Decemberben sok mozgalmas napon éltük meg az élet apró örömeit.
December elejétől új kapcsolattartó formával bővítettük eszköztárunkat a szülők felé: készítettünk egy \”üzenő táblát\”, amit az öltözőben helyeztünk el. Ez a tábla decemberben arra szolgált, hogy Adventi kvíz-játékunkat írhassuk ki rá. A játékban a felnőtteket hívtuk játszani. Minden héten két Adventi kérdésre felelhettek a szülők; a helyes megfejtéseket egyrészt alkoholos szaloncukorral jutalmaztuk (ennek egyik oka az volt, hogy \”rákényszerítsük\” a szülőket: engedjék meg maguknak is az apró örömöket az életben – másik oka pedig az volt, hogy a gyerekek is fogadják el, hogy akkor és ott a szülője az, akinek ugyanúgy jár az élettől az apró öröm, mint nekik!), másrészt feljegyeztük, ki mennyi helyes választ adott. A legtöbb helyes választ adó szülő külön apró örömjutalmat is kapott az utolsó óvodai napon lévő teadélutánunkon.

Évek óta tartó hagyományunkhoz híven, december 5.-én idén is Manó-napot tartottunk: ezen a napon mindannyian Manó ruhába bújunk, s egész nap Manóskodunk. A közös tevékenységek kezdetét az ajtó mellett lévő postaládánkba bújt, Télapótól érkezett Rudolf rénszarvas csengettyűje jelezte; a csengő dallam váratlanul megszólalt, s mivel senki nem tudta, honnan érkezik a dallam, először meg kellett keresni a hang eredetét. Ezután különböző munkálatokba fogtunk: segítettünk Télapónak, hogy azokhoz a gyerekekhez is eljussanak az ajándék csomagok, akik különböző okokból sajnos nem tudtak Neki levelet írni; sok apró \”varázsjátékot\” játszottunk; és meglepetés sütit készítettünk Télapónak a következő napra, aminek (mint másnap az kiderült) Ö nagyon örült.

Az ezt követő napokban többször töltöttük el a délutánt közösen, a szülőkkel:
– Szintén évek óta tartó hagyományunk, hogy Karácsony előtt játszódélutánt rendezünk, ahol nemcsak együtt játszunk a szülőkkel, de közösen barácsolunk, kreatív munkákkal készükünk az Ünnepre
– Idén először (és mint kiderült, ez csak a kezdet volt!) teadélutánra hívtuk a családokat, hogy meghittebbé tegyük az óvodai élet utolsó évvégi napjait. Süteményt sütöttünk, teát főztünk, és gyertyafényes asztaloknál, anyáék ölében ülve mondták el a gyerekek a tanult verseket, énekeket. Ezután közösen Karácsonyi dalokat harahgjátékoztunk, majd óvodazárásig kötetlen beszélgetésre invitáltuk a szülőket.
Tapasztalatunk, hogy ezekre az alkalmakra nagyon nyitottak a családok, szívesen jönnek hozzánk. Látványosan nyitottabbak lesznek egymással a felnőttek és a gyerekek egyaránt, ami által közösségünk családiasabb hangulatot tud ölteni. Ebben a barátságos és egymást támogató légkörben természetesen könnyebb észrevennünk és megélnünk az élet legapróbb örömeit is.
Új segítségünk a szülők felé

Az apró örömök feltérképezéséhez a gyerekek elkészíthették saját rajzaikat, melyen ábrázolták, hogy mik azok a dolgok, amik boldoggá teszik őket. A cél az volt, hogy a lapot telerajzolják, alig maradjon üres hely. Ötletadó példákkal segítettem őket, közösen felelevenítettük az óvodai boldog pillanatokat. Miután elkészültek a rajzok, közösen kiragasztottuk őket a szekrény oldalára, majd alaposan átnéztük, kit mi tesz boldoggá, mi okoz számára örömöt. Ezután pedig a gyerekek igyekeztek kitalálni, hogy melyik rajz, melyik társukhoz tartozhat, ezzel is elmélyítve a gyerek közti kapcsolatokat, segítve egymás alaposabb megismerését. Végül összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik több rajzon is előfordultak és kis csoportokban lerajzoltuk ezeket egy-egy A4-es lapra, majd az elkészült rajzokat lelaminálva kifüggesztettük a csoportszobában.

A télhez kell a hó, akkor igazi. Nagyon várták a havat a gyerekek is, és végre megkapták.Jókedvünk kerekedett. Az udvarunkon lehet havat lapátolni, szánkózni, hógolyózni, hóvárat építeni. Nincs rossz idő, csak rossz ruha-mondják.
A csoportszobában pedig, sorra készültek a gyönyörűséges, havas képek. Megfelelő volt az inspiráció. Énekeljük:Legyen hó!

Örömölelés: A boldogság átadása!