Ez a téma kicsit nehezebben megközelíthető, illetve nehezebben érthető volt a gyerekeknek. Itt is a könyv forgatókönyvét követtem. Beszélgettünk a pozitív gondolatok erejéről, milyen csodákra képes, ha erősen hiszünk a saját sikerünkben, és milyen romboló, ha mindig a rossz, negatív oldalát látjuk a dolgoknak. Elolvastam nekik a mesét a két faluról, de a kérdésekre csak rávezetéssel tudtak válaszolni. Gyűjtöttünk olyan helyzeteket, ahol nem a terveink szerint alakultak a dolgok, de a végén mégis minden megoldódott. Lassan gyűltek a történetek, de a végére mindenki talált egy esetet az életében, ahol ugyan nem a várt vagy elképzelt módon, de pozitívan végződött a történet. Ezekből a történetekből készítették el az ‘Optimista képregényt’, amit mi a könyv ajánlása szerint 3 részre osztottunk: ‘Ezt szerettem volna’, ‘Nem a terveim szerint alakult’ , ‘Minden megoldódott’. A zene hallgatás sem maradhatott el, Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dala nagy sikert aratott. A már korábban említett kisfiú egész nap ezt énekelte, amitől a kollégák kevésbé voltak pozitívak, de mindenki megjegyezte. Ha nehéz napunk van az iskolában (és lássuk be, vannak ilyenek) akkor ezt énekeljük a Tanári szobában.

Karácsonyfát készítettünk kézlenyomatokból, majd minden gyerek a gömböcskéjére ráírt egy jócselekedetet.

Az osztály karácsonyfája

Mindig nagyon jó, ha valamit együtt tudunk létrehozni. A tervezéstől a megvalósításig. Nem csoportokra osztva, párban, egyénileg, hanem közösen, mi a 4.b!
Nagyon büszkék vagyunk az iskola udvarát díszítő madárijesztőre.

Optimista képregény

Optimista képregény