A hangulat megteremtésének, a foglalkozás bevezetésének a relaxációs gyakorlatot alkalmaztuk. Majd meghallgattuk Bagdy Bella Pozitív gyermek vagyok számát. Nagyon tetszett a gyerekeknek, a refrént már énekelni is próbálták. Majd az optimizmus fogalmát jártuk végig, személyes példákat kerestünk a gyermekek életében, hogyan láthatjuk pozitívan a világot. Mivel a csoportban nagyon sok a kicsi, és az értelmileg akadályozott tanuló, így a leginkább a mesék, rövid történetek kötik le a figyelmüket, és azokat értik meg igazán. Figyelmesen hallgatták végig Tódi törpe varázsszemüvegének meséjét. Majd minden kisgyermek elkészítette a saját „optimizmus szemüvegét”, jót játszottak vele. Az egyik kislány a testvérének is vitt haza egyet. Mindenki megkapta az optimizmus jelképét, a mosolygós smilet.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása témában meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok …..dalocskát. Beszélgető körben kérdéseket raktam fel a gyerekeknek,mikor vagyunk boldogok,mitől lehetünk boldogok? ,- valamint mitől lehetünk szomorúak, miért vagyunk szomorúak ?!
A nagyok egész jó dolgokat soroltak fel. Kiemelték a közös játékokat , a csoport kirándulásokat, a versek ,mesék egymásnak előadását a pozitívumok között. A negatívumokra is akadt sajnos sok példa, amikor nem viselkednek jól és leszidják őket, ha valamire vágynak és nem kapják meg, félnek negatív rajzfilm hősöktől, a szellemektől, nagyibb testvér viselkedésétől. Az optimizmus,pesszimizmus fogalmát ismertettem velük az ő példáik segítségével,hogy könnyebben megértsék.
Közösen játszottunk, előadtunk egy mesét egymásnak, a Répa mesét. Zenét hallgattunk, táncoltunk. Színeztünk kirándulásos képet. Az udvaron az őszi falevelekből közösen kiraktunk egy szívet ,a szeretet jelét,mely jellemző a csoportunkra. Betekintettünk a rossz tulajdonság kapcsán a varázstükörbe,varázskalapban.
A félelem leküzdése érdekében jóságos szellemet ragasztottunk,ami nagyon tetszett nekik.
Ebben a hónapban az optimizmus témát dolgoztuk fel. Törekedtem a pozitív szemlélet kialakítására és megerősítésére. A gyerekekkel nagyon sokat beszélgettünk e témával kapcsolatban kíváncsiak, érdeklődőek voltak. Foglalkozás előtt relaxáltunk, majd megtanultuk a hónap dalát. Az optimizmus témát két síkbáb segítségével dolgoztuk fel. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Az optimizmus gyakorlása kapcsolódhat az önismeret és a lelki egészség témakörébe is a kollégiumi alapfeladatok közül.
Elkezdtük az pozitív gondolkodás következményeiről szóló idézetekkel. Megállapítottuk, hogy rajtunk áll, hogy milyen szemmel nézünk helyzetünkre, és ez hatással van az emberi kapcsolatainkra és a jövőnkre is. Majd a történetmesélések következtek, volt példa mindkét oldalra, amikor bizakodóak voltak, s mégsem jött össze, amit szerettek volna, és arra is, hogy nem hitték, hogy valami sikerülhet, mégis megvalósult. Megbeszéltük néhány esetben, hogy miért nem sikerült, pedig hittek valamiben. Kiderült, hogy vagy nem tettek érte meg mindent, amit lehetett volna, hogy sikerüljön, vagy nem is annyira bíztak benne, csak szerették volna, ha megvalósul, de mégsem hitték igazán. Megállapítottuk, hogy többnyire jót tesz, ha hiszünk is abban, hogy sikerülni fog, amit szeretnénk elérni.
A Lehető-leg játékban Balázs történetét választották, már csak azért is, mert a képen, amit illusztrációként oda tettem, egy fiatalembert interjúvolnak meg. Balázs először nagyon kétségbe esett, hogy amibe eddig minden energiáját beletette, azt nem csinálhatja tovább. A második következmény az lett, hogy elhatározta olyan szakmát választ, amiben segíthet másoknak, így orvosnak tanult, és a sérülések minél jobb kezelésére specializálta magát. Végül híres lett már fiatalon, mert egy új módszert dolgozott ki, amit róla neveztek el.
Átbeszéltük az optimista gondolkodásmód fejlesztésének 7 tippjét, melyik hogyan járulhat hozzá, hogy pozitívan lássuk a világot. Majd arról beszéltünk, hogy magunkról is gondolkodhatunk negatívan, vagy láthatjuk magunkat sikeresnek is, ha a jó élményeket, visszajelzéseket építjük be a szemléletünkbe, és ez nagyban meghatározza azt, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, eljátszottuk, hogy fák vagyunk, majd a medvét utánoztuk. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt Bagdi Bella cd-jéről. A hangulati kezdés után az érzelmek kaptak szerepet, a játék során a gyermekek a vidám és szomorú archoz párosítottak képeket, majd maguk is utánozták azokat. A beszélgetés során a kis életükből kerestünk olyan eseményeket, amelyek vidámak voltak, és együtt örültünk annak, hogy milyen jó dolgok történnek pl. az óvodában. Az optimizmus fogalmát ők nem értik, ezért egy bábjátékon keresztül, mese segítségével próbáltuk közelebb hozni őket a jelenséghez. A mesében a medve szomorkodik, hogy már nem éri el az almát, mert nagyon magasan van, és a kis erdei állatok biztatják, hogy segítenek, és így még a legmagasabb ágról is sikerül leszedni az almát, amit aztán megosztanak egymással. A mese után még a gyermekek jó tulajdonságairól beszélgettünk, mindenkiről mondtuk egy-egy jó tulajdonságot.
Mindig van minek örülni. Sütkérezünk a napfényben, és jó érzéssel tölt el minket.
Az októberi Boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt.A gyermekekkel a hét folyamán beszélgettünk az optimizmus fogalmáról, illetve a Kicsivagyok én dalt énekelgettük,(ezt már ismerték) kiegészítve a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én vagyok a legboldogabb a Föld kerekén” szakasszal. Vidám tökös álarcokat is készítettünk, melyet felpróbálva mindenki megmutathatta, milyen, mikor jó kedve van, és ráébredhettek arra, hogy mindig lehet valaminek örülni.
Ezt követte a fő tevékenység, melyet egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. Jozifek Zsófia által javasolt hínáros gyakorlatot
végeztük el, kicst átalakítva ( boldogságóra klub alkalmán mutatta be). Mivel ősz van, ezért „őszi szél fújt” hol lágyan, hol erősebben a a csoportszobában. Az őszi szél hangját utánoztuk, illetve mozgással is követtük. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Folytatásként Ferenczei Éva bábjátékát mutattam be a gyermekeknek. Interaktív feldogozás volt, a bábok kikérték a történet során a gyerekek véleményét is. Ennek nagy sikere volt. A mese után megbeszéltük szerintük ki , hogyan viselkedett, ők hogyan jártak volna el, mit gondolnak a látottakról,hallottakról, mi tetszett nekik stb A tevékenységet közös teázással zártuk, illetve sült tököt fogyasztottunk, miközben megbeszéltük, ki minek örül, ki mire büszke .
Optimizmussal kapcsolatos kérdéssorozatot szerkesztettem, amely alapján beszélgetést kezdeményeztem. Néhány kérdés ezekből: Ösztönösen tudsz –e bizakodni, jó híreket várni, vagy inkább félsz a rossz hírtől? /Tapasztalatod szerint, inkább jó vagy rossz történik általában veled? /Ha rosszul mennek a dolgok, mindig a külső körülmények okolhatók?/Érdemes egy rossz lehetőség következményeit átgondolni? Mi lesz, ha…?/Mit neveznek struccpolitikának? /Érezzük fizikailag, ha az élet pozitív oldalát igyekszünk látni? / Miért jó az, ha bizakodók vagyunk jövőnk szempontjából? /Tanulható, fejleszthető az optimizmus?
Az osztály fele derűlátó és csak páran nem számolnak a kedvezőtlen dolgok bekövetkeztére. Elég sokan érzik magukat pesszimistának, ebből néhányan stresszelnek is a fontos megmérettetések vagy élethelyzetek előtt. A kudarcokért leginkább a külső körülményeket okolják, de volt aki szerint akár a belső és a külső körülmények egyszerre is terelhetik a dolgokat egy adott irányba. A rossz lehetőséggel való számolás nem feltétlenül kedvezőtlen, ezt már többször beszéltük, hiszen ezzel elháríthatunk több felmerülő problémát is: példának az ünnepi műsorra való készülést említettük, ahol esetleg máskor írásban is rögzíthető, hogy mire kell odafigyelni, a sikeres produkcióhoz. A struccpolitikát csak két tanuló ismerte: a valóság mellőzése általában nem hatékony életszemlélet.
Egy általam készített feladatlapot oldottunk meg, amelyben kifejezéseket kellett vagy optimizmus vagy a pesszimizmus szóhoz húzni: aggodalom, negatív jövőkép, aktív megküzdés, keserűség, humor, feladás, előny keresése, bizakodás, az erőforrásaink felkutatása stb. A gyerekek pontosan be tudták azonosítani a személyiség típusok jellemzőit.
Egy állatkísérletet tartalmazó szöveget olvastunk el, amely előtt kérdéseket fogalmaztam meg a szövegre vonatkozóan: Szerinted optimistának vagy pesszimistának születik az ember, vagy azzá válik? Legtöbben úgy gondolták mindekettő állítás igaz, de nagyon befolyásolja milyen értékrendben nőttünk fel és milyen hatások értek bennünket. Mit tehet egy pesszimista önmagáért?-ezzel értünk a legfontosabb részhet, vajon tanulható –e és hogyan a pozitív életszemlélet? Hogyan igazolja a tanult optimizmust az állatkísérlet? Ha az állatnak megmutatták, hogy van menekülési lehetőség, így akkor „tanult” optimistává vált. Így számunkra is van lehetőség megküzdési módok elsajátításával, hálás szemlélettel és önmagunk megfelelő értékelésével a jövőbe tekinteni.
A következőképpen összegeztem a kérdéskört:
Miért a jó optimizmus, ha az élet tele van negatív történésekkel, konfliktusokkal, kihívásokkal, betegséggel vagy lehangoló állapotokkal?
Úgy gondolom, hogy az optimizmusnak leginkább alapvető késztetésünkhöz, az életösztönhöz van köze, vagy Laár András szavaival: „Fenntartani a megváltoztathatóságba, a szabadságba, a jóindulatba és az átalakításba vetett hitet.” -hogy nemcsak az élet sodor bennünket, hanem alakítói lehetünk sorsunknak. Ha nem vetjük el a pozitív kimenetelt és aktív formálói tudunk maradni életünknek a kudarcok és veszteségek ellenére is, erősítjük immunrendszerünket, testi és lelki egészségünket. Optimizmusszintünket leginkább az befolyásolja, hogy miként értékeljük a stresszorokat és milyen választ adunk rájuk. Belső erőforrásaink megtalálása akár életmentő is lehet egy-egy kritikus élethelyzetben.
Főképnek egy nevető narancsot választottunk, háttérbe szorítva a citromot. Az életben mindig van egy kis váratlanul hozzáadódó tényező: A művész tanár úr épp megérkezett és elmagyarázta, hol milyen fények vetülnek a gyümölcsökre és segített a rajzunk árnyékolásában, így befejezve a képet. Ha meg van a szándékunk és elkötelezettségünk a feladataink végrehajtásához, még valaki hozzásegíthet a végrehajtásban, ezért segítsünk mi is másoknak, nekik is talán egy apróság kell az elégedettségükhöz, időnként a túlélésükhöz is.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Tűzoltó projekthét keretében a gyerekek megismerkedtek a tűzoltók munkájával, kiemelten foglalkozva azzal, hogy vészhelyzetben sem esnek kétségbe, hanem optimistán a tőlük telhető maximummal igyekeznek segíteni embertársaikon. Készítettünk egy saját tűzoltó autót, ahol különböző problémahelyzetek megoldásait próbálták kollektív módon felfedezni a gyermekek, illetve látogatást is tettünk a helyi tűzoltóságra, ahol meg inkább láthatták a gyermekek, hogy a tűzoltók, akik ha kell hétköznapi hősök, milyen vidámságban, viccelődve töltik el a mindennapjaikat.
Ebben a hónapban az iskolánkban Állatvédelmi témahetet tartottunk, amely keretében a gyerekek megismerkedhettek erdeink rejtőzködő állataival. Így a mesebeli kis szűcs interaktív története jól kapcsolódott hozzá. Természetesen előtte az optimizmus szót kellett a gyerekekkel értelmeznünk és nagyon sok példát gyűjtöttünk arra, hogyan lehetünk optimisták. A gyerekeket legjobban a „félig üres pohár” értelmezése fogta meg. Az interaktív mesét nagy lelkesedéssel és izgalommal játszották végig. Sokat beszélgettünk és kutakodtunk az állatok után. Közben azt is megtudtuk, miszerint a sün nem is szereti annyira az almát. Majd mindenki megalkotta a saját kis sünijét, akinek a bőrébe belebújva elmondhatták, hogy mitől optimista ősszel. Ebből készült egy kis film. Mindezeken kívül, gyűjtöttünk egy állat védő egyesület számára. Remélve, hogy nemcsak mi, de az állatok is egy kissé optimistává váltak.