A foglalkozást azzal kezdtük, hogy megismertük az optimista-pesszimista fogalmak jelentését. Megmagyaráztam a gyerekeknek, mi a különbség : „félig tele van a poharam, vagy félig üres”. Ezután kis meditáció következett, „Avar találkozó” formájában. Minden gyermek elképzelte magát kis , avarba bújó erdei állatként, hagyták magukat egyedül mozgolódni, helyezkedni a képzeletbeli avarban. Majd megérezték azt is, hogy milyen egymáshoz bújva biztonságban érezni magukat. Mikor visszaalakultak gyerekekké, egy időgépbe ültünk, ami visszavitt bennünket a múltba. Mindenkit olyan eseményhez, ami örömet okozott neki. Ehhez fotókat kértem a gyerekektől, amelyek segítségével elmesélték, mikor, milyen helyzetben készültek, mi adott örömet a fotó készítésének pillanatában. Szinte kivétel nélkül a család együtt töltött idejét érezték a legpozitívabbnak az események felidézésével. Végighallgatva egymást, mosolyt csalt a kis arcukra minden olyan emlék, ami akár velük, akár a társukkal történt. Ez a feltöltődés erősítette meg őketr abban, hogy minden pillanatban, minden napban, minden eseményben (akár egy elesésben, vitában) van, ami pozitív irányba fordíthatja a dolgokat. A foglalkozást a hónap dalával zártuk.
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozáson megbeszéltük az optimista és pesszimista szavak jelentését, majd az osztályban megtörtént eseményeket felidézve pozitív megoldásokat kerestünk.
Készítettünk „tükörképet”, amelyről optimista „arcképük” néz vissza rájuk.
Októberben az optimizmus témájához kapcsolódva a mesebeli kis szűcs történetét ismertettem meg a tanulókkal. Beszélgettünk arról, hogy ki az a szűcs, mivel foglalkozik? Elolvastam az interaktív mesét, és követtük az instrukciókat. Az elsősök miatt fontosnak tartottam, hogy megbeszéljük, hogy milyen állatok élnek az erdőben. Ezután mindenki beleképzelte magát valamelyik erdei állat szerepébe, és elpanaszolta a bánatát, félelmeit! Érdekes módon, nagyon sokan képzelték magukat a sündisznó szerepébe, de volt szarvasbogár, mókus, róka és majom is. Minden tanuló okos dolgokat mondott, hogy mi a félelme, majd közösen kerestünk megoldásokat a problémájukra. A sünivel kapcsolatban például elmondták a gyerekek, hogy az a problémájuk, hogy a tüskéi miatt nincsenek barátaik, nem tudnak megölelni senkit, mert megszúrják őket. Bezzeg a szűcs varázsbundájának a tüskéi nem szúrtak, így rögtön kereshettek maguknak barátot. A szarvasbogár túl kicsinek érezte magát, akit a nagyobb állatok eltaposnak, a mókus félt a magasban, míg a majom például attól félt, hogy felfalja egy tigris. Sikerült mindenkinek megoldani a gondját, ettől mindenki boldog lett, ezért meghallgattuk a hónap dalát (“Pozitív gyerek vagyok”), és aki akart, táncra is perdülhetett. Egy másik alkalommal, a rajzóra keretén belül mindenki megrajzolta magát, mint egy kis erdei állatot az erdőben, először a félelmeivel, majd a boldog pillanatában. Végül egy időutazásra invitáltam őket, és mindenki elmondhatta, hogy milyennek látja magát felnőtt korában. Hol él, mi a foglalkozása, van-e családja, stb.
Kellemes hangulatban teltek ezek a foglalkozások. Izgatottan várjuk a novemberi témát.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Október, az optimizmus hónapja. A gyerekekkel gyakran beszélgetünk arról, hogy számunkra mi okoz örömet, boldogságot. A boldogság, elégedettség eléréséhez viszont bízni kell magunkban, szeretteinkben, társainkaban, és Istenben.
Több napon keresztül hallgattuk a Pozitív Gyerek Vagyok című dalt, amire táncoltunk, vagy kívánságra szoborjátékot játszottunk.
Relaxáció után beszélgettünk egy kicsit az őszről, az egyre hűvösebb időről, és az erdőben lakó állatokról, hogy ők vajon fáznak- e? Elmontam nekik, hogy régen, mikor az állatoknak még nem volt bundájuk, csupasz bőrükön keresztül mennyire fázhattak. El is játszottuk, hogy sírnak, dideregnek, és összebújnak (nagyon élvezték a játékot).
Tudok erről egy történetet, hallgassátok meg! Elmeséltem a mesebeli kis szűcs történetét.
A gyerekek éredeklődve hallgatták.
Ezután felajánlottam, hogy játsszuk el, én leszek a szűcs és hozok egy láda pihe- puha szörmét, amit már megvarrtam nekik „kis erdei állatoknak” bundának, csizmának, kucsmának. Mindenki sorban állt előttem a mesebeli prémekért, hiszen „fáztak”. Kértem, hogy mutatkozzanak be, hogy ki milyen állat, hogy aszerint tudjam adni a bundát. Mindenkit „felöltöztettem”, voltak, farkasok, rókák mezei nyulak, őzikék, vaddisznók. Ezután mulatságot rendeztünk az állat oviban annak örömére hogy eggyetlen kis állat se fog fázni télen. A gyerekek boldogan mászkáltak a képzeletbeli avarna, és ölelgették egymást.
Levezetésként ismét meghallgattuk a Pozitív Gyerek Vagyok című dalt.
Tele pohár- üres pohárral indult az óra.
Különböző (negatív) szituációkban kerestük meg a jót, a (későbbi) pozitívumot.
Mindenki írt 1 db motivációs üzenetet egy lapra, majd összeszedtem és húztunk belőle.
Faleveles színezőn úgy színeztek a gyerekek, amennyire pozitív módon élik az életüket, amilyen napjuk volt, amilyen derűsek. Feketére kellett színezni, ha rossz kedvű, pesszimista beállítottságú valaki.
Az egész foglalkozást örömmel végezték, tetszett nekik.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát. A fiúk és a lányok csoportja jó hangulatban derítették egymást jókedvre, amiben a fiúk jeleskedtek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvegének” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola
Október
Az optimizmus gyakorlása
Az optimisták a problémákkal szembenéznek és nem adják fel.
Mit jelent az optimizmus? Milyen az optimista ember?
Mi az optimizmus ellentéte?
Optimizmus: Optimista az olyan ember, aki azt gondolja az emberekről, a világról, hogy az jó. Hisz abban, hogy a dolgok bármilyenek is legyenek, majd jóra fordulnak. Az optimizmus egy pozitív életszemlélete a világnak.
Pesszimizmus: A pesszimista ember abban hisz, hogy a dolgok alapvetően rosszak és rosszra fordulnak. A pesszimizmus negatív életszemlélete a világnak.
Meghatároztuk a fogalmakat. Szituációs játékkal dramatizáltuk A lakatlan sziget című történetet. A példázat és a saját tapasztat alapján a tanulók választottak maguknak tulajdonságot. Bemutatták az optimista és a pesszimista ember kontrasztját. Ez egy optimista osztály!
Vidám sünbirodalom
A mi játèkbirodalmunkban a sünik nagyon boldogok! Színes tüske ruhában pompáznak, amik mèg színes falevelekkel is díszítve vannak. Vidáman játszadoznak a vadgesztenye sünikkel, valamint Gesztenye Gèzával ès Gesztenye Rozival. Ők is, mint az ovis gyerekek, imádják az őszi gyümölcsöket ès nagyon szeretnek barkácsolni. 🦔🤗🦔❤️
Az optimizmus gyakorlását meditációval kezdtük. A ráhangolódás után felolvastam a történetet a Szomorú királykisasszonyról. Megbeszéltük a mese lényegét, a gyerekek lerajzolták szerintük miért volt szomorú a királylány. Nagyon aranyos rajzok születtek. Közben meghallgattuk a “Jól érzem magam” című dalt. Délután megnéztük közösen a Magyar népmesékből az Aranyszőrű bárányt. A következő foglalkozást szinten rövid meditációval kezdtük, majd az Agymanók két figurájának látás módját hasonlítottuk össze. Ez alapján a munkafüzet “Mi sül ki ebből?” Feladatát megbeszéltük, majd az egyik esemény pozitív kimenetelét le kellett rajzolniuk. Megtanultuk a nyelvtörőt, ezt nagyon élvezték a gyerekek. Harmadik alkalommal az újabb mese szereplőit kellett csoportosítani, a szerint hogy optimista vagy pesszimista a szereplő. Megbeszéltük miért fontos az optimista hozzáállás. Közösen meghallgattuk a “Pozitív gyerek vagyok” című dalt, és a Boldogvárunk második lépcsőjére feltettük az optimizmus jelét.
Ebben a hónapban a témék közül a süncsaládot választottu, de kicsit átgondolva készítettük el. A gyerekek dönthettekarról, hogy milyen technikával is dolgozzunk. Az elkészült munkákat a faliújságunkra tettük fel, hogy díszítse a termünket. Közben beszélgettünk az évszak jellemzőiről és hogy mit is szeretünk benne.