A kialakult helyzet miatt sajnos a 7. boldogságóránkat home office-ban kényszerültünk megvalósítani. A szülők együttműködő, lelkiismeretes munkájuknak köszönhetően több fotót is kaptunk a megvalósított feladatokról. A felajánlott tevékenységek közül több olyan visszajelzést is kaptunk, mely során megbizonyosodhattunk arról, hogy a gyerekek fejlesztésében a szülők igen együttműködőek. Az apró örömök témát igyekeztem a szülők felé oly formában közvetíteni, hogy mindezt otthoni környezetben, otthon is fellelhető eszközök segítségével tudják megvalósítani a gyerekekkel. Így apró öröm lehetett a gyerekeknek egy-egy sütemény sütése, a jó idő, buborékfújás, vagy esetleg egy nehezebb feladat megoldása stb. A várakozás apró öröme lehetett egy rózsa átszíneződésének megfigyelése, mely össze egyeztethető volt a Víz világnapjával. A fotókon is látható a gyerek boldogsága, így még ha szokatlan helyzetben is de sikeresnek érzem az e havi téma megvalósítását, és bízom benne, hogy a következő boldogságóránkat már ismét az óvodánkban tudjuk majd megtartani.

Sajnos a hónap elején kihirdetett korlátozások miatt nem tudtam az elképzeléseim és a terveim szerint megvalósítani a 7. hónap témáját, pedig már minden készen állt hozzá. Az első héten még csak ráhangolódtunk és igyekeztünk észrevenni, valamint megélni azokat az apró dolgokat, amelyek körülvesznek minket és képesek örömet okozni: kezdett éledni a természet, előbújtak a katicabogarak, a tavasz is meg-megmutatta napsugarait, a madarak is vidítani igyekeztek éneklő hangjukkal a csoportszoba ablakában, kaptam egy új papucsot, aminek a mintája vidám és a gyerekeknek nagyon tetszett. Vártuk, hogy ez az öröm beteljesedhessen, de sajnos a világ közbeszólt ismét. Így március második hetétől már nem találkoztam a „gyerekeimmel”, az ügyeleti rendet minimális létszám vette igénybe. A program javasolt játékait, a mesét és a munkafüzet feladatait, amit a következő hétre terveztem, már nem sikerült megvalósítani. Az utolsó apró öröm, amit együtt tudtunk megélni a csoportommal az utolsó napon, mikor még mindenki ott lehetett, az a nőnapi köszöntés volt. Erre az alkalomra a fiúkkal verssel és ajándékkal készültünk, a lányokkal pedig megvendégeltük a fiúkat a köszöntés után.
A terveim között az szerepel, hogyha lehet, akkor mindenképp bepótoljuk az erre a hónapra készített játékos feladatokat és két lépcsőfokot mászunk meg egyszerre áprilisban.

A gyermekek felismerjék egyes apróságok miféle boldogság források lehetnek.

A járvány miatt március hónapban nem voltak a gyerekek az óvodában. Így a szülőket kértem meg : Kedves Szülők,
Hozzátok fordulok most segítségért, mert újra eljött a havi Boldogságóra ideje. Mivel nem járnak a gyerekek óvodába, ezért szeretnélek megkérni benneteket, hogy most ti beszélgessetek el az „Apró örömök élvezetéről”.
Mi is lehet apró öröm?
Pl. amikor megállunk és megszagolunk egy rózsát ahelyett, hogy figyelmetlenül tovább mennénk. Vagy amikor születés-, vagy névnapunk van és boldognak érezzük magunkat azért, mert a szüleink szeretnek és megajándékoznak.
Beszélhettek nekik az érzékszervekről, amelyek segítenek a kellemes érzések megismerésében.
Kérlek titeket, akinek van otthon nyomtatója, nyomtassátok ki a napocskát és színeztessétek ki a gyerekekkel. Akár színezés közben vagy már a kész rajzzal együtt fényképezzétek le a gyermeketeket és küldjétek el a facebook csoportunkba.