Nagy élmény volt ezt a feladatot készíteni, ugyanis először sikerült rajzolásra bírni a csapatot. Sokan munkálkodtak elméleti és gyakorlati tevékenységgel is. Örömmel nézegetik alkotásukat, miközben megbeszélik, hogy mit is lehetett volna még rajzolni. De majd legközelebb!
A 8. osztályos tanulók rímekbe szedték az „apró örömöket”.
Mandalák a tavasz színeivel 🙂
Az öröm mandalákkal az osztálytermet tették színesebbé, a könyvjelzőket a tanulók egy- egy osztálytársuknak, barátjuknak vagy számukra kedves pedagógusnak adták át.
Öröm mandalák
Ez a témakör nagyon közel állt a gyerekekhez. Évszakonként lerajzolták a nekik leginkább örömet adó tevékenységeket és a természet változásait kísérő „jelenségeket”. Virágok nyílása, illatozása, hóesés, levelek hullása stb.
Számukra a „természetben való létezés” a legnagyobb boldogság már csak azért is, mert gyerekek és a lakótelepből adódóan, ahol élnek, ezek jelentik a teret, a mozgás szabadságot.
Minden évszak tablóját még külön díszítették virágokkal, színes levelekkel, hópihékkel.
A 2. osztályos gyerekeknek igazi kihívás volt, mert most kellett először írniuk önállóan olyan élményről, amit átéltek. Pár mondatot tudtak írni, szerencsére sokat nem gondolkodtak. Mivel mindenki külön egyéniség, más-más az az apró öröm, ami boldogságot okoz számukra.
” Minden csütörtököt nagyon szeretem, mert kézilabda edzés van az iskolában.” (N.Levente)
„Szombaton volt életem első meccse és nyertünk egyszer!” (Zs.Zsolt)
„Életem legjobb napja, amikor először íjászkodtam és 2. helyezett lettem.” (V. Bence Levente)
” Legjobb napom, amikor testvérem beleesett egy tóba. Nagyon vicces volt, még mindig nevetek, ha rágondolok.”(Cs. Mátyás)
” Megszületésem, mert nemcsak magamnak okoztam örömöt, hanem másnak is! Sopronban apa felment a Tűztoronyba, pedig nagyon félt!” (P. Anna)
„Biciklitúra apával.” (T-P Gergő)
„2013. 4. 18-ban megkaptam első érmem. Ami bronz érem volt. De mégis büszke voltam rá. Meg még kaptam egy szkubidú plüst. És azért kaptam aszt az érmet, mert birkón én lettem a harmadik.”(V. Bence)
” Volt egy szombat, amikor találkoztam egy versenyen egy lánnyal, megkérdezte, hogy hívnak. Csomó dolgot kérdezett, utána elmentünk házat építeni, így ismerkedtem meg a barátnőmmel.” (E. Félix)
„Keszthelyi nyaralás, ahol fürödtünk és hattyúkat etettünk.” (K-H Enikő)
„Szánkózás apával, vezethettem egy kört Hunday-al, Hősök terére elmehettem” (S. Zsombor)
„Zalakarosi nyaralás, fürödtünk, finom ételeket és italokat ehettünk, hatalmas ágyon aludtunk, Samsung tévén nézhettem a foci bajnokságot.” ( M. Olivér)
A kisgyerekeknek nagyon meghatározó a család, az iskola, sikerei, versenyeredmények. Az apró örömök okozta élmények leginkább ezek közé csoportosul ebben a kis létszámú osztályban.
Az első foglalkozás elején felelevenítettük az elmúlt hónapok témaköreit, eseményeit. Az apró örömök élvezetének megértéséhez felolvastam a tankönyvben szereplő elméleti háttér részletét. Majd megbeszéltük, kinek milyen örömei voltak az elmúlt időszakban. A tizenkét hónap című mese felolvasása után elmondhatták, kinek melyik a kedvenc hónapja, és miért. Nagyon élvezték a pantomimot, amikor némán, néhány mozdulattal kellett elmutogatniuk, hogy a kedvenc évszakukban mit szeretnek csinálni. Nagyon ötletes mozdulatok születtek, amik alapján a többiek kitalálták a cselekvést és az évszakot. Néhány gyermek kivételével mindenki szeretett volna mutogatni, ezért eltértem előzetes tervemtől, és engedtem őket „boldognak lenni”! Az óra végén meghallgattuk az Imádok élni című dalt, és megbeszéltük, hogy folytatjuk egy következő alkalommal.
Március 21-én ránéztem a felületre és nagy örömömre szolgált, amikor megláttam, hogy a február, a Megküzdési stratégiák hónapjának alsó tagozatos pedagógusa én lettem!!!
Március 22-én, a második foglalkozás elején büszkén mutattam kis elsőseimnek is a felületet, és megköszöntem nekik, hisz nélkülük ez nem valósulhatott volna meg. Ezután kedvük szerinti csoportokba rendeződtek és megfejtették a keresztrejtvényt, amiből szintén megtudhatták, hogy minden apró örömnek örülni kell. Majd miközben Bella zenéit hallgattuk, hozzáláttak a hónap feladatának megrajzolásához: „Egy örömmel teli év”.
Így indultam el az iskolából. Befordulva az utcánkba, két mentőt láttam a házunk előtt. Azonnal sejtettem, nagy a baj! Meghalt az ÉDESAPÁM! Hirtelen, 77 évesen.
Fülemben csengnek még egyik kis tanítványom szavai, amelyek a februári foglalkozáson hangzottak el: – De Ildikó néni és akkor mit csináljak, ha nekem meghalt a nagymamám, akit nagyon szerettem, és most hiányzik?
Felhasználva az eddig tapasztaltakat, tanultakat próbálok és próbálom a családomat is ezen a nehéz időszakon átvezetni.
