Márciusi boldogságóráink témája az :Apró örömök.
Ennél mi sem egyszerűbb, hiszen folyamatosan azon vagyunk, hogy egymást segítsük, örömet szerezzünk nekik.
A hónap elején tudtunk csak együtt lenni, aztán megint otthoni oktatás következett.
Az iskolában sok apró öröm ért minket, ami boldogságot okoz mindenkinek.
-Olvasás órákon a család témakörrel foglalkoztunk, sok babakori képet nézegettünk egymásról. Megpróbáltuk kitaláltni ki lehet a képen piciben . Csak úgy csillogtak a szemek az izgalomtól, boldogságtól.
-Rajz órán a tavaszvárással foglalkoztunk, kíváncsian lestük az éledő természetet, azt jelenítették meg alkotásukon, minden egyes napsütéses napon egyre jobban örültünk a tavasz közeledtének.
-Mivel egyre kevesebben maradtunk az osztályban , hisz nagyon sok gyermek beteg lett, sokszor tanulás után mókáztunk, táncoltunk, elővettük szüleink régi játékát is, mint pl a gombfocit. Hatalmas meccsek zajlottak szabadidőben, ráéreztek szüleik gyermekkori szórakozásainak az örömére.
-Utolsó napunkon együtt dolgoztuk fel a nemzeti ünnepünk témakört, a közös munka, páros színezés mindig plusz erővel bír.
-Mielőtt ismét elbúcsúztunk egy utolsó, közös ölelés keretében, fényképpel üzentünk jobbulást az otthon maradottaknak.
-A digitális oktatás során egyre jobban hiányoznak egymásnak a barátok, így meglepi rajzokkal üzentek körbe körbe egymásnak. Boldogsággal töltött el az örömünk, s büszke vagyok rájuk, milyen összetartó, jószívű csapattal dolgozhatok. Megemlékeztünk a Boldogság Világnapjáról is.
Ebben az embert próbáló, nehéz időszakban még jobban szükség van egymás támogatására, közösségünk erősítésére, hogy tudjuk tartozunk vhova, várnak ránk, szeretnek , van miért s kiért kitartani.
Ez az erő és a közösen átélt emlékek adnak lendületet és kitartást ebben a sokszor magányos és emberpróbáló időszakban.

A gyermekek lerajzolták, mi okoz nekik örömöt, majd ezekből az egyéni alkotásokból felépítettük a saját közös örömvárunkat.

Sajnos március hónap elején tantermen kívüli oktatásra kellett térjünk, ezért a havi boldogságóránkat az online térben valósítottuk meg. A gyerekek már nagyon várták, milyen lesz, hogy nem vagyunk együtt. Készítettem nekik egy digitális órát a Sutoriban, amit nagy örömmel játszottak végig. Volt olyan tanuló, aki egyedül csinálta meg a gyakorlatokat, olyan is volt, aki az anyukájával, és többen családi esti programot csináltak belőle. Nagyon kedves visszajelzéseket küldtek a szülők, gyerekek egyaránt, igazi örömmel beszéltek a megélt élményeikről egymásnak és nekem a másnapi online óránkon, ahol virtuálisan ugyan, de együtt lehettünk. Mindenki elkészítette a saját virágát, aminek a szirmai keresztnevének betűivel kezdődő erősségeket tartalmaztak, és fotót is készítettek egy aznapi apró örömükről. A „háromáldás” nevű feladatban pedig megírták nekem azt a 3 dolgot ami legjobban tetszett az órában, 3 apró örömöt, ami aznap történt, és 3 mondatot, amit megtanult a boldogságórán.
Az elküldött alkotásokból videót készítettem nekik, amit az osztály csoportban megosztottam, így egymás munkáit is láthatták szülők és gyerekek egyaránt.
Az óra linkjét szívesen megosztom másokkal is:
https://www.sutori.com/story/boldogsagora–x46DfVNpVsYeZKVHGeYLZxfM
Az elkészült videó linkje:
https://drive.google.com/file/d/19_JfrIxNN406rT2ogk0QGsGxvbK2qC4J/view?usp=sharing

A távollét az iskolától megtölti a kicsik szívét vágyakozással, fokozódik a szeretetük a társak felé! Volt mondanivalójuk bőven, amivel megtölthették a saját kis örömvárukat!
Például: társas játékok, az udvaron lenni, aludni anyával, Bundással játszani, Ádámmal játszani, látni a többieket, ha tudom a matekot, kirándulni várakba, meet Jázminnal és Fannival

Mi már a hónap elején nekiláttunk az apró örömök keresésének. Így utolsó nap sikerült örömvárakat rajzolni.Részben nehéz feladat volt, úgy örülni, hogy tudtuk egyhamar biztosan nem találkozunk, de, azért az előző hónapokból, évekből ragadt, már ránk annyi, hogy ezen túl tudtunk lendülni. Így kerestük a rajzolás örömét, a színekét és egymásét. Örültünk annak, hogy az utolsó órákat még boldogságban tölthetjük. Így születtek meg az örömvárak. Mindenki rajzolt magának egy saját elképzelés szerinti várat, aztán színezhette. Többen írtak rá ilyeneket: jó itt lenni, szeretek iskolába járni, szeretem a társaimat. Igazán öröm volt látni a boldogságórák pozitív hatását azon a napon, amikor mindenki bánatos volt, hogy nem találkozunk, ugyanakkor, örömmel rajzolt és fejezte ki társaival való kapcsolatát.