. Úgy tűnt, a tanulók egyből értették a két nézőpont közötti különbséget, és nagyon élvezték az előadást, könnyen kapcsolódtak a témához. A következőkben kértem, hogy hozzanak példát a saját életükből, amikor pesszimisták voltak, és fogalmazzák át ezt optimista szemléletet használva. Úgy éreztem, hasznos volt a foglalkozás, és a jövőben éles helyzetben is fogok tudni visszautalni a megbeszéltekre.
Testnevelés óra keretében jógás kincskeresésre indultunk. A kincset meglelni az állatok segítettek, akiket eljógáztunk. A kaland végén a kincset őrző sárkány elárulta, hogy ha eljutottunk idáig, már a kincs birtokában vagyunk, ezt ne a külvilágban keressük, hiszen ez bennünk van: a kincs nem más, mint a kitartásunk. Következő órán megbeszéltük, hogy kinek mi okozott nehézséget (pl. egyensúlyfejlesztő gyakorlatok), és hogy hogy néz ki a pesszimista és az optimista hozzáállás kihívást jelentő helyzetekben.
Készítettünk optimista szemüveget, hallgattunk zenét, énekeltünk, játszottunk. Továbbá elolvastuk, és megbeszéltük A mesebeli kis szűcs történetét.