A nyolcadik osztály márciusi alkotása az Öröm-híd címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: dr. Beleznayné Váradi Anett Eszter
Apró örömök élvezete
Március hónap eseményei és jeles napjai számtalan alkalmat biztosítottak az apró örömök megélésére.
A hónapot a Nőnapra való készülődéssel kezdtük. Édesanyáknak, nagymamáknak hóvirágos ajándékkártyákat festettünk, varrtunk. A csoportban már hagyománnyá vált, hogy a fiúk megköszöntik a lányokat, s ez idén sem maradt el.
Aztán elkezdtük a készülődést a forradalom és szabadságharc ünnepére. Óvodánkba ilyenkor évek óta ellátogatnak a helyi hagyományőrző huszárok. Idén is így történt, a gyerekek legnagyobb örömére. Hallhattuk a kürt szavát, megtanultuk a huszárok köszönését: „Erőt, tisztességet!”, megismertük viseletüket, fegyvereiket, s egy kis almáért cserébe megsimogathattunk egy igazi huszárlovat is. Az ünnepségen aztán együtt szavaltuk a Nemzeti dalt, táncoltunk, énekeltünk Kossuth Lajosról, Gábor Áronról, Berci-katonáról, majd az emlékműnél elhelyeztük nemzeti színű virágainkat.
A javasolt témák közül mindegyiket végigjátszottuk. A Boldogság Világnapján „Élő Hála-hidat” alkottunk, eljátszottuk a mély levegő játékot, hallgattuk és énekeltük a hónap dalát, az „Imádok élnit”!
Folyamatosan megfigyeltük az időjárás változás következtében a természetben végbemenő változásokat: a virágok – hóvirág, pipitér, nárcisz, pitypang, kulcsvirág, tulipánok – megjelenését, izgatottan vártuk az utca elején található gólyafészek lakóit – egy héten belül mindketten megérkeztek. Várjuk még a rozsdafarkú családot, akik a szélfogónkban fészkelnek. Megfigyeléseinkhez kötődve alkottuk meg a mi kis fura „Römök”-jeinket.
A hónap utolsó napjaiban pedig már izgatottan készültünk a húsvétra: színeztük festettük a hímes tojásokat, nyuszikat, készültek a tojástartók, kiskosarak, tojást festettünk hagymahéjjal, berzseléssel. Nem felejtkezetünk el a rászorulókról sem, akiknek idén is adományokat gyűjtöttünk az ünnep előtt. S persze az utolsó óvodai napon a fiúk újra kedves meglepetésben részesítették a lányokat, így a locsolás sem maradt el a csoportban!
Élményekkel, örömökkel telve köszöntünk el egymástól a tavaszi szünet előtt!
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Foglalkozás címe: Sose becsüld alá a kis dolgok nagy jelentőségét! Apró örömök élvezete
Évfolyam: 9-15.
Helyszín: M. 19., 316-os tanulószoba
Foglalkozás időpontja: 2024. március 26., 20h
A foglalkozás célja volt, hogy kollégistáink legyenek képesek arra, hogy élvezni tudják életük pozitív élményeit a jelenben.
A foglalkozásra való érzelmi- és értelmi ráhangolódásként ötletbörzét tartottunk. A résztvevők első feladata volt meghatározni:
Mit gondolnak arról, mik tartoznak az apró örömök közé? (Legalább hármat fel kellett sorolniuk.)
Ezt követte egy rövid tanári magyarázat – PPT-n kivetítve – Dr. Sonja Lyubomirsky az apró örömök fontosságáról írt tanulmányából pár gondolat.
A PPT-ből azt is megismerték kollégistáink, hogy boldog életünk kialakításához figyelemre és önismeretre van szükségünk, hiszen az önmagunkra fordított figyelem nagyon fontos ahhoz, hogy kiderüljön mi a jó nekünk.
Majd egy táblázatot kellett kitölteniük, amin különböző negatívumokat tartalmazó állításban kellet meglátniuk az apró örömöt.
Utolsó feladatuk is játékosan telt: Egy brit közvélemény-kutatásban arról kérdezték az embereket, szerintük melyek az élet legjobb és legpozitívabb apró örömei. Saját véleményük alapján be kellett számozniuk 1-10-ig az állításokat. Öt területen volt egyezés, mikor összevetették az eredeti kutatási eredményekkel.
A foglakozás vége előtt mindenki elmondhatta, szerinte mire volt jó ez a csoportos együttlét.
Értő módon, kellő komolysággal és humorral dolgozták fel a témát.
Örömömre szolgált, hogy igazán apró dolgoknak is tudnak örülni az életben.
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Ebben a hónapban igyekeztünk odafigyelni az élet apró örömeire, minden délután kerestünk pár dolgot, aminek aznap örülhettünk. A Jelenlét közösen-légzőgyakorlat c. feladat során próbáltunk egymásra hangolódni. Van akinek ez rögtön sikerült, de voltak olyanok is, akiknek nem volt ez egyszerű feladat. Először a gyerekek sajátmaguk választhattak párt, majd igyeztem olyan párokat összeállítani, akik a hétköznapokban nem sokat beszélgettek egymással. A feladatot azzal egészítettem ki, hogy a gyerekeknek a szőnyegről maguknak kellett visszavezetni a becsukott szemű párjukat. A Boldogság Világnapján azonban a diákok kreativitása bontakozott ki. Az óraközi szünetből egy Élő Hála-híd átkelése után lehetett csak a tanterembe bemenni. Előtte viszont mondaniuk kellett egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Márciusban sok örömben volt részünk, amiket a lehető legjobban kiélveztünk. A pozitivitás már kezd igazán a gyermeké lenni. Remélem, hogy sokan felnőttkènt is megteremtik majd maguknak a saját boldogságukat azáltal, hogy mindenben igyekeznek a jót nézni.
Az óránk elején a hónap dalát hallgattuk meg, amely az élet szépségeiről szólt. Majd jelképesen egy ajándék tasakot bontottunk ki. A táskán egy vitorlás hajó képét láthattuk, amely a tengeren úszott ,a tenger a mi életünket, a hajó saját magunkat jelképezte. Ajándékként a táskában egy hópehely alakú gyertya volt. Meggyújtottuk a gyertyát és azokról az apró hópelyhekről beszélgettünk, amelyek a mindennapjaink apró örömei. „Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák”. Majd a Jelenlét közösen –légzőgyakorlatot végeztük el. Aztán elolvastam a „Mikor jön az aznapom” című történetet. Elhoztam magammal a történetben szereplő bőröndöt, amely a mindennapjaink ezernyi gondolatát, érzését, tettét tartalmazta. Kiválogattuk belőle a napunk apró örömeit. Íme itt vannak nézzétek csak!
Frizbizni, zenélő dobozt hallgatni, buborékot fújni, ajándékot kapni, ölelni, pattogó labdákat felszedni, szélforgót fújni, énekelni, nevetni, köszönetet mondani.
Mire jöttünk rá a végén? Megtanulhattunk tudatosan várakozni a pozitív élményekre, és már nem akarunk kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszunk közülük. A Boldogság napjára (március 20.) elkészítettük rajzos plakátunkat, amely hónapunk apró örömeibe enged bepillantást. Apró örömökre fel!
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Az idézetek közül a gyerekeknek a következő tetszett: “Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk – nyílnak a virágok,
csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a
tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem
más, mint egy mindennapi csoda.” Sadhguru
Megpróbáltuk megjeleníteni az osztálytermünk ajtaján, nem minden megfogalmazott jelenséggel. A vadvirágok kaptak a legtöbb hangsúlyt, amit egy 15 főnyi fiús osztályban különleges élmény volt megélni.
A központot betöltő virágok köré gyülekeztek a természeti jelenségek, mint az esőfelhő az esőcseppekkel, szivárvány és nekünk a Mátra az a hegy, amit mindig látunk, akárhányszor kinézünk az ablakon. A hídat mi felülről nem tudtuk lefotózni, levideózni. Másképpen valósítattuk meg: a folyosóra kihajtott ajtót a tavaszi faliújságunkkal összekötöttük a gyerekekkel, ez lett a mi Élő-Hídunk.
A hónap témája az Apró örömök volt. Ebben hónapban apró örömöket kerestünk és szereztünk a gyerekekkel. A hónap második részében a Víz világnapi és Húsvéti készülődés során sok-sok ajándékot készítettek a családnak, a nyuszinak. Ezzel is megerősítve bennük az Adni jó kifejezés jelentését.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Számunkra kedves az apró örömök megélése. Egy héten keresztül vezettük füzetünkben, hogy milyen apró öröm ért bennünket. A feladatban az volt a nehéz, hogy csak egyet kértem leírni. Ezt nem mindenki tudta betartani, de ez így van jól.
A márciusi boldogságórát összekapcsoltuk a nyílt nappal, így a szülők is részesei lehettek a mindennapjainkon túl egy boldogságórának, melyet a boldogság világnapján sikerült megtartanunk. Mivel most az egész csoport részt vett (vegyes csoport), így a differenciálásra nagyobb hangsúlyt fektettem. A zene, az éneklés, a mozgás, a mese vagy történet, és a játékos tevékenységek, majd a kézműveskedés elengedhetetlen ezeken az alkalmakon.
Elkészítettük az egy gyermek egy üzenet szivecskéket is, melyet a gyerekek a szüleikkel dobtak be a postaládákba.
Örültem neki, hogy a segédanyagok között egy „hidas” játékra bukkantam. Kiscsoportosaimmal a mozgásos tevékenységek során gyakran játszunk hídépítő játékot, amelynek során ügyelni kell arra, hogy mindenki fölférjen a padra, ami a híd alapja. Szándékosan nem kiesős formában szoktunk hidat építeni, hogy ösztönözzem a gyerekeket arra, hogy segítség egymást azzal, hogy minden társuk fel tudjon állni a padra a megadott időn belül. Szeptember óta havonta legalább egyszer játszunk ilyet. Jellemzően elsősorban a barátok csinálnak helyet egymásnak, de többször megfigyeltem már, hogy milyen öröm volt az arcukon a gyerekeknek, amikor sikerült úgy helyezkedniük, hogy a barátjuk is oda tud állni melléjük.
A hétköznapokban pedig sokszor érik a gyerekeket apró örömök, hiszen sok gyakorlással megtanulják pl. felvenni a cipőjüket segítség nélkül, sikerül rajzolni egy szivescskét, vagy a puzzle kirakása sem okoz már gondot.
Kipróbáltuk a levegővételes játékot is. Az elején elég nagy káosz lett belőle, de szépen lassan kialakítottunk egy ritmust, amivel sikerült a többségnek megoldania a feladatot. a lényeg, hogy miközben jót mulattunk, azért sikerült egymásra figyelniük a gyerekeknek.