A havi téma feldolgozását a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékkal indítottuk. A gyerekek nagyon élvezték a játékot, mindenkit sikerült felvidítani. A játék végén megállapítottuk, hogy jobb volt Boldog Blankának lenni.
Ezután, elmeséltem nekik a Tódi Törpe varázsszemüvegéről szóló történetet, majd mi is készítettünk varázsszemüveget, hogy mindig tudjuk szépnek látni a világot körülöttünk. Megtanultuk Tódi törpe mondókáját is, úgy néztünk bele a szemüvegbe.
Eljátszottuk a tükörjátékot is, eleinte nehezen fogalmazták meg a gyerekek, hogy mit látnak magukon szépnek, jónak, de a végére belejöttek, majd elmondták azt is, hogy mit szeretnek a társaikban.
Elmeséltem nekik, a mesebeli kis szűcs történetét, melybe aktívan kapcsolódtak be a gyermekek, sok jó ötlettel, gondolattal válaszoltak a kérdésekre.
A tevékenység végén elkészítette mindenki magának a saját kis sünijét, közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt.

Ráhangoló beszélgetés, körkérdések.
Mesére hívó mondóka. Mesegyertya meggyújtása.
Mese: A sün, akit meglehetett simogatni.
Vidám sünbirodalom- Sünik készülődése a téli alvásra.
Mozgás szabadon- Zene: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok.
Beszélgetőkör: mi tetszett ma legjobban a mai foglalkozáson?

Októberi tevékenységeinket a hónap nevezetes napjaira fűztük fel.
Az állatok világnapján egy a csoportunkba járó kisgyermek családjához látogattunk, kinek nagyszülei díszmadarakat tartanak otthonukban. Számos papagájfaj, több földrész különleges, színpompás szárnyasai – kacsafélék, tyúkok, kakasok, fácánok – találhatók gyűjteményükben. A gyermekeket nagy boldogsággal töltötte el, hogy testközelben találkozhattak az állatokkal, figyelhették meg élőhelyükön, etethették őket az általunk vitt magvakkal. Közben sok érdekes információt is megtudhattak szokásaikról, tartásuk körülményeiről.
Egyik Boldogságóránkat a Lelki egészség világnapján tartottuk. „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint a cica” relaxációs gyakorlatok után beszélgettünk a háziállatokról és a vadon élő állatokról. Verseltünk és énekeltünk, majd eljátszottuk az „Avar találkozó” szituációs játékot. Majd elmeséltem és eljátszottuk ”A mesebeli kis szűcs” meséjét”. Aki meg tudott fogalmazni egy-egy bizakodó gondolatot, azt a vidámmá tevő, szivárvány színű bundába csavartam, hogy teste-lelke átmelegedjék. S hogy milyen gondolatokat fogalmaztak meg? „Legyünk egészségesek! Legyen béke! Örülök, hogy van testvérem, anyukám, családom! Szeressük egymást! Vigyázzunk egymásra! Örüljünk, hogy süt a nap!….”
Óvodánk őszi fesztiválján – mely idén rendhagyó módon foglalta magába a Szüreti fesztivált és a Mihály napi vásárt – a szüreti mulatságokat megidéző zenés táncot mutattunk be, melyet nagyon megkedveltek, s azóta is – szinte minden nap – „előadnak” a szabad játék, vagy lefekvés előtt – csak úgy, a saját gyönyörűségükre!
Az ölelés világnapján beszélgettünk az érzelmeinkről, és hogy azokat hogyan tudjuk kifejezni. Beszélgettünk a simogatás, az érintés, az ölelés fontosságáról és persze gyakoroltuk is ezeket a mozdulatokat. Majd egy igazi kis ládikát vittem a csoportba, azzal kezdtem a mesét! Aztán sorra kerültek elő a ládikából az optimista gondolatokért cserébe a prémes kis mellények, kabátok! Minden alkalommal közös énekléssel, tánccal fokoztuk a hangulatot.
Az origami világnapján meghajtogattuk az őszi színekben pompázó kis sünikéinket, amikkel szívesen játszottak, s közben felelevenítettük az eddig tanult őszi- és a kis sünről szóló –versikéket, dalokat, létrehozva a mi kis vidám és optimista sünbirodalmunkat.
Igyekeztünk sok vidámsággal, humorral, zenével, játékokkal és feladatokkal, boldogságfokozó technikákkal formálni a gyermekek optimista szemléletét.

Ahogy már a szeptemberi összefoglalómban is írtam a nehéz mindennapjainkról, még továbbra is küzdünk, és próbáljuk megteremteni csoportunkba a derűs és nyugodt mindennapokat.
Ebben a hónapban is ösztönöztük magunkat, és kihívásként tekintettünk a mindennapokra, valamint próbáltam megmutatni a gyerekek számára, hogy minden rossz és nehéz dologban van valami jó, csak fel kell ismernünk.
Hiszem, hogy a nehézségek minden gyermeknek valamiféle plusz értéket ad, az egyébként is értékes személyiségükhöz, és felnőtt korukban is képesek lesznek bármit elérni, és nem utolsó sorban empatikus, segítőkész, egyénekké válni.
Két kisfiú van a csoportunkban szeptember óta, akiknek nehezen megy a csoportunkba való „beszokás”. Az egyik kisfiú, aki visszamaradt hozzánk homogén csoport lévén, ő viselkedési és magatartási problémákkal küzd. Igyekszünk őt mindig a legnyugodtabban, és legkedvesebben csillapítani, segíteni. A másik kisfiúról 2 éves korában derült ki, hogy egyáltalán nem hall, ezért 3 éves kora után implantátumos hallókészüléket helyeztek be neki. Közösségbe nem járt eddig. Beszélni még nem tud. Mosolygós, aktív kisfiú. Próbál kapcsolatot teremteni csoporttársaival, de a szabályok betartása még nehézkes számára. A csoportunkba járó gyerekek könnyen elfogadták, igyekeznek segíteni neki.
Nagy kihívást jelent számunkra, hogy újra összekovácsolódjon a csoportunk, de nem adjuk fel, és törekszünk arra, hogy ismét mindenki jól érezze magát a mindennapokban. Optimisták vagyunk.
Ebben a hónapban rendeztük meg óvodánkban az első szüreti mulatságunkat nyílt nap keretében, bevonva a helyi gazdákat, iskolát, idősek klubját és otthonát. Bizakodtunk és reménykedtünk, hogy minden rendben fog zajlani, és maradandó emléket hagyhatunk magunk mögött. A mi csoportunk néptánc fűzést adott elő, mely nagy sikert aratott, és ez a gyerekeket is nagy boldogsággal töltötte el. Nehéz volt a felkészülés, de annál nagyobb volt számukra a közös munka értéke.
A foglalkozások alkalmával relaxáltunk, és hallgattuk Bagdi Bella dalait. Felelevenítettük Tódi törpe varázsszemüvegének meséje után az előző nevelési évben elkészített varázsszemüvegeket, és volt, aki azt mondta, hogy még mindig megvan neki a szemüveg, és szokott is játszani vele otthon. Most csak a kezünk segítségével szemüveget formálva játszottuk a játékot, és mondtuk a hozzá tartozó mondókát. A munkafüzetben viszont el is készíthette mindenki a saját szemüvegét. Tükörjátékot is játszottunk. Mindenki elmondhatta magáról, hogy mi az, ami szép, jó benne. Milyen pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Mit szeret magában. Volt olyan gyerek, aki bátortalan volt. Rá visszatértünk később, hogy feloldódjon, de akadt olyan is, aki kérte, hogy társai mondják el róla, hogy mit gondolnak. Levinek is segítettek a gyerekek, és ők mondták el neki, hogy mit szeretnek benne. A munkafüzetbe is nagyon szeretnek dolgozni. Most láthatják igazán, hogy mennyit változtak az előző nevelési évhez képest, hiszen ugyan abba munkafüzetbe dolgozik mindenki, amibe tavaly, és meg is lepődnek magukon.

A mai napot is, mint minden napot öleléssel, pozitív megerősítésekkel kezdtük a Ficánka csoportban. A mogorva időjárás ellenére, a lecsökkent létszámú kis Ficánkák nagyszerű hangulatban folytatták a napot. Vidám dalokkal próbáltuk felvidítani a napot és bent is a hangulatot.
Reggeli után eljátszottuk az erdőben a kis állatok mozgását, ahogy az őszi avarban érezhetik magukat. Átérezték a falevelek simogatását, az őszi napfény melegét, majd az esti hidegben össze bújtak, egymás testét melengetve egy nagy takaró alatt.
Ezután meghallgatták a mesét a szűcsről. Erről a mesterségről még nem igazán hallottak, ezért a foglalkozásokat átbeszélve együtt megfejtettük, hogy tulajdonképpen egy „kabát vagy bundakészítőről” van szó. Szóba kerültek még a hasonló szakmák mint varró, cipész. Ezekkel is bővült a szókincsük és ismereteik.Elképzelték, majd ügyes hozzászólásaik, képzeleteik kapcsán lerajzolták a mesebeli szűcsöt, amint az erdőben viszi a bundát az erdei állatoknak, hogy szebbé varázsolja az életüket.
Egy kisfiú szabad játék időben elképzelte az idő gépet, amellyel valóra válthatta kíváncsiságát, elképzelését. „-Már csak egy biztonsági öv hiányzik! – mondta, a vágyai teljesüléseihez. A kíváncsi kislányokat is persze elvitte, nagyon jót játszottak.
A Boldogságóra legvégén mindenki (9 gyermek) vidám ruhába öltözthetett. Három kislánynak vicces ötlete támadt: Kitalálták, hogy igazi vidámság lenne felvenni az óvó néni és a dajka néni köpenyét. Természetesen, szívesen adtuk oda. A végén még a meleg kabátomba is nevetve belebújtak. Csupa optimista szemlélettel zártuk a napot.