Október havában boldogságóráink az optimizmus témáját járták körül. Átbeszéltük, hogyan lássuk meg minden dologban a jót, hogy nehéz helyzetekben mennyit segíthet nekünk, ha pozitívak tudunk maradni.
Együtt kitűzőt készítettünk, melyre a gyermekek eldönthették, hogy pozitív gondolatokat, szavakat írnak-e fel, vagy rárajzolnak egy olyan dolgot, tárgyat, melynek a látványa boldogsággal tölti el őket.
Az ötletes alkotások elkészítése során nagyon jókat beszélgettünk, igazán feltöltődtünk.
Az optimizmus gyakorlása
7.-es osztályommal rendhagyó boldogságórát tartottunk. Egy iskolán kívüli programon vettünk részt, ahol volt egy óra szabadidőnk. Így a szabadban tartottuk meg az idei év második boldogságóráját. A gyerekek nagyon élvezték.
Csólyospálosi Általános Iskola
Egy napfényes októberi délután az osztályunk egy biciklitúrán vett részt. Ahol nem csak az idő volt tökéletes, de gyönyörű volt a kilátás is. Ez egy tökéletes nap volt az optimizmus gyakorlására, hiszen reménykedtünk, hogy minden rendben lesz. Szerencsére nem esett az eső, nem történt baleset és a kerékpárokkal is minden rendben volt. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Újabb Boldogságmanó költözött Boldogságvárunkba Opti Miska személyében.
Mi az optimizmus? Milyen az optimista ember? Mi a pesszimizmus? Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a Boldogságórákon, amelyek megértésében Fésüs Éva Bundavásár című meséje is segített. A gyerekek megértették, hogy a csúnya tűpárna, ami a süninek jutott „bundaként” mennyire hasznos volt, hiszen megvédte az életét a ravasz rókától.
A Mese a süket békáról is nagyon tanúságos volt, megmutatta, hogy mennyire befolyásolhatják tetteinket mások. Minden csak a kitartáson múlik és az akaraterőnkön. Mindenki elkészítette „optimista nagyítóját”, amivel minden rosszban találunk valami jót is. Vanika elmondta, hogy nagyon rossz ha betegen fekszik, de ilyenkor mindig ott van vele kutyusa Linda, ami nagyon jó. Mindenki ügyesen megtalálta és lerajzolta a jó dolgokat. Alkotás közben Bagdi Bella Tükördal című dalát hallgattuk, énekeltük.
Optimista gondolatokból faliújságot készítettünk, majd kiválasztottuk a nap gondolatát is:
„A hiba az élet része.
Ha nem hibázol, nem tanulsz, és ha nem tanulsz,
soha nem változol.” Ez a gondolat nagyon aktuális, ugyanis van egy önbizalomhiányos kisfiú az osztályban, aki a nap folyamán többször sírva fakadt, ha hibázott, zokogni kezdett, hogy semmiben sem jó. Az osztálytársak ilyenkor „szeretetgombócot” készítettek. Nagyon megható volt, hogy csak ebben az évben kezdtük a Boldogságórákat, máris mennyit fejlődtek a gyerekek.
A harmadik osztályban minden tanuló elmesélt egy olyan történetet, amelyben nem érezte jól magát. Ez után elkészítettek egy-egy olyan szemüveget, amelyet,ha felvesznek a rossz dolgokban is megtudják látni a jót. A foglalkozás végén így változtattuk át a kellemetlen emlékeinket.
Az optimizmus gyakorlása képpen a gyerekekkel megbeszéltük, hogy ki, miben jó. Azt is összeszedtük közösen, hogy mi szép és jó ebben a világban. A Tódi törpe varázsszemüvege című mesét meghallgattuk és közösen megbeszeltük a benne történő eseményeket. A mese hallgatás közben egy varázsszemüveg is körbe ment és időközönként gazdát cserélt. A mese meghallgatása után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét és haza vihette, otthon is elmesélve mi a szép ebben a világban.
A mai foglalkozásunkon az Optimizmus témakörrel foglalkoztunk. Optimista vagyok címmel. Egy relaxációs gyakorlattal kezdtünk. Megnövök mint egy fa ( az ég felé nyújtózkodunk), ősszel lehullajtom a leveleimet (leengedjük lassan a karjainkat).
Remény, optimizmus, és jövőorientáltság – ez a három fogalom reprezentálja a
jövővel kapcsolatos pozitív hozzáállásunkat. Amikor a legjobbat várod a jövőtől, és ennek
érdekében úgy dolgozol, hogy valóra váltsd az elképzeléseidet, akkor a remény éltető erőt
jelent számodra és fontos hajtóerő. A reményteljes egyének abban hisznek, hogy a jövőbeli
célok elérése érdekében tett erőfeszítéseik eredményesek lesznek. Ez az erő arra készteti
az embereket, hogy a legjobbat várják el maguktól és másoktól.
Az optimizmus erősíti az immunrendszert és hozzájárul az élettel való elégedettséghez. A
remény és a hála a két karaktererősség, amelyek a leginkább összefüggésben állnak az
élettel való megelégedéssel és a jólléttel. Az optimizmus gyakorlásával nő az
energikusságunk és az önbizalmunk.
A gyerekekkel beszélgettünk a pozitív gondolkodás erejéről és a pesszimizmus negatív hatásáról.
Szituációs játékokat (például rosszul sikerült a matematika dolgozatom, a szüleimnek nincs pénze új játékot venni nekem stb…) játszottunk, hogy egy adott történésre az egyik gyerek pozitívan reagál, a másik negatívan.
Készítettünk optimista szemüveget és az a gyerek, aki felvette pozitívan reagált az adott szituációban.
A gyerekek egy pozitív kört alkottak és, aki belépett az egy vele megtörtént eseményt mesélt el és azt hogyan dolgota fel azt pozitívan…
Az óra végén megállapítottuk mennyire jobb pozitívnak lenni!
A második foglalkozáson a gyerekek ismét nagyon aktívan vettek részt. Szívesen hallgatták és énekelték Bagdi Bella dalait. Elmélyültek a relaxációs gyakorlatokban. A törpéről szóló mesét nagy figyelemmel hallgatták. A meséhez kapcsolódóan elkészítettük a varázsszemüveget. Játszottunk tükörjátékot is. Az óra vidám hangulatban telt, mindenki jól érezte magát, amit a hangulatértékelő falon ki is fejeztek a gyerekek.
Ismét nagyon jól sikerült óra volt. A másik felvidítása játék nagyon jól sikerült.
Szeptemberben a VIA teszt segítségével megállapítottuk az osztály tanulóinak erősségeit, majd a kapott eredményből felállítottuk az osztály közös erősségeit. Mivel több erősség is azonos pontszámot kapott, így az első öt erősségünk igazából tíz lett: 1. humor és kíváncsiság, 2. hála, 3. kreativitás és szeretet, 4. alázat, társas intelligencia, remény és kedvesség, 5. csapatmunka. Ezen erősségek közül a humor és a remény szorosan kapcsolódik a hónap témájához, az optimizmushoz is. Ráadásul nálunk október közepére esik mindig a pályaorientációs nap is, így az erősségeket, az optimizmust és a pályaorientációt kötöttük össze a hónap négy boldogságórás foglalkozásán.
A relaxációs gyakorlatok közül októberben a Légzésritmus követés 2 percen át gyakorlatot próbáltuk ki. Ezután felidéztük az erősségeiket, ezek közül az első ötöt egy-egy ötlevelű lóherére írták fel a gyerekek, ezzel is jelképezve, hogy erősségeink olyan értékesek és különlegesek, mint ez a növény. Az erősség-lóherékből tablót készítettünk: Erősségeink felirattal.
Ezután újabb tablót készítettünk, ezúttal az osztály közös erősségeiről, az egyes erősségekhez egy-egy smiley-t is kerestünk. Az osztályterem falára kitett tablóval arra emlékeztetjük magunkat, hogy a tanév során ezekre az erősségekre fogunk fókuszálni. A humor erősségével kezdtük. Felidéztek olyan eseteket, amikor humorosak voltak, és ezekben a helyzetekben jól érezték magukat. Igazi viccmesélési láz lett úrrá rajtuk, mindenki meg szerette volna osztani a kedvenc viccét a többiekkel. Ebben az oldott és feldobott hangulatban hallgattuk meg a Humor dalát, és beszélgettünk arról, hogy milyen érzéseket kelt bennük a dal. Körbejártuk a humor fogalmát, azt, hogy mi jellemzi azokat az embereket, akik optimális mértékben rendelkeznek ezekkel az erősséggel. Jelzős szerkezeteket kerestünk a humor szóhoz, majd kiraktuk gyöngyökből a humor feliratot: a gyöngyökkel azt jelképeztük, hogy a humor fényt és ragyogást visz az életünkbe. Beszélgettünk az októberi világnapokról is: A mosoly, A lelki egészség és Az ölelés világnapjáról.
A következő boldogságórán az optimizmus témájához kötődve a Remény dalát hallgattuk meg, majd összegyűjtöttük a dal kulcsszavait. Beszélgettünk a transzcendencia erényről, és a hozzá kapcsolódó erősségekről. Majd az volt a feladatuk, hogy párokban találjanak ki olyan helyzetet, amelyekben valami kellemetlen, rossz dolog történik velük, és adják meg rá az optimista szemléletű választ. Ezután csoportokban optimista idézeteket értelmeztek és illusztráltak, amelyekből aztán elkészült a Legyünk optimisták! tablónk. (Például „Én olyan optimista vagyok, hogy egy csónakkal elindulnék Moby Dick után, és még tartármártást is vinnék magammal”).
A pályaorientációs napon két órát tudtunk fordítani az erősségeink és a szakmák, foglalkozások összekötésére. Először megkerestük azt, hogy az osztály tíz közös erősségéhez milyen szakmákat tudnának kötni, ehhez a száz leggyakoribb foglalkozást tartalmazó listáról válogattak a gyerekek. Például: humor: előadó, kíváncsiság: újságíró, hála: katona, kreativitás: divattervező, szeretet: ügyintéző, alázat: feltaláló, társas intelligencia: családsegítő, remény: pszichológus, kedvesség: óvónő, csapatmunka: sportoló. Ezután a saját öt legfontosabb erősségükhöz kerestek foglalkozásokat (pl. kreativitás: művész, alázat: restaurátor, kedvesség: fogorvos, megfontoltság: pilóta, vitalitás: life coach). Majd elmondták, hogy a megtalált foglalkozások közül melyiket tudnák saját jövendőbeli hivatásukként elképzelni. Négy-ötfős csoportokban folytatták a munkát, foglalkozásokhoz köthető keresztrejtvényt fejtettek meg.
A negyedik boldogságórán ismét csoportmunkában dolgoztak: megtervezték saját kávéházukat. Először három, kávéházat ábrázoló kép közül kellett kiválasztaniuk, melyik tetszik nekik legjobban és miért. Fő szempontnak a választásuknál a dizájnosság, otthonosság, nyugodtság, hangulatosság bizonyult. Majd megtervezték a kávéházuk helyszínét a városunkon belül, nevet találtak ki neki (Retró / Bomba / 10 perces / Unikornis / Bray kávéház). Átgondolták, hogy milyen feladataik vannak a kávéház megnyitása előtt, hány vendéget szeretnének fogadni, ehhez mekkora helyiségre és kiszolgáló személyzetre, és nem utolsósorban mekkora tőkére lenne szükségük. Megtervezték a helyiségek nagyságát, a nyitvatartási időt, a bútorzatot, meghatározták a vendégkörüket. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy milyen foglalkozású embereket kell itt alkalmazniuk, mi a feladatuk, kitértünk arra is, hogy ezeket a szakmákat a környékünkön melyik iskolában sajátíthatják el. Felidézték az erősségeiket: ők melyik foglalkozás betöltésére lennének alkalmasak a megálmodott kávéházukban az erősségeik alapján.
A hónap mottójául azt választottuk, hogy „optimista szemlélettel pályára állítjuk az erősségeinket”. A négy boldogságóra után -úgy gondolom- sikeresnek tekinthetjük küldetésünk teljesítését.
Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
6. b osztályának (Víg Team2) osztályfőnöke