Sajnos a kialakult járványhelyzet miatt a mi óvodánk is bezárásra kényszerült. Ügyeletet ugyan tartunk, de a csoportunkba járó gyermekek nem igényelték. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy miért ne haladhatnánk tovább, miért ne „mászhatnánk meg egy újabb lépcsőfokot”. A zárt csoportunkba feltöltöttem a hónap témájához kapcsolódó anyagokat, a mesét, a barkácsolás témáit és megkértem a szülőket, (önkéntes alapon) hogy együtt a gyermekkel, családdal próbálják meg elkészíteni, megvalósítani a témához kapcsolódó feladatokat.
Nagyon jó érzés volt, amikor küldték a szülők a képeket, és pozitív visszajelzéseket olvashattam:
– ” Közösen festettünk, rajzoltunk, színeztünk, ragasztottunk, anyagot gyűjtöttünk….Köszönjük szépen, nagyon élveztük a munka minden percét!”
– „Köszönjük, szívesen dolgoztunk itthon, így sok témakör szóba került, sokat nevetünk, beszélgetünk, jó kis móka számunkra!”
Járvány ide, járvány oda, a családok összetartanak, talán még jobban mint eddig, és megtanulják élvezni az apró kis örömöket is, az együtt alkotás örömét, vagy csak egy közösen eltöltött ebéd egy beszélgetés közösen átélt pillanatait. Minden nap egy ajándék, egy öröm az élet kifürkészhetetlen útján. A legfontosabb ebben a nehéz helyzetben a család, az összetartozás, a hit és a szeretet.
Úgy gondolom, hogy ha személyesen nem is lehettek részesei csoportunk gyermekei a Boldog órának, de a szülők segítségével néhány otthonban, családban ez megvalósult. Köszönet érte minden kedves szülőnek!
Bízom benne, hogy a következő lépcsőfokra már a gyermekkel együtt léphetünk fel!!

A hónap eleje óta rendkívüli szünetet rendeltek el, csak néhány kisgyerek jött óvodába az elmúlt időszakban. Az új téma kapcsán beszélgetéseink alkalmával több olyan tárgy, játék és emlék jutott eszükbe aminek örülni tudnak, amitől úgy érzik szép napunk van. Játszottunk érzékelő játékokat. Megneveztük az érzékszerveinket. Illatoztunk virágokat, kölniket, zenét hallgattunk, relaxáltunk, gyűjtöttünk a szabadban kavicsokat. Az egyik napon kiszínezték az apró örömök jeleit. Mindenki mesélhetett arról, hogy mit rajzolt le, neki mi jelentett örömteli pillanatot. Máskor a csoport fényképeit nézegettük, felidéztük az együtt átélt boldog napokat. A gyerekeknek és nekünk felnőtteknek is nagyon hiányoznak a többiek. Megállapítottuk, hogy mostanában a legnagyobb öröm az lesz, ha mindenki jöhet az oviba és hosszú idő után végre újra együtt lehetünk!

Sajnos a járványhelyzet miatt márciusban csak kevés időt tölthetett együtt a csoport. Azonban március első hetében a gyermekekkel közösen magokat csíráztattunk, ültettünk. A gyermekek nagy lelkesen vettek részt ebben a tevékenységben. Mindennap izgatottan és kíváncsian léptek be a csoportba, az útjuk először mindig a csíráztató sarokhoz vezetett, „vajon kibújtak-e már?” kérdések kiegészítésével. Mikor látták, hogy már valamelyest kihajtottak, növekedésnek indultak a csírák, megjelent arcukon az öröm, valamint az örömteli mosoly. A gyermekek egymásnak mesélték, adták tovább az apró örömöt, ennek élményét és hívták egymást a növénysarokhoz, hogy mindenki részesülhessen a csírák, növények növekedésének örömében.