Utolsó tanítási napon ellátogattunk az első osztályosokkal Bakonynánára, a Faluvége Családi Birtokra. Mielőtt elindultunk, még borús volt az idő és kicsit az eső is cseperészett, de optimistán tekintettünk az előttünk álló napra, és végül csodálatos időben gyönyörködtünk az elénk táruló színes, őszi természetben. Némi gyaloglás után kedves kísérőink bemutatták nekünk a birtokukon élő állatokat a gyerekek nagy örömére, és szinte az egész csapat vállalkozott rá, hogy megérintse, megsimogassa a lovat, ezt a hatalmas állatot, majd fel is ültek a hátára és kantárszáron vezették őket. Bátran viselkedtek a kis elsősök, bizakodóan teljesítették a kihívást ezen az optimista napon, ahol ezernyi élménnyel gazdagodtak.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban kollégiumunk csatlakozott a Világgyalogló hónap programjához. A gyerekekkel összesen 6 és fél kilométert tettünk meg. Megtekintettük a város fontosabb pontjait, épületeit, emlékműveit, parkjait, és végül végigsétáltunk a Duna partján.
A túra tervezésekor nagy szükségünk volt az optimizmusra, mert sokan úgy vélték, hosszú az útvonal, biztos nem fogják tudni végig csinálni. Mi lesz, ha a kisebbek elfáradnak. Van köztünk egy óvodás is! A túra során mindenkinek volt párja, akire figyelnie kellett, de természetesen mindenki figyelt mindenkire.
Külön öröm, nem is apró, hogy többen szívesen bementek volna pl a Csatatéri Emléktemplomba, vagy rácsodálkoztak egy-egy szoborra, mókusra a parkban.
Végül kellemesen elfáradva értünk vissza a kollégiumba. Többen várják már a következő túrát.
Készítettünk a nagyobbak segítségével egy térképet is, melyen bejelöltük az útvonalunkat.
A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra! Megérte optimistán állni a programhoz:)
Boldogságóra
Október
Az Optimizmus gyakorlása
A 2024/2025 nevelési év második hónapjában az optimizmus témát a „Tök jó hét” projektünkhöz kapcsoltuk. A töklámpások készítése gyermeki ötletek alapján készültek. Így lett egy szív szemű, mosolygós szájú tök jó tökfejünk, ami már a varázsszemüvegben várta a gyerekeket. Beszélgettünk arról, hogy miért mosolyoghat vajon. Ki miért szokott mosolyogni. a szív szemű, mosolygós tökfej. Előre elkészítettem a saját varázsszemüvegemet is, abban vártam én is a gyerekeket. Ahogy érkeztek és meglátták, máris motiválttá váltak, sorban jöttek, hogy szeretnének készíteni ők is. Az elkészült varázsszemüveget mindjárt fel is tették, abban játszottak. Majd a beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ez egy olyan varázsszemüveg, amin keresztül minden szépet megláthatunk. Meg is neveztem, hogy optimizmus szemüveg. Ez ismeretlen fogalom a 3-6 éves gyermekek számára, nehezen is közelítették meg. Segítő példákkal törekedtem bemutatni nekik, mit is jelent valójában. Majd egy képzeletbeli sétára indultunk a csoportban felfedezni ki mit talál szépnek, jónak, örömtelinek a napban és próbáltuk azokat megfogalmazni. Ez nem volt könnyű a gyerekek számára. Meseként Tök jó projekt tervezett meséjét vittem be, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri c. verses meséjét. Azért esett erre a választás, mert ebben is megjelenik az optimizmus, boldogság, öröm, hisz az iciri-piciri kis macska optimistán gondolta, hogy ha neki vág az útnak megleli a két kis tekergőjét, a végén pedig örült amikor megtalálta őket. Fő feladatnak tűztük ki a közösséghez való tartozás érzését erősítését, az egymás különbözőségeinek elfogadását, a másikban való pozitív személyiségvonások meglátását, a képzelet, fantázia fejlesztését, az élménybefogadását, és a mesehallgató magatartás alakítását. A tervezett feladatokat sikeresen valósítottuk meg. A mesét csendben, figyelmesen hallgatták végig mindannyian. A mese feldolgozásba az optimizmust, mint témát is sikeresen fogalmazták meg egy ketten a nagycsoportosok közül. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezdeményezési lehetőség volt a témához az éppen zajló projektünk, a gyerekek motiváltak voltak, így sikeresen tudtuk ezt a témát is megvalósítani.
Zalavár, 2024.10.30.
Egy szép őszi napon a gyerekekkel sétáltunk a saját készítésű optimista szemüvegeinkkel a városunk központjában. Az volt a kitűzött feladatuk, hogy megfigyeljenek épületeket, növényeket, tárgyakat, amelyek mellett nap mint nap elmennek, anélkül, hogy különösebben szemügyre vennék. Nagy öröm volt a felfedezéseiket hallgatni.Igazi csodák vesznek körül bennünket, csak észre kell vennünk az apró, kis tárgyakban is a szépet.
A foglalkozás elején meghallgattuk az optimizmus hónap dalát ( Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok ). Kifestettük, majd kivágtuk az optimizmus jelét.
Tódi törpe történetének meghallgatása után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó lenne, ha mi is egy varázsszemüvegen át látnánk a világot. Így mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét. Színeztek, vágtak, ragasztottak, majd jó hangosan ismételtük:
„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt,
Szebbé válik minden benne, amit megmutat!”
Ezután felvették a szemüvegeket és csupa szép, jó, kellemes dolgokat mondtak el, amit láttak vele.
Egy hatalmas tükörben is megcsodálhatták magukat, elmondva pozitív tulajdonságaikat, mire képesek, egymást segítve, biztatva. Majd le is rajzolták mosolygósan önmagukat.
Délután hazavitték a szemüvegeket, mert elmondták, hogy szeretnék otthon feltenni anyának, apának, hogy ők is csupa jó dolgokat láthassanak. Volt olyan kisgyerek, aki a testvérének is készített szemüveget.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát, amire jókedvükben táncra perdültek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvege” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra. Közben hallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt.
Októberben nagy hangsúlyt fektettünk az optimizmus gyakorlására. Elsőként tisztázásra szorult a fogalom, melyet többszöri beszélgetések keretében igyekeztünk megérteni. Napszemüvegeket, mint optimista szemüvegeket használtunk arra, hogy meglássuk minden valós-és elképzelt helyzet jó oldalát. Számos szituációt felvetettem, melyekre egészen jókedvre derítő reakciók születtek. Az osztályunkban mindig sokat nevetünk, így a mosoly világnapján még inkább igyekeztünk egymást megmosolyogtatni. Fejlődési szemléletmódú nyújtó gyakorlattal tanítgattuk magunkat/egymást az adódó kihívásokkal, vagy csupán egy pillanatnyi rosszkedvvel szembenézni. A Fújj kitartóan! és Juss ki a labirintusból! játékot többször játszottuk, hogy lássuk, mekkora kitartásra vagyunk képesek. Legnagyobb meglepetésemre az egymással farkasszemet néző gyerekek nagyon komolyan vették a feladatot, igazán lelkiismeretesen játszottak. Az Aki… című játékkal szintén a kitartásra ösztönöztem őket, igazán élvezték. Első osztályosok lévén a tanévben többször fogunk válogatni az óvodás korosztálynak szóló feladatok közül is, ezzel bővítve a lehetőségeink tárházát.
Kicsi elsőseinkkel az érzelmekről beszélgettünk. Képeket nézegettünk, hogy vajon milyen érzelmet látunk rajta. Majd mi is rajzoltunk a mosolyról, a boldogságról, a boldog családról, a kedvességről.
Október hónapban ismét 2 -2 órát tartottam az iskola 3. és 4. osztályos tanulóinak. Ezeknek a foglalkozásoknak a tapasztalatait igyekszem összefoglalni a bejegyzésemben.
A foglalkozások elkezdése, a teremrendezés kifejezetten gördülékenyen zajlott. Az órák kezdete előtt már berendezett teremmel és kijelölt „félrevonulós székkel” vártak a tanulók mind a két osztályban.
Ebben a hónapban a foglalkozások elejére új relaxációs gyakorlatokat választottam. Az 2024-es évben az Önbizalom programhoz ajánlott feladatok közül kölcsönöztem a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlatokat. A földre leragasztottuk a lábunkat és úgy próbáltuk elérni a földet, a plafont vagy éppen a mellettünk álló kezét. Minden nyújtás után megbeszéltük, hogy MÉG NEM érjük el, DE MAJD/HA sokat gyakoroljuk elérhetjük.
Ezt követően Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk meg. A zene hallgatása közben a gyermekek „Irka-firka relaxációs gyakorlatot” végezték. A feladathoz kiosztottam egy-egy A5 méretű lapot, melyek hátuljára szemüvegek sablonjai voltak nyomtatva. A gyermekek kedvenc színeikkel firkálhattak a lap üres felére. A lapokat összegyűjtöttem és az optimista varázsszemüveget csak következő alkalommal vágták ki a gyermekek. Szemüvegünkben a második foglalkozás alkalmával tettünk egy „optimista sétát” az iskola környékén. A sétán megélt pozitív élményeket aztán páros munkában dolgozták fel a tanulók.
Az optimista szemlélet felvezetéseként 3 poharat tettem az osztály elé. Az egyik tele, másik félig és a harmadik üres. Megkértem a tanulókat válasszanak poharat maguknak. A választásokat követően megbeszéltük a poharak tartalmát. Az üres poharat egy kislány választotta, az indoklás pedig nem volt más: Ez a pohár rózsaszín. A kisfiú, aki a tele poharat választotta felhívta a figyelmemet rá, hogy ő szívesen átönti a fele vízét annak a kislánynak, aki az üres poharat választotta és mindenkinek lesz víz a poharában. Ezzel a feladattal könnyen ráéreztek a gyerekek az optimista gondolkodás esszenciájára.
Miután elfoglaltuk a helyünket a beszélgetőkörben bemutattam az osztálynak a varázstükrömet, amibe, ha belenézünk saját magunk legmosolygósabb változatát láthatjuk meg. A varázstükör feladat során a tükröt körbe adták a gyerekek. Nem csak az érzelemkifejezést gyakoroltuk, hanem a tanulók önbizalmának erősítésével is összekapcsoltuk a feladatot. Akinél a tükör volt, mindig a legvidámabb arcát mutatta és megfogalmazta azt is, hogy mi az, ami szép és jó benne.
Ezt követően tartottunk egy nevettető versenyt. Megkérdeztem a tanulókat, milyen napjuk van, akik a választ arcjátékukkal adták meg. Két csapatra osztottam a gyerekeket. Kiválasztottuk, melyik csapat fogja megnevettetni a másik csapat tagjait. Ha valaki elnevette magát a szomorkás csapatból, átállt a nevettetők közé. A cél, hogy mindenki a vidám csapat tagja legyen. Majd csere következett. A nevettetős stratégiák közt több tanulónál megjelent a vicc mesélése. Mivel ilyen nyitottak, érdeklődők voltak a viccekre a hónap további részében minden nap felolvastunk egy viccet az osztályban napindítókén. Kezdetben én vittem a vicceket, amik közül választani lehetett, majd „házifeladatként” minden napra más tanuló nevettetett minket az általa kiszemelt viccel.
Az első foglalkozást az erősség programhoz ajánlott optimista reakciók feladattal zártuk. A tanulókkal ismét kört alkottunk és olyan mondatokat olvastunk fel, melyek alapvetően morcosságra adhatnak okot. Ezeket igyekeztek a tanulók pozitívan szemlélni és átformálni, meglátni a kellemetlenségben a jót, a megoldást.
Szívmelengető megtapasztalás volt, hogy miután a foglalkozás után együtt mentünk ebédelni az osztályommal, és elégedetlenkedtem az időjárásra, hogy mennyire süt a nap, az egyik tanulóm így szólt: De nem baj Réka néni, a tanteremben a táskádban ott van a napszemüveged. Ebéd után közösen felvisszük az uzsonnát a tanterembe és az udvarra már magaddal tudod hozni a napszemüveged is.
Úgy gondolom, ez ismételten iskolapéldája annak, hogy mi mennyit tanulhatunk a gyerekektől…
Bagdi Bella: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (6-10 éveseknek)
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2024/10/BIP_Integralt_2024_10_Alsos.pdf
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/10/Korabbi_feladatok_optimizmus_tanak.pdf
Beszélgettünk az optimista-pesszimista emberekről, majd a gyerekek optimista tesztet töltöttek ki, amit kiértékeltünk.