Tevékenységünket a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd a drámajáték segítségével átváltoztunk sünikké és egy erdő mélyén,az avarban találtuk magunkat. A kis sünik magukra maradtak. Barátaik, családtagjaik eltávolodtak a közelükből. Ez az új helyzet különböző érzéseket ébresztett fel bennük, amely a játék végére feloldásra került. 😊A játék után beszélgetést kezdeményeztem , kíváncsi voltam arra, hogy milyen gondolatok fogalmazódtak meg a gyermekekben, miközben süniként magukra maradtak az erdőben. ” Biztos, hogy visszajönnek” „Csak ennivalót keresni indultak el, aztán visszajönnek” ” Szeretnek engem , nem hagynának egyedül.”.. Gondolataik valóban optimista viszonyulást tükröztek 🙂
Ezt követően a varázs-ládikóból két vendég: Boldog Blanka és Szomorú Szilárd érkezett hozzánk vendégségbe és egy vidám játékra hívta a gyerekeket. Blanka volt a vidámság, az optimizmus, Szilárd a szomorúság, a pesszimizmus. A mimikával játszottunk, melyet nagyon élveztek.
Majd a mesebeli kis szűcs történetét ismerhették meg, aki jóságos cselekedetével optimista gondolkodásra sarkallta az erdő lakóit.
Megismertük és megtanultuk az optimista szemüveg varázsló mondókát, ami segíthet elűzni a szomorú, borongós borúlátó hangulatunkat.
„Mutató és hüvelykujjam összeillesztem,
az így kapott karikát a szemre biggyesztem.
Tenyerem kifelé, ujjaim felfelé àllnak
Nyoma sincs a szomorúságnak”🥰
Boldogságóra foglalkozásunk zárásaként elkészítettük az optimista süni erdő lakóit és meghallgattuk a hónap dalát a Pozitív gyerek vagyok Bagdi Bella zeneszámot.
🥰

Tevékenységünket a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd a drámajáték segítségével átváltoztunk sünikké és egy erdő mélyén,az avarban találtuk magunkat. A kis sünik észre vették, hogy szüleik ,testvéreik, barátaik nincsenek a közelükbe. Ez az észrevétel, különböző érzéseket ébresztett bennük. A játék végén természetesen előkerültek a barátok is, akikkel szeretettel összebújhattak.😊
Ezt követően a mesebeli kis szűcs történetét ismerhették meg,aki jóságos cselekedetével optimista gondolkodásra sarkallta az erdő lakóit.
Megismertük és megtanultuk az optimista szemüveg – varázsló mondókát, ami segíthet elűzni a szomorú, borongós borúlátó hangulatunkat.
„Mutató és hüvelykujjam összeillesztem,
az így kapott karikát a szemre biggyesztem.
Tenyerem kifelé, ujjaim felfelé àllnak
Nyoma sincs a szomorúságnak”🥰
Boldogságóra foglalkozásunk zárásaként elkészítettük az optimista süni erdő lakóit , kiszíneztük az optimizmus jelét és meghallgattuk a hónap dalát a Pozitív gyerek vagyok Bagdi Bella zeneszámot.

A második Boldogságórát úgy kezdeményeztem, hogy Boldog Dórát elhelyeztem a varázsládánk tetején. A gyermekek egyből felfigyeltek rá, örömmel kérdezgették, hogy ma Boldogságóra lesz? Bekapcsoltam nekik a Boldog Vagyok dalt, melyet énekelni kezdtek. Nagyon jól tudják már, többször is éneklik játékidőben. A gyerekek vidáman, énekelve, táncolva helyezkedtek el a szőnyegen. A ” Napra forgó a napraforgó” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottunk, mely megteremtett a megfelelő atmoszférát. A pozitív gyerek vagyok dalra ismét dalra fakadtunk, majd sétálós páros mozdulatokkal megismerkedtek az új dallal. Készítettem szomorú és vidám arcokat ábrázoló emotikont, ezeket használva próbáltunk szomorúságot, illetve vidámságot kifejezni. Megtanulták metakommunikációs eszközökkel, mimikával, direkt módon kifejezni érzelmeinket. A játék során a szomorúságból- vidámságot varázsoltunk. Beszélgettünk saját érzéseikről. Elhelyezkedtünk a meséhez, felvettem én is a varázsszemüvegemet. Elmondtuk és mutogattuk a mese végén található mondókát. Mese után mindenki elkészítette a maga varázsszemüvegét. Lelkesen tevékenykedtek, mindenki a maga ízlése szerint színezgetett. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. A szemüveget kipróbálva rácsodálkoztunk, hogyan lehet sok jó dolgot észrevenni. Megbeszéltük, hogy kinek mi esik jól, hogyan lehet észrevenni a jót, ha néha rossz dolgok is történnek. A tükörjáték érdekesen alakult. A játék lényege az volt, hogy vegyék észre magukon a szépet és mondják el, mi tetszik saját magukon. Először utánozták egymást, majd rövid beszélgetés után, segítettem őket abban, hogy lássák meg egymásban is a szépet. Nagy örömmel fogadták társaik pozitív gondolatait, vidáman nevettek egymásra. Az optimizmus jelét, már reggel kiszínezték, amelyet a második lépcsőfokra helyeztünk el. Vidám zenehallgatással, táncolással fejeztük be az órát. A varázsszemüveget hazavitték, több szülő is megelégedéssel jelezte, hogy gyermeke lelkesen beszélt a Boldogságóráról, nekik is használni kellett otthon ezt a különleges szemüveget. Tódi törpe kiszínezett házikói a faliújságra kerültek, megelégedéssel töltött el, hogy ismét jól éreztük magunkat a Boldogságórán.

Óvodánk örökös Boldog Óvoda. A mi csoportunk a Méhecske csoport ebben az évben csatlakozott a Boldogságóra programhoz. (Sajnos a szeptemberi témáról lemaradtunk, de a hála témát is átbeszéltük és hálásak vagyunk, hogy a második témához már csatlakozhatunk.)
Csoportunkba 5-6 éves korú gyerekek járnak. Az optimizmus szó megértéséhez, magyarázatához a Boldogságóra oktatási segédanyagot, az internet adta lehetőségeket és egy báb kisfiút, Bálintot hívtam segítségül. Ez alapján született meg az ismeretátadás a gyerekeknek.
Első feladatként a reggeli érkezéskor minden gyerek a jelével ellátott cetlit kapott, amelyen egy megerősítés volt az optimista gondolkodáshoz.
Beszélgetőkör során beszélgettünk arról, hogy mit jelent az optimizmus, a pesszimizmus, és kinek mi volt reggel a cetlijén?
Bemutattam a gyerekeknek Takács Bálintot, aki egy pesszimista kisfiú, nem szeret óvodába járni, mert nincs barátja, és ő soha semmire nem képes. Párbeszédes formában beszélgettem a bábbal, és vezettem az optimista gondolkodás felé. Bevontam a beszélgetésbe a gyerekeket is, és megbeszéltük, miért nem szeret járni, mit kell tennie, hogy legyen barátja Bálintnak. Másnap már Bálint örömmel érkezett óvodába, hiszen szeretettel várták barátai.
Ezt követően elmeséltem a gyerekeknek A süket béka című mesét, majd megbeszéltük, miért csak ő tudott feljutni a csúcsra. Végezetül meghallgattuk a hónap dalát, ezzel zártuk a foglalkozást.
Másnap kiértékeltük, ki tudott optimistán gondolkodni és teljesíteni a megerősítő feladatot. Aki a teljesíteni tudta, annak a gyermeknek másnap Bálint kiosztotta az optimista kártyát.