Apró örömök élvezete
A sok-sok beszélgetésen kívül, zenét hallgattunk, sokat nevettünk és mosolyogtunk együtt. Nagyon sok programot szerveztünk a gyereke számára ami örömöt varázsolt az arcukra. Legfontosabb “apró” öröm: Látni a mosolygós arcukat, hallani kedves köszöntésüket és fogadni ölelésüket mikor meglátnak.
Az aktuális boldog órát csoportomnak egy mesével kezdtem: Döbrentei Ildikó: A lassú léptű páva meséje a pávakirályról szólt, aki mindig szomorú volt, ezért azt tanácsolták neki, hogy keressen a kertjében egy igazán boldog madarat, és cseréljen vele bóbitát. A mese végén egyedül a veréb volt az a madár, aki mindig annak örült, ami éppen történt vele.De bóbitája nem volt, ezért a pávakirály ha szomorú volt, csak a verébre gondolt, és mindjárt jobb kedve lett.
A mese végén minden gyermek elmondta a mesebeli verébnek, hogy mi az az apróság, aminek ő szokott örülni. A beszélgetés végén lerajzolta mindenki a számára kedves apró örömöt adó dolgot, vagy eseményt: fagyit, virágot, a barátját, a kedvenc állatát, a tavaszt.
Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola – Gúta
1. osztályos diákok munkája.
Az alapítvány boldogságnapi kezdeményezéséhez mi is csatlakoztunk. Színes szeretetkuponokat osztottunk ki a gyerekek között, melyet bárkinek adhattak. Ha valaki névtelenül az iskola diákjának, tanárának, dolgozójának akart üzenni, akkor beledobta egy dobozba. Ezeket az üzeneteket másnap kitettük a faliújságra. Nagy sikere volt, mindenki kereste a neki szóló üzenetet, s szurkolt azért, hogy az ő üzenete is célba érjen.