A félelmeink, gátlásaink leküzdésére (2.lépcsőfok) „A háromlábú boszorkány” c. mesét meséltem el a gyerekeknek, valamint beszélgettünk a Szörny Rt című film mondanivalójáról, ahol a sikoly a végén nevetésre változott át. A szellemek elűzése, megtáncoltatása, valamint a talpunkkal különböző felületek érzékelése és a pókhálófonatban történő eligazodás szintén bátorságra és ügyességre vallott, melyet minden kisgyermek kipróbált. A tükröm, tükröm mondd meg nékem… arcmimikai játékunk, jó lehetősségként mutatta meg a különböző fajta érzelmeinket, sőt a testrészek (fejen) gyakorlására is rávilágítottunk a tükörképünkkel. A „szellemvár” kialakításával, a szellemek, „szörnyek hangjának” utánzásával és a „fények játékával” kísértetiesebbé varázsoltuk át a csoportszobánkat. Az „optimista gyerek vagyok!”-kártyajáték segítette a szókincsünket, ahol körül írtuk magunkat, „milyen vagyok?”, „mire vagyok képes!”, próbáltunk egymásról pozitív jellemrajzot (milyennek látod a másikat?) alkotni. A Bagdi Bella: Tükördal; A boldog vagyok és az Ügyes vagyok, okos vagyok c. dalokat hallgattuk és énekeltük. A felfokozott hangulatot, a feszültségek levezetését a „pozitív élmények újraélését-relaxációs zenehallgatással éltük meg. A gyermekek magabiztosságát (ügyes vagyok…) a mesejelenetek megrajzolásával, tehetségük, képzeletük kiteljesedésével igyekeztem előidézni, mely rajzok egy rajzpályázat részesei lesznek.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a tanévben különleges helyzetbe kerültem. Első osztályos gyermekeim kevesen vannak (egyenlőre 4 fő), de annál nagyobb kihívás elé állítanak. Olyasmi ez, mintha másik dimenzióba vittek volna. Egy olyanba, ahol az élet kényszerít arra, hogy lassítsak és figyeljek. A halmozott fogyatékossággal élő gyermekek közt akad, aki egyáltalán nem beszél, többen is, egy másik gyermek mozgásfogyatékossággal, összetett neurológiai problémával küzd, kromoszóma rendellenesség, stroke, hiperaktivitás, figyelemzavar stb. Az idei tanmeneteimet Ők írják. Folyamatosan, napról, napra. Ameddig eljutunk egyik nap, onnan folytatjuk másnap. Aztán jön egy kis gipszelés, néhány nap kórházi tartózkodás és máris felülírta az élet az eddig tervezett dolgokat. Visszajönnek, újból kezdjük. És haladunk! A képeken a csapat meghívást kapott tök-partira, ahova nem mehettünk üres kézzel. Sütőtökös kekszgolyót készítettünk, azt vittük ajándékba. Közben szerialitást, finommotoikát, figyelmet stb. fejlesztettünk és meglehetősen jól éreztük magunkat. A legnagyobb ajándék számomra az, hogy közben én is megtanulok ÉLNI. Ez a nagybetűs ÉLET. Nem tudom, hova fogunk jutni tanév végéig, de azt tudom, hogy úton vagyunk és ez a fontos. Optimista vagyok, mert ők is azok! Bíznak, örülnek, szeretnek, boldog gyerekek. Hálás vagyok ezért az osztályért!
A hónap témája az optimizmus. Bár még kicsik a gyerekek, mégis optimistán tekintenek a jövőbe. A tökfaragás alkalmával is csupa mosolygós és kevésbé ijesztő arcok születtek. Egyetértettek abban, hogy bármiben és bárkiben van valami jó.
A téma feldolgozása mind a csoportomban (nagycsoport), mind pedig a középső csoportban megvalósult. Optimista szemüvegen keresztül néztük a világot, láttuk meg a dolgok jó oldalát.
A Zene Világnapjához csatlakoztunk: óvodánk vendége volt a Zaubermusic együttes, akiknek jóvoltából játékos hangszerbemutatón vehettek részt a gyerekek.
Az Ölelés Világnapját ünnepelve minimum négyszer ölelkeztünk egymással, megtartva ezt mind a mai napig.
Az elsős gyerekekkel ebben a hónapban is a fogalommal ismerkedtünk először.
Meghívást kaptunk a Honismereti Szakkör tagjaitól, egy hagyományőrző találkozóra. Előtte beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mivel fogunk ismerkedni. Először kicsit bátortalanul fogadták a hallottakat(kukorica morzsolása, kemence befűtése, libakoppasztás). Ugyanakkor kíváncsiak is voltak. A sok bátorítás, beszélgetés után boldogan és optimistán álltak az új ismeretek, feladatok befogadására.
Hajdúszoboszló, Bárdos Lajos Általános Iskola
Októberben az optimizmust gyakoroltuk. Meglátjuk mindenben a jót, örülünk, holnap is nap lesz. Legyen jobb, mint a mai volt.
Ebben a hónapban a Tücsök csoportos gyermekeinkkel az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az aranyhegyen álló Boldogságvárunkat vettük ismét célba és miután a múlt hónapban megtettük felé az első lépést, most a 2. következett. A „Boldogság bőröndünkbe a különböző színű textiliák mellé az érzelemkockánkat és a citromsárga emotikonjainkat is beletettük, hátha szükségünk lesz rájuk a hosszú utazásunkon… és lett is, hiszen a színek kapcsán azt ismegbeszéltük, hogy mely színek töltenek el bennünket vidámsággal. Mit jelent számunkra a napsárga és a fűzöld, vagy a bárányfelhő kék. Amikor képzeletben beléptünk a várba, minden „optimista” színnek megkerestük közösen a helyét. Így lett aranysárga a képzeletbeli asztalunkon álló gyertyatartók sora, ciklámen: a hosszú asztalunk terítője, bárányfelhőkék: a legnagyobb termünk egyik fala, fűzóld a másik, lila a harmadik és piros a negyedik.
A következő hónapban is útrakelünk, de addig is hálásan és optimistán nézünk az ovis hétköznapjaink elébe, mert jó, hogy már együtt látjuk a mindennapi kis csodákat és, azt is, hogy milyen jó, hogy mindennap együtt lehetünk.
Németh Kálmán Általános Iskola es A.M.I.
Projekt keretében elkészítettük az optimista szemüveget. A gyerekek a beszélgetőkör után, lelekesen kezdtek neki a munkának. Mindenki a saját terveit valósította meg. Amikor felvettük a szemüveget éreztük, hogy szebb lesz így a világ. Persze nekünk is meg látni a csodát.
Az egyik órán jegyzetet készítettünk – a növendékemet megkértem, hogy próbálja meg összegyűjteni a számára motiváló mondatokat. Beszélgettünk arról hogy hogyan szoktuk motiválni, lelkesíteni a másikat – szóvá is tette hogy általában az új darab megtanulásakor mindig elmondom hogy: Képes vagy rá! Meg tudod csinálni! 🙂 Házi feladat egy plakát elkészítése volt, melyre az optimizmus gyakorlásához szükséges tippek kerültek.
A következő alkalommal kiderült hogy a tanítványom szeretenyelve a testi érintés, és mivel októberben van az ölelés világnapja, ezért beszélgettünk arról is hogy mit is jelent számára.
Óvodánk öt csoportjában ebben a hónapban a gyerekek remény, optimizmus erősségét fejlesztettük az ajánlott tevékenységekkel, játékokkal, mondókákkal.
A Maci csoportos gyerekekkel tettünk egy rövid sétát a közeli parkban, ahol az „optimista szemüvegünkben” felfigyeltünk az őszi természet minden apró csodájára. Visszatérve a csoportba, nagy örömmel fogadtuk a gyerekek élménybeszámolóját, kinek mi tetszett a legjobban.
A Napsugár csoportban a „mezítlábas pakolás” játékkal erősítettük az optimizmust. A földön szétszórt apró játékokat, fagyöngyöket a gyerekek a lábaikkal szedték fel. A játék végén izgatottan figyelték a társaikat, kinek sikerült a legtöbbet összegyűjteni.
A legkisebbekkel a Katica csoportos gyerekekkel a „Pozitív gyerek vagyok” dalra jókedvűen mozogtunk.
A Napraforgó és Maci csoportokban a nagyok minden reggel a csoportba érkezéskor egy-egy öleléssel és néhány kedves szóval köszöntik egymást a gyerekek. A csoport egyik kedvenc játéka a „Simogatós játék”. A gyerekek körbe ülnek és a mellettük ülő pajtásukat megsimítják, majd befejezik a mondatot: „Szeretlek téged, mert..”
A Süni csoportban a gyerekek nagyon kitartóak voltak, mert képesek voltak befejezni, amit elkezdtek. Nem ijedtek meg az akadályoktól, szorgalmasak, türelmesek és mindezek által nagyon boldogok voltak! Megtanulták a „kitartás-erősség mondókát” is, amit a jövőben is beépítenek a mindennapokba!