Az aktuális boldog órát csoportomnak egy mesével kezdtem: Döbrentei Ildikó: A lassú léptű páva meséje a pávakirályról szólt, aki mindig szomorú volt, ezért azt tanácsolták neki, hogy keressen a kertjében egy igazán boldog madarat, és cseréljen vele bóbitát. A mese végén egyedül a veréb volt az a madár, aki mindig annak örült, ami éppen történt vele.De bóbitája nem volt, ezért a pávakirály ha szomorú volt, csak a verébre gondolt, és mindjárt jobb kedve lett.
A mese végén minden gyermek elmondta a mesebeli verébnek, hogy mi az az apróság, aminek ő szokott örülni. A beszélgetés végén lerajzolta mindenki a számára kedves apró örömöt adó dolgot, vagy eseményt: fagyit, virágot, a barátját, a kedvenc állatát, a tavaszt.