Kedves Kollégák!

Bár a március hónapunk kissé szomorkásan alakult és a jövő bizonytalansága beárnyékolja mindennapjainkat, mégis megpróbálunk minden nap keresni valami apró örömöt, boldogságot, amely elfeledteti velünk – ha csak egy rövid ideig is – a gondokat.
A gyerekeket arra kértem, hogy rajozlják le a saját kis „Apró örömök” bőröndjeiket. Nagyon sok szép alkotás született, én mégis egyet szeretnék kiemelni. Ez a bőrönd jelképezi számomra a gyermeki lélek csodáját. Azt, hogy a gyerekek nem vágynak nagy dolgokra, de mégis a világot jelenti számukra a szülő jelenléte, a biztonságot adó közelségük pedig egy életre meghatározó. Hogy apa esténként otthon van, hogy anyával együtt tanulnak, hogy most szabad a nagy ágyban a családnak együtt alduni. Milyen apró örömök ezek, de mégis a legnagyobbak… Nagyon megható és szeretetteljes. Ti is fogadjátok szeretettel! Mindenkinek jó egészséget, kitartást kívánok eme nehéz időkben!

Apró örömök apró rajzokban……….örömesővel…………

„Tegnap nem esett.
Ha nem ma veszed észre,
örültél volna.”

A foglalkozás elején beszélgettünk arról, hogy minden apró örömnek is örülnünk kell az életben. Elkészítettük a feladatokat. Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát, majd kört alakítva táncoltunk.

A kincsesládikák tervezése is még csak előkészületben volt…..szerezz be1cipősdobozt. Utána már csak némi anyagot tudtam összeszedni és megtámogatni ezzel a ládika elkészítését. Terv volt az is, hogy majd a sok kis ládából alkotunk egy nagyot……………így nem sokáig kellett gondolkodnom azon,hogy jó példával elöl járva én is elkészítsem az APRÓ örömök ÓRIÁSI kincsesládáját. A munkafázisról készült fotókat megosztottam a gyerekekkel illetve egyéb képekkel megtámogattam őket az 5letelésben. Természetesen most a gyerekek otthoni munkájában a szülők segítségére is nagy szükségünk és igényünk volt. Köszönettel tartozunk érte.
Nekem öröm volt eltervezni-elkészíteni a ládikát.
Nekem öröm volt, hogy alkothattam.
Nekem öröm volt, hogy elöl járhattam és jó példát mutathattam.
Nekem öröm volt a sok elkészült ládikához gratulálni.
Nekem öröm volt a gyerekek apró örömeinek örülni……………….

„Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.”…………és most valóban a máskor problémát jelentő dolgokat észre se vesszük, mert más, súlyosabb problémák érkeztek. Ezért jobban tudunk örülni annak, ami máskor természetes volt. …………….és a gyerekeknek? Ők még sokszor naiv ártatlanságukkal rá tudnak csodálkozni a világra, örülni tudnak apró dolgoknak, történéseknek:…..a dédinél palacsintát ettünk és holnap,holnapután és azután is ez az öröm élteti, ezt emlegeti nap , mint nap………..egy másik otthoni anya sütötte palacsinta………………EGYÜTT kirándult a család………..rollereztünk, autóztunk, labdáztunk, de ezt mind EGYÜTT….egy szép virág………….egy kis idő az ásványgyűjteménnyel és, hogy láttuk a tanító nénit a szomszédos erkélyen. Igen most át és felértékelődnek dolgok. De fontos, hogy mi is EGYÜTT maradjunk és segítsük egymást , ha a virtuális világban, akkor most ott, mert más most nem adatott. A CÉLautónkkal elindultunk EGYÜTT megtanulni írni, olvasni, számolni és együtt élni.Nem adjuk fel! A tantermünk most a Classroom, de vártuk nagyon, hogy megoszthassuk egymással örömeinket, melyeket a Kincsesládánk rejtett………..és tovább vigyük tavalyi örökségünk :” Vigyázzunk egymásra!”

Március elején ugyanúgy kezdtük el a Boldogságóránkat, mint máskor. Elolvastam a mesét, aztán példákat mondtam, hogy mik lehetnek azok az apró dolgok, amelyek örömet okozhatnak. A gyerekek közül sokan bekapcsolódtak az ötletelésbe, és számtalan egyéb dolgot soroltak fel, hogy kit milyen apró öröm ért az elmúlt napokban. Aztán a további megbeszélésre már nem került sor.
Otthon tanul mindenki, és napról napra küldik a jobb, a szuper (mint például egy ppt a világörökségeinkről) vagy néha a kevésbé jó feladatmegoldásokat. Igyekszem megtenni mindent, ami tőlem telik, beszélgetek velük, segítem őket, elismerő oklevelekkel jutalmazom a kitartásukat, szülőkét, gyerekekét, és a segítő kollégákét egyaránt.
Az egyik tervem az volt, hogy egy rózsaszín szemüvegbe rajzoljuk majd le azokat az apró dolgokat, amelyek örömmel töltenek el bennünket. Nagy örömömre sikerült 15 munkát „begyűjtenem”. Ez nem is apró, hanem nagy öröm, hogy a sok lecke mellett ezt is fontos feladatnak tekintették, és időt szántak rá.
Bízom abban, hogy mindenki – és itt most nem csak a tanítványaimra gondolok – betartja a szabályokat, és hamarosan egy jobb világban folytathatjuk tovább az életünket, ahol fontosabbak lesznek az emberi kapcsolatok, a törődés, az egymásra figyelés, és az apró örömök!