A március havi témakör feldolgozásának bevezető beszélgetésén először általánosságban beszélgettünk az élet apró örömeiről. A diákoknak első körben sokkal inkább a nagy örömök és boldogságforrások jutottak eszükbe, mint a szerelem, a család, a siker, jó munka, szép ruhák, telefon, otthonos lakás, sok pénz, stb. Apróbb örömökből sokkal kevesebbet tudtak felsorolni. Ezután – kérésemre – önálló munkában próbálták felidézni az elmúlt hetet, tudatosan visszatekintve és keresve benne az apró örömöket, amiket akkor talán észre sem vettek. Írólapra készítettek listát, melyeket név nélkül gyűjtöttem össze tőlük. Meglepő volt számomra, hogy teleírt de teljesen üresen maradt papírlapot egyaránt kaptam vissza. Utána ezeket beszéltük át együtt, és ekkor már (a leírtakból kiindulva) sokkal több, további apró boldogságforrást sikerült felidéznünk közösen. Már itt is megmutatkozott, hogy az apró örömök „egymás megsokszorozására” képesek, igazán vidám hangulatú beszélgetés alakult ki. A diákok „favoritjai” a következők voltak: napsütés, természet szépsége, közös családi program, játék a háziállatokkal, jó jegyek, kedvenc zene hallgatása, elmaradt óra, péntek utolsó óra, szülői dicséret, kedvenc étellel való meglepés, program barátokkal, jó hír.
A téma feldolgozása során arra a fő következtetésre jutottunk (amiben mindannyian egyet tudtunk érteni), hogy az életben igazi nagy örömök kis számban és viszonylag ritkán vannak jelen (pl. az igazi nagy szerelem megtalálása, gyermek születése, egy szép ház megvásárlása, egy jó munkahely megtalálása), mégis úgy tűnik, hogy sokszor csak ezeket hajszolják az emberek. Közben pedig elfelejtik ráirányítani szemüket és figyelmüket azokra az apró kis boldogságforrásokra, amelyek nap mint nap körbeveszik őket. Ahelyett, hogy mindig egy távlati célt/örömöt hajszolnánk, sokkal könnyebb lehetne az életünk, ha bele tudnánk feledkezni pillanatokba, át tudnánk adni magunkat a történéseknek, és a kevésbé jó helyzetekben is próbálnánk megtalálni az apró örömöket. A diákok közül többen is beszámoltak arról, hogy éltek már át ilyet saját életükben. Visszaemlékezve azt állapították meg, hogy ilyenkor sokkal elégedettebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezték magukat. Ezt a hozzáállást tehát érdemes lenne gyakorolni és megszokni – ebben mindannyian egyetértettünk.
A megadott feladatokon egy kicsit változtattunk, mert a téma feldolgozása kapcsán folytatott beszélgetés kicsit más irányba terelt minket. Arra jutottunk ugyanis, hogy szinte mindenben, sokszor még az első látásra negatívnak látszó dolgokban is találhatunk örömforrást. Élet-helyzetekről, – pillanatokról próbáltunk asszociálni és ennek eredményét rögzítették a diákok munkájukon.
P.S.:
Utóiratként diákjaim apró örömforrásai közül szeretném felsorolni a nekem leginkább tetszőket:
– nyertem a Sport-szelettel
– elmúlt a fejfájásom
– megtaláltam, amit régóta kerestem
– nagyi sütije várt otthon
– amikor random emberek mosolyognak rám az utcán
– csokit találtam a szekrényben
– a kishúgom azt mondta, felnéz rám
– először ültem traktorban.