A járványügyi helyzetre való tekintettel a foglalkozást időbeli csúsztatással valósítottam meg, hiszen a bezárás miatt a gyerekekkel csak a nyári ügyeletben találkoztunk. Éppen ezért először egy újraismerkedős, együttműködős játékkal indítottam, ami megalapozta a jó hangulatot. Ezután jött Dóra baba, akit a gyerekek felismertek és nagyon megörültek neki. Elmesélte, hogy mit csinált a szünetben, milyen félelmei és örömei voltak. Ebből vezettem át Góliát és Pirinkó Törpe történetét. Megbeszéltük miről szólt a mese és hogy ki minek örült addig a napjában.
Másnap felidéztük mivel érezték a szereplők az örömöket. A kisebb gyermeklétszám lehetővé tette a mélyebb és alaposabb tapasztalatszerzéseket. Változatos élmény és érzékelő játékokkal próbáltuk ki érzékszerveink funkcióit. Kóstoltunk édeset, sósat, keserűt, savanyút. Taktilis érzékelésüket mi van a zsákban játékkal fejlesztettem. Hallásukat zörejhangok felismerésével, a hangforrás irányának felismerésével és süket telefon játékkal erősítettem. Lúdtalp prevenció érdekében lábboltozat erősítő gyakorlatokat végeztünk, érzékelő táblákon jártunk, ami újszerű és érdekes volt a gyerekek számára. A látásunk fontosságát bizalomjátékkal tapasztaltattam meg a gyerekekkel. A félénkebb gyermekek számára lehetőség volt a vezető szerep választására, de nagy örömömre mindenki kipróbálta a sétáló szerepet is, ahol letakart szemmel kellett megkerülniük az akadályokat. Ismereteiket mivel érzed? mozgásos szabályjátékkal rögzítettem, majd a munkafüzetben található feladatlap segítségével ellenőriztem tudásukat. Zárásképp egy élménypedagógiai módszert alkalmaztam, ahol mindenki a képek segítségével fejezhette ki, hogy hogyan érezte magát a foglalkozás során.

A délelőtti játékidő vége alkalmas arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, visszagondoljunk, hogyan telt a napunk délig. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt az egy eseményt a délelőttből, ami nekik a legnagyobb örömöt okozta. Az első napokban kicsit döcögősen ment a beszélgetés, de végül nagyon belejöttek. Volt, aki a kora reggeli időszakból emelt ki valamit (Anyu puszival ébresztett, és nem kellett rögtön felkelni; Apa megengedte, hogy elhozzam a kisautómat az oviba) és volt, aki hosszasan küzdött egy magas torony megépítésével, ami végül sikerült. Másnak az okozott örömet, hogy a beszélgetés közben egymás mellett ültünk 🙂 Meglehetősen változatos dolgokat soroltak fel, és a két hét alatt, amíg ezeket a beszélgetéseket megtartottuk, úgy tűnt, mintha motiváltabbak, pozitívabbak lettek volna a gyerekek.