A téma bevezetését Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalával indítottam. Ezzel invitálva a gyerekeket szabad elképzelés, tetszés, érzés, asszociáció alapján tőrténő mozgásra, mellyel célom az érdeklődés felkeltése és a hangulat fokozása volt. A táncot követően a szőnyegen beszélgető kört alakitottunk ki. Ezután beszélgettüink az érzelmekről és bemutattam a különböző hangulatokat tükröző Smilei – kat. Mindegyikhez rövid magyarazatot fűztem. pl.: Boldog vagyok azért, mert ma nem veszekedtetek egymással, Szomorú voltam. mert a játékok nem kerültek a helyére, miután mar nem használtátok őket. Ezt követően különböző állítasokat mondtam, melyeket pozitív meglátásba kellett helyeznünk. Miután megértettük az optimizmus fogalmát mindenki lerajzolhatta saját stemüvegén keresztül ezen szemléletben látott kis világát. A tevékenységet az Ölelő fogó játékkal zártuk.
Az optimizmus gyakorlása
Az óra elején ráhangolódásként meghallgattuk a Remény erősség dalát; azt kértem, hogy ez alapján következtessenek a havi témánkra. Ezt követően a tanulók az optimista gondolkodást fejlesztő tippek közül húztak egy-egyet, mindegyik fejlesztő gondolat kétszer szerepelt. Ez alapján párt alkottak, és a segédanyag Optimista reakciók egy-egy problémahelyzetét húzták, amelyben pozitívumot kellett keresniük, többnyire gördülékenyen találták meg a negatív helyzetben a jót. Ezt követően két feladat közül választhattak, vagy optimista szemüveget készítettek, amelyen keresztül pozitívabban szemlélik a jövőt, vagy csoportmunkában mesét alkottak, melynek a címe Holnap még jobb lesz. A mesében kötelező kellékként kellett szerepelnie az optimista varázs – szemüvegnek.
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Ráhangolódásként Bagdi bella Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, majd optimizmussal kapcsolatos képeket elemeztek a gyerekek, és egy filmrészletet néztünk meg. Nagyon tetszett nekik a Yes Man c. film rövid részlete, elmondták, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben. T- táblázatot készítettek csoportos munkában (optimista, pesszimista ember jellemzői), majd páros feladatként megbeszélték, hogy a lehető legjobb életük hogyan nézne ki 15 év múlva. A Kitöltötték a diákok a HUNOPTI – tesztet, majd megbeszéltük.
Megbeszéltük a beadandó feladatot, ez lett hf., amit a következő hétre el is készítettek a tanulók. Optimista idézeteket kerestek a tanulók, amit az osztály optimista képével tablóra ragasztottunk.
Minden egyes reggel kapsz egy szürke képet.
Ha te úgy akarod, egész nap ezt nézed!
Ezért a világot szürke színben látod:
– szürke valóságod, szürke minden álmod.
Persze van mód arra, mikor reggel felkelsz,
ecsetedért nyúlhatsz, színeket keverhetsz!
Egy kis vidámsággal, némi élénkséggel
elbánhatsz a nyűggel, minden nehézséggel.
Aranyosi Ervin
Az optimizmus gyakorlása
Ezt az októberi témát várták talán a legjobban a kollégistáink.
Miért is lenne valaki optimista, távol az otthonától, a családjától és a barátaitól?
Az óra kezdetén kivetítettük a táblára az optimista gondolkodáshoz kapott tippeket.
Na itt jöttek a pesszimista hozzászólások, mert már megint egy hosszú szöveg.
Ezek után megbeszéltük a „félig tele pohár kérdését”,…és hát ez már optimista hozzáállás.
A kinyomtatott optimista gondolkodás segítő mondatok közül húztak a diákok, majd mindenki elmondta mit is jelent ez számára. Itt nagyon szépen kiegészítették egymás gondolatait.
Már oldottabb volt a hangulat.
A gondolatok felkerültek a táblára, hogy mások is olvashassák.
A foglalkozás végén, mindenki a maga által húzott gondolat mellé rajzolt valamit, ami a mondatára, személyére vagy az órára volt jellemző.
A Magyar Szabadidősport Szövetség felhívására- VILÁG GYALOGLÓ (HÓ)NAP – iskolánk három felsős osztálya, 3 pedagóguskísérő, valamint 2 érdeklődő felnőtti vett részt. 9 km hosszú túratávot teljesítettünk, amely jelentős emelkedőktől mentes, egyenletes, biztonságos volt. Mindezt „zöld” terepen, telepölésünket- Kunágota, Békés vármegye- körbesétálva tettük meg.
1. feladat: A túra előtt megbeszéltük az egyik csoporttal, hogy mindenki próbáljon megfigyelni és megjegyezni olyan, a séta során utunkba eső természeti vagy épített látnivalót, mely érdekes, nem megszokott élményt nyújt.
A túra után felírtuk egy-egy papírra a megjegyzett látnivalót. A tanteremben minden tanuló saját maga mondhatta el, miért választotta az adott látnivalót. Előfordult, hogy többen is ugyanazt jelölték meg érdekességnek vagy élményt adónak.
Megfigyelték egymás beszámolóit hallgatva, hogy 1 hét után is szívesen emlékeztek a kirándulásra. Jó érzéssel gondoltak a gondtalan, felszabadult, vidám délelőttre.
Melléklet 3 fotó: a kirándulás, szavak a lapon.
A hónap új fogalma: OPTIMIZMUS
A szó magyarázata, megbeszélése után mindenki elmondhatta, hol hallotta, mit gondol a szóról. Volt, aki keveset tudott a témához fűzni, nem emlékezett, hallotta-e és mikor ezt a szót. Így nagyon jó alkalom adódott, hogy jobban megismertessem az OPTIMIZMUS fogalmát, mindennapjainkban való felismerését vagy rá való törekvéseket.
2. feladat : Arra kértem a másik csapatot, írjon fel szavakat kis lapra. Olyan dolgokat írjanak, amelyekre gondolva a tanuló a boldogságot, a vidámságot, a jókedvet, a szeretetet érzik magukban. Még a nehezebb napok – iskola, rosszkedv, kudarc, fáradtság stb. – ezeket látva vagy erre gondolva az erejük újra visszatér, reményt kapnak a jobb folytatáshoz.
Nagyon érdekes volt, hogy nem csak személyeket jelöltek meg – kisebb testvér, barát, kutya-, hanem érzelmek, egyéb tevékenységek – figyelnek rám, testnevelés óra- is felkerült a lapra . Melléklet:1 fotó
Természetesen el is mondhatták, ki miért írt fel egy szót. A csoport erősségét jelezte, hogy figyelmesen, türelmesen hallgatták meg egymás megnyilvánulásait. Tudtak azonosulni mások érzelmeivel. Egymás megismeréséhez újabb segítséget kaptak a Boldogságprogram révén.
A foglalkozás végén újra átismételtük az optimizmus, a reménykedés jelentését. Megbeszéltük, hogy törekedni érdemes a nehézségek ellenére is arra, hogy segítsünk másoknak vagy magunknak a derűsebb, örömtelibb napok megéléséért.
Ebben a hónapban a Boldogságórát az optimizmus jegyében töltöttük.
Az óra megkezdéséhez meghallgattuk a „Világomban minden rendben van” című dalt. Miután tisztáztuk a fogalmakat (optimizmus, optimista, pesszimizmus, pesszimista) idézeteket húztak diákjaim, melyeket felolvastak és megbeszéltük, hogy kinek mi jut eszébe a saját idézetéről. Ezt követően elolvastuk és megvitattuk a Lakatlan sziget
című történetet, mely tanulsága nagyon fontos üzenetet közvetít. Az óra következő részében különböző szituációkat olvastam fel, melyekre reagáltak először pesszimista, majd optimista látásmódban negatív gondolataik átformálása céljából. Végül megkértem őket, hogy gondolkodjanak el, hogy az életükben milyen nehézségekkel, akadályokkal szembesülnek, majd képzeljék és higgyék el, hogy igenis képesek megvalósítani, teljesíteni azt. Erről készítettek rajzokat a füzetükbe.
Ismét egy jó hangulatú óránk volt, melyen nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Az 1.a és 1.b osztállyal a tanteremben készítettük el az “optimista szemüveget”.
A 2.a osztállyal felvettük az “optimista szemüveget” és egy nagy sétát tettünk. A sétáról mosolyogva tértünk vissza.
A tiszabögi általános iskolánkban az októberi boldogságórát a negyedik osztály részére az előző hónaphoz hasonlóan a technika és tervezés órával fésültem össze. A gyerekek már érdeklődve várták az újabb különleges órát.
Az óra iránti érdeklődést a „Hervad a virágom, éled a virágom” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal, illetve a „Pozitív gyerek vagyok” optimizmusdal segítségével keltettem fel. A téma bevezetéséhez a „Szeretek mosolyogni” munkafüzeti feladat ötletét használtam fel. Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, fontosságáról, környezetünkre, saját egészségünkre gyakorolt hatásáról. Belebújtunk optimista-pesszimista gyerekbőrbe az általuk készített szemüvegekkel. Élvezték a játékos, de mégis komoly gondolatokat rejtő feladatokat.
A téma feldolgozását a technikaóra vármakett témájával kötöttem össze. Megépítettük az optimizmus várát. Az egyik vártoronyban rejlő varázstükör segítségével a 15 évvel későbbi életükbe is bepillantást tettünk.
Az óra végén megcsodáltuk a csoport által készített vármakettet és varázstükröket. „ A napos oldalon járok” meditációval zártuk, majd összegeztük az óra tanulságait.
A téma továbbgondolásához a mókás viccek gyűjtését választottam. A következő óra elején a gyerekek előadták egymásnak, így rendkívül jó hangulatban fogtunk neki az új feladatnak.
Minden ember, akár kicsi, akár nagy érez – valahogy, érez valamit egy helyzettel kapcsolatban. Ezek az érzelmek megjelennek az arcon, a testen – tudatalattink irányítása mellett.
Az optimizmus témakört nem könnyű óvodás korú gyermekekkel feldolgozni – de nem lehetetlen … hogy mikor érik be a munkánk gyümölcse, azt csak később tudhatjuk meg.
Célként tűztem ki, hogy fejlesszem a gyerekek érzelmi intelligenciáját, már kiscsoportos koruktól és az idő előrehaladtával ismerjék fel és fogadják el a társuk érzelmeit.
Többször vesszük elő az érzelemjátékokat – pl.: „Hogy vagy?” kártyát, vagy arcokat figyelünk meg fényképről és utánozzuk.
Legutóbbi játékunkat megelőzte egy beszélgetőkörös beszélgetés az érzelmekről (milyen érzelmek vannak, az jó érzés, vagy kellemetlen …) és csoportos „arcjáték”.
Majd választhattak egy érzelmet a gyerekek a képről és azt jelenítették meg – utána ezt azzal folytattuk, hogy a kiválasztott gyermek nem mondhatta meg mit fog megjeleníteni és a csoportnak kellett kitalálni, illetve a kitalálónak elmondani, hogy ez kellemes vagy kellemetlen érzés a kitalálónak.
Egy kellemetlen (fájdalom, harag …) érzéssel kapcsolatban arról is beszélgettünk hogyan lehetne pozitív irányba terelni a gondolatokat, hogyan lehet segíteni magunkon vagy a társunkon. Egyre pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, ezzel kapcsolatos gondolataikat (pl., „amikor haragos voltam, elmondtam anyukámnak miért haragszom és jó volt beszélgetni anyukámmal, utána megnyugodtam”).
Ennek a témának a feldolgozására egy olyan mesét választottam (Mese a falánk tyúkocskáról), ami nem igazán kötődik az optimizmushoz, de kíváncsi voltam arra, hogy a gyermekek meglátják-e benne az optimista szemléletet.
Elmondták a gyerekek, hogy milyen jó, hogy nem szaladt el a tyúkocska és a tyúkanyó a nehézség elől, kitalálták hova lehet elbújni, nem adták fel a reményt és egy váratlan helyzet (tüsszentés) oldotta meg a helyzetet – megmenekültek a kandúr karmai elől. Ellenben azt is elmondták, hogy legközelebb a tyúkocskának be kell tartania az ígéretét, mert az úgy helyes. 😊
A mese végén pozitív érzéseket rajzoltak az üres arcformára és felkerülhetett a második lépcsőfokra az optimizmus jelképe a smile 😊.