Az aktuális boldog órát csoportomnak egy mesével kezdtem: Döbrentei Ildikó: A lassú léptű páva meséje a pávakirályról szólt, aki mindig szomorú volt, ezért azt tanácsolták neki, hogy keressen a kertjében egy igazán boldog madarat, és cseréljen vele bóbitát. A mese végén egyedül a veréb volt az a madár, aki mindig annak örült, ami éppen történt vele.De bóbitája nem volt, ezért a pávakirály ha szomorú volt, csak a verébre gondolt, és mindjárt jobb kedve lett.
A mese végén minden gyermek elmondta a mesebeli verébnek, hogy mi az az apróság, aminek ő szokott örülni. A beszélgetés végén lerajzolta mindenki a számára kedves apró örömöt adó dolgot, vagy eseményt: fagyit, virágot, a barátját, a kedvenc állatát, a tavaszt.

„Mindenben találhatunk apró örömet, amit teszünk… Akik élvezni tudják az adott pillanatot, azoknak nagyobb az önbizalma, elégedettebbek, és nagy valószínűséggel optimisták, akik élvezik a jó érzéseket.”
Az „Apró örömök élvezete” témakör feldolgozását egy beszélgetéssel kezdtük, melyet a megszokott módon egy ölelőkör előzött meg, hogy kellőképpen ráhangolódjunk egymásra. Az öröm szó a legtöbb gyermeknek a boldogságot juttatta az eszébe. Ezután arra kértem őket, hogy fogalmazzák meg, nekik mi okoz örömet. Különböző kreatív válaszok születtek: mikor anyu megölel, mikor anyu darakását készít nekem, mikor a kutyám megnyalja a kezemet, stb.
A beszélgetés az év folyamán készült fényképek kivetítésével folytatódott. A gyermekek örömmel fedezték fel magukat a képeken, közben megbeszéltük, hogy mikor minek örültek éppen.
A következő feladat egy tabló készítése volt, amely a négy évszakhoz kapcsolódik. A gyermekeket négy csoportra osztottam aszerint, hogy kinek melyik a kedvenc évszaka, és mindegyik csoport elkészített egy fát ennek megfelelően. Ezek után a róluk készült fényképeket ráhelyezhették arra a fára, amelyik évszakban készült az adott kép.
A végeredményt a szülők és a gyermekek az óvoda folyosójának falán csodálhatták meg.

Bolla Judit