Mi mindennek örülünk
A foglalkozáson belül megtanultuk a gyerekekkel, hogy a legkisebb dolognak is lehet szívből örülni, és mindenért hálásnak kell lenni.
Apró örömök élvezete
Mindenki életében vannak apró örömök, melyeket csak akkor veszünk észre, ha nyitott szemmel járunk. Amikor az ember boldog, sokkal könnyebben meglátja ezeket az apró csodákat, sokkal érzékenyebb mindenre. E havi témánk az Apró örömök volt. Igyekeztünk megtalálni minden pici örömöt a hét során, Aranyágat és mogyoróvesszőt rügyeztettünk, s megfigyeltük, hogyan fejlődik az elvetett zöldborsónk. Táncoltunk Bagdi Bella Imádok élni című dalára.
Az apró örömöktémakörében a környezetünk rendbetételét tűztük ki célul. Az osztály elhelyezett ősszel két madáretetőt, ennek a diófának a környékét, az iskolaudvarunkat, valamint az iskola előtti bokros részt takarítottuk meg a száraz gallyaktól, levelektől, szeméttől.
Mindenki röviden leírta azt, hogy számára mi okoz örömet ebben a hónapban.
Elsőseim egy hétfői napon azt a feladatot kapták, hogy rajzban fejezzék ki az egyik apró örömüket, ami a hétvégén érte őket. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodniuk, inkább azon, melyiket is rajzolják le a sok közül.
Ezzel kapcsolatosan beszélgettünk arról is, milyen apró örömök érik őket az iskolában. Számtalan megnyilvánulásuk azt erősítette bennem, hogy nagyon szeretnek iskolába járni, önmagában az is öröm, hogy iskolába jönnek és az itt együtt töltött idő mennyisége és minősége öröm a számukra. Leginkább az önfeledt játék egymás társaságában.
Elsőseim egy hétfői napon azt a feladatot kapták, hogy rajzban fejezzék ki az egyik apró örömüket, ami a hétvégén érte őket. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodniuk, inkább azon, melyiket is rajzolják le a sok közül.
Ezzel kapcsolatosan beszélgettünk arról is, milyen apró örömök érik őket az iskolában. Számtalan megnyilvánulásuk azt erősítette bennem, hogy nagyon szeretnek iskolába járni, önmagában az is öröm, hogy iskolába jönnek és az itt együtt töltött idő mennyisége és minősége öröm a számukra. Leginkább az önfeledt játék egymás társaságában.
A tanítványaim örültek a páros gyakorlatnak, de nagyon nehezen tudtak társuk légzésére is figyelni. Kis gyakorlás és ráhangolódás után sikerült egyszerre lélegezniük, majd kedves gondolatokkal, jókívánságokkal töltötték meg szívüket. Néhány pár utána meg is beszélte, melyikük mire gondolt, és akinek jól esett megölelte társát. Azt mondták máskor is csináljunk ilyet.
Az Apró örömök élvezete cím a legkedvesebbike az osztálynak. Hiszen évek óta részesei ennek a csodálatos programnak. Ez a feladat a bensőjükhöz szólt, de egyben figyelemmel fordultak társukhoz is. A feladat első részében előbb saját testük jelzéseire figyeltek, jutottak el a nyugodt légzés fázisába, majd egyre inkább társuk testének jelzéseire is képesek voltak figyelni. Átvették és közösen formálták légzésritmusukat, kilégzéskor kedves jókívánságokat küldtek gondolatban társuknak. A feladat végén örömmel ölelték meg egymást, vagy pacsiztak le. Ez lélekemelő pillanat volt mindannyiunk számára.
Nagyon vártuk már a tavaszt, így az apró örömök élvezetét a tavaszi ébredező természetre való megfigyelésekkel kezdtük. A foglalkozást megelőzően séták során a közvetlen környezetünk változását figyeltettük meg: rügybontó fák, virágok, illatuk, tavaszi szellő, zöldellő fű. Megfigyeltettük, hogy ezeket látva – érezve bennünk milyen érzések keletkeznek.
Mindig elérhető volt egy érzékszervekkel kapcsolatos játék: ki kellett válogatni képenként, hogy melyik érzékszervünkkel mit tudunk érzékelni, amihez árnyképek nyújtottak segítséget. Eleinte bizonytalanok voltak a látáshoz választani, amikor tudták, hogy tapintani is tudjuk és illata is van az adott dolognak,de gyorsan rájöttek, hogy minden helyre illik és maguk döntik el, hova teszik.
Alkalmunk volt megfigyelni községünkben kisebb hidat, és képeket nézni a település mellett húzódó kanális hídról vagy a Duna folyó hidairól. Ilyen előzmények után vetettük bele magunkat A teremben az építkezésekbe, amit mozgás alapú relaxációval kezdtünk: dagasztással „maltert kevertünk”, malomkörzéssel „téglákat pakoltunk”.Beszélgettünk ki milyennek képzeli el, ha hidat kellene építeni a teremben vagy az udvaron, miből építene. Katonai hidakat is szerettek volna építeni a március 15.-ei megemlékezésekkel kapcsolatos foglalkozások hatására. Amikor megkérdeztem, milyen lenne az a híd, az volt a válaszuk: olyan, amin megmenekülhetnének az ellenségtől. Zárásként a teremben saját ötleteiket valósíthatták meg a hidakból és így külön lehetőségünk nyílt csapatonként megkérdezni: milyen hangokat hallanak a hídról, milyen illatokat éreznek, milyen mozgással lehet átmenni a hídon, van-e szabály?
A Boldogság világnapja alkalmából pedig élő hálahidat készítettünk, meghívtuk az intézmény összes csoportját és a bölcsis csoportot is. Szív alakú hidat készítettünk és pozitív üzeneteket is vittünk az ovi közelében található házak posta ládájába.
A sükösdi ovisok állatos és virágos fejdíszekben álltak a híd pilléreiként, középen pedig a legapróbbak, bölcsiseink napocskát próbáltak alakítani egy hulla-hopp karika segítségével. Ezzel szerettük volna megjeleníteni, hogy a melegítő napsugarakért, a zöldülő természetért nagyon hálásak vagyunk. A Hála hídban állva duruzsoltuk: „Süt a nap, kék az ég, beszívom az erejét!” Az apró örömök élvezetével foglalkoztunk a megvalósítás előtt: örültünk a tavasz megérkezésének, a természetben megjelenő virágoknak, amiktől színesebb a világ. Az örömök kapcsán a mosoly varázsereje, a tánc és az ölelés adta jó érzéseik is szóba kerültek, így a piros szalagokra tűztünk képeket róluk.