Március hónap témája az Apró örömök élvezete volt csoportunkban. Ez a boldogságóránk különleges volt mindenki számára, mivel az óvodai bezárás miatt nem tudtuk a szokásos módon megtartani. Három szóval tudnám ezt a különleges Boldogságórát elmondani : Külön mégis együtt !! 🙂 A szülők és az internet segítségével mindenki megismerkedhetett ezzel a témával. A gyerekekkel egy hónapja nem találkoztam, így úgy döntöttem meglepem őket egy mesével. Videó felvételben mondtam el nekik Bezzeg Andrea : Újra együtt című meséjét. A szülők visszajelzései alapján a gyerekek nagyon örültek, hogy láthattak és hallhatták tőlem a mesét. Így máris részesültek egy apró örömben. Kértem a szülőket a mese meghallgatása után, hogy beszélgessenek a gyerekekkel arról, hogy kinek mi okoz apró örömet, boldogságot. Úgy gondolom azért van ennek pozitívuma is, hogy a szülőkkel együtt dolgozták fel az e havi témánkat, hiszen a családoknak alkalmuk nyílt egy tartalmas és elmélyült beszélgetésre gyermekeikkel. Kértem a szülőket, hogy a gyerekeket kérjék meg rajzolják le mi okoz neki örömet és küldtem nekik egy napocska színezőt. Arra kértem őket, hogy olyan színűre színezzék a napocskákat amilyen szín boldoggá teszi. Rajzolás és színezés közben Bagdi Bella: Imádok élni című dalát ajánlottam hallgatásra. Nagy öröm volt számomra is látni a gyerekeket a visszaküldött fotókon. A fotókat montázs formájában töltöttem fel. Együtt is voltunk és nem is…
Apró örömök élvezete
Amikor az apró dolgok naggyá válnak
Minden hónap elején azzal kezdünk, hogy kóstolgatjuk, ízlelgetjük a közös dalunkat, mozgunk, táncolunk rá, hogy a hónap végén már tiszta szívvel tudjuk magunkat átadni a zenének. Hogy ezt milyen jól tettük most is, azt még az első napokban nem tudhattuk.
Tettünk egy kis sétát az iskola körül, figyeltük a minket körülvevő fákat, hallgattuk a madarakat, szívtuk a friss levegőt, miközben a gyerekek örömöt, boldogságot gyűjtöttek magukban. A nap végén érdekes volt meghallgatni őket, hiszen mindenkinek más és más apróság tetszett meg, mindenkit más dolog tett boldoggá.
Aztán március 5-én már tudtuk, hogy egy darabig az aznapi az utolsó közös napunk… Előrehoztunk egy szülinapi köszöntést, mint ahogyan a nőnapi megemlékezést is, hiszen akkor már tudtuk, ezek a közös örömök most egy időre elmaradnak majd.
Bezárták az iskolát, és péntek délután egy hosszú öleléssel engedtük el egymást haza, ki tudja, mennyi időre.
Megkezdődött az online oktatás, és eljött az a pillanat, amikor minden átértékelődött… az apró dolgok valóban naggyá váltak. A kis elsős Csoda-csapat tagjai lelkesen küldözgették egy feldíszített szív mögül fényképezve az őket körülvevő szép dolgokat, jó érzést keltő apróságokat. Jöttek a képek a játékokról, a színes ceruzákról, tesókról és a családról, virágokról és kedvenc színekről is egyaránt. És sokszor csak saját magukról, amint mosolyognak bele a kamerába. Hogy az internet másik oldalán ülve a tanító néni is kapjon egy kis „apró” örömöt, ne csak a zárt teremajtó mögül lássa a sötét osztálytermet egy-egy ügyelet alkalmával.
Ezek a pici gyerekek az egyébként nekünk sokszor már természetes dolgokat akkora boldogságként élik meg, hogy tényleg elgondolkodásra késztetnek. Mi felnőttek hajszoljuk a sokszor ki tudja, mit, közben meg az igazán örömteli dolgok mind ott vannak előttünk. Egy-egy szép virág, a kutyusunk, az, hogy ki tudunk menni az udvarra ugrálni, vagy bicajozni… a családunk, az egészségünk… ha ezekre az apró, de mégis NAGY dolgokra figyelnénk, boldogabbá válhatnánk. Most tanuljunk Tőlük, figyeljük, és értékeljük végre a minket körülvevő apró dolgokat! Boldogságot hoznak!
Márciusi apró örömeink (Mindenben keresd, és lásd meg a jót!)
Február végén örömmel, és érdeklődve lapozgattam a Boldogságóra könyvét, és munkafüzetét. Nagyon szeretem megtervezni előre, milyen feladataink is lesznek, szeretek előkészülni, de újra tervezni is.
De jó lesz majd – gondoltam magamban, Örömöket gyűjtünk! A tizenkét hónap meséjét nagyon szeretjük a gyerekekkel, így várakozással készülődtek ők is! A hónap dalától sokszor voltak hangosak délutáni óráink…
„Mindig találok valamit, aminek örülhetek!” Ez lehetne a mi osztályunk jelmondata is, hiszen kicsi koruk óta erre tanítom őket, hogy mennyi csoda rejlik egy átlagos napban is, hogy felébredünk, rácsodálkozhatunk a körülöttünk lévő világra, hogy családban élhetünk, iskolába járhatunk, gyűjtögethetjük a tudásvár kincseit… Már azt is ügyesen elsajátították, hogy nem bosszankodunk azon, amin nem tudunk változtatni, hogy az eső is hasznos, és minden rosszban van valami jó.
Nagy örömmel készítettem elő a feladatokat, amikor újra megkezdődött a digitális oktatás. Mi tavaly egyszer már nagy összefogással megcsináltuk! Bíztattam a gyerekeket. Amikor néhány hétre elköszöntünk az iskola falaitól, csak egyetlen dolgot bántak igazán, a közösségi létüket, barátaik társaságát.
Sosem felejtem el azt a képet, ahogy ott álltak/ültek a folyosón kis csomagjaikkal, és búcsúzkodtak. Mi lesz így az apró örömökkel?
Hétvége után már tettre készen, felvértezve sok hittel, reménnyel indultunk, és megtaláltuk így is az apró örömöket. Digitális órákon, telefonbeszélgetéseken, üzenetváltásokon át hanganyagokkal, képekkel bíztattuk egymást. Olyan szorgalmasan tanultak otthon, hogy minden napomat bearanyozták. Még inkább felértékelődtek csilingelő hangjaik, teleírt füzetlapjaik, versmondásuk, dalaik, rajzaik, ragaszkodásuk. Az apró örömöket gyűjtögettük távolról ugyan, de lélekben ölelve egymást! Amikor Örömvárunk feladatának megvalósításához hívtam őket, elárasztottak a szebbnél szebb rajzaikkal, sokan makettet építettek, tesvérekkel, szülőkkel összefogva.
Közben én is gyűjtögettem Boldogságórákkal teli hónapjaink legszebb képeit!
Köszönöm mindazt, amit kapunk ezáltal a varázslat által, hogy tényleg „lehet más a világ, ha szebb jövőről álmodunk…”
Az óra elején arról kezdtünk beszélgetni, hogy ki mit szokott segíteni családtagjaiknak. Megbeszéltük, hogy a családtagjaiknak sok dolguk van, bizonyára jólesik nekik az apró figyelmesség, melyet ők, mint gyerekek nyújthatnak számukra. Ezek után a hónap dala meghallgatása közben mindenki átgondolta, hogy a családtagjainak milyen apró örömet tudna szerezni, majd ezt örömkártya formájában át is adhatja.
Fontos, hogy észrevegyük az apró örömöket az életben, és értékelni tudjuk azokat. Gyakran a hétköznapi dolgokat, melyek már természetesnek tűnnek, csak akkor becsüljünk meg igazán, mikor megváltoznak a körülmények. Ilyen ez a mostani helyzet is.
A márciusi Boldogságórát rendhagyó körülmények között tartottuk és az online térben készült a közös alkotás.
Óvodánkban két csoport vesz részt a Boldogságóra Programban, mely a vírushelyzet miatt elrendelt rendkívüli szünetben – rendhagyó módon – a virtuális térben folytatódott márciusban.
Létrehoztunk a Boldogságóra Padletet, ahol a szülők segítségét kértük a téma feldolgozásához.
Kedves Szülők!
Kérjük, olvassák el gyermeküknek az “Újra együtt!” című mesét, beszélgessenek róla, és arról is, milyen apró örömben volt részük a nap folyamán. Kérdezzék meg gyermeküket, nekik mi okozta a legnagyobb örömet.
Majd megszólítottuk a gyerekeket is:
Kedves Gyerekek!
Kérünk Benneteket, rajzoljátok le legvidámabb emléketeket, melyet az óvodai mindennapok során átéltetek. Rajzaitokat – szüleitek segítségével- kérjük, töltsétek fel az Üzenő táblára, vagy küldjétek el az óvoda e-mail címére. A beérkező munkákból csoportjaink “Vidám emlékeinek tablóját” kívánjuk elkészíteni.
A feladaton kívül feltöltöttük a hónap dalát, színezőt, és az Ötlettárból a „Légy idegenvezető otthonodban” és a „Nyuszikaland” c. társasjátékokat az egész család számára.
A rajzokból és a szülők visszajelzéseiből kiderült számunkra, hogy a gyerekek kedves emlékeik között megörökítették a farsangi jelmezbált, egy-egy családi programot, de legtöbbjük mégis az óvodában, a társakkal közösen eltöltött napokat, játékot elevenítette fel rajzaiban. Hiányzik az óvoda, hiányoznak a társak…
Mivel a Boldogságóra Padlet óvodánk szülői közössége számára – a közösségi médiában létrehozott zárt csoportban – lett megosztva, így további négy óvodai csoport és szülői közössége nyerhetett betekintést a programba és vehetett részt annak megvalósításában.
Remélem nekik is sikerült egy kis boldogságot csempészni a hétköznapjaikba és a játékos feladatokkal növelni a családi jólétet is!
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
A havi téma tetszett a gyerekeknek, és így online megoldani a feladatokat, még izgalmasabbá tette az egészet.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Nagyon jó téma. Elkezdtünk beszélgetni a gyerekekkel róla. Rajzoltak is. Aztán villámcsapásként ért bennünket az online oktatás. Nem adtuk fel. Elkészítettem a várat, a gyerekek rajzaival. Kívánunk mindenkinek szép ünnepeket, jó egészséget!
A kialakult vírushelyzet miatt óvodánk a rendkívüli szünet miatt bezárt, így sajnos a megszokott módon nem volt lehetőségünk a havi boldogságóra foglalkozás megtartására a saját csoportunkkal. Arra gondoltunk a kolléganőkkel, hogy az összevont ügyeleti csoportban mégis játszunk a gyerekekkel a javasolt feladatok közül választva. A Napocskákhoz, a Gombákhoz és a Katicákhoz -bár kevés létszámmal járnak,- csatlakoztak a Ficánka és a Kisvirág csoportosok közül néhányan. Az otthoni lévő gyerekeknek a zárt facebookos csoportokban osztottuk meg ötleteinket, a megvalósított képeket továbbítva.
A foglalkozásra hangolódás érdekében Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, melyet csukott szemmel lágy mozdulatokkal el is kísértek a gyerekek. A boldogságóra foglalkozáson aktívan részt vevő gyerekek példát mutattak az új csatlakozóknak, így ők is örömmel utánozták őket. Beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel, hogy a mai reggelen érte-e már őket valamilyen apró öröm. A Katica, Gomba és a Kisvirág csoport nagycsoportosai kezdték a felsorolást, majd a kiscsoportos korú Napocska és Ficánka csoportosok is bekapcsolódtak. Mindenki tudott mondani egy-egy apró örömet: -“Láttam egy szép virágzó fát,” “Nézhettem reggel egy picit a mesét”, -“Jöhettem az oviba”, -“Hallottam a madarak szép énekét”, -“Anya azt mondta délután elmegyünk a játszóra” , -“Ez az utolsó napom az oviba, holnaptól “szabadságon leszek””. Ezután meghallgathatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét. A könnyebb elképzelés érdekében színes képeken megjelenítettük Góliátot a dinót, és Pirinkót is a törpét. A mese elnyerte a gyerekek tetszését, meg is fogalmazták ki melyikőjük bőrébe bújna. Szabadidőben kiválogatták a műanyag dinókat és a hasonló nagy termetű állatokat, külön tették a Pirinkó méretűeket, volt aki tovább élte a mesét. A meséhez kapcsolódó színezőnek is nagyon örültek. A továbbiakban mikrocsoportban dolgoztunk. A nagyobbakkal a “Ha én csiga volnék” feladatot választottuk ki. Mindenki csigává változott és így szemlélte a világot, utánozták a mozgását, sorolták mit látnak. Egy előre megrajzolt csigát egy kartonra ragasztottam és megkértem a gyerekeket egészítsék ki, olyan szép dolgokkal, amiket az útja során láttak. Kitartóan alkottak, ötleteltek, jól összedolgoztak. Még Spongya Bob és Csigusz is a rajzra került.
Az érzékszerveink játékba már a kisebbek is szívesen becsatlakoztak: egy kartonra felragasztottam az öt érzékszervet, amit magunkon is megmutattak a gyerekek. Sok kis képet helyeztem egy tálcára, összekeverve, ők kiválogatták és felragasztották. Érdekes volt számukra, hogy egy-egy képen lévő tárgy/élőlény több érzékszervünkre is jó hatással van. Jól elbeszélgettek egymással a téma kapcsán. A kiscsoportosok a nagyobbakat kérdezték, hová kell ragasztani, ők szeretettel tanították őket.
Az udvarra levittük a csiga térképet, a nyomtatott csigalabirintusokat és a gyerekek próbálták felfedezni az ébredező természetet. Igaz csigákat nem találtak, de hangyákat, katicákat, apró bogarakat igen, ez máris egy újabb apró örömet okozott nekik.
A hónap dala meghallgatásával kezdtük az órát, majd mindenki elmondhatta, hogy kire milyen hatással van a víushelyzet.
Megbeszéltük, hogy ebben a nehéz elszigetelt helyzetben nagyon felértékelődnek az apró örömök.
Beszéltünk arról, hogy bizonyára a családtagjaikat is megviseli ez a helyzet, átgondoltuk, hogy apró figyelmességekkel biztosan tudnak a családtagjaiknak segíteni. Mindenki átgondolta és megfogalmazta ezeket az apró figyelmességeket, amelyekkel örömöt okozhatnak Megbeszéltük, hogy kicsi örömkártyákat készítenek, melyeket átadnak a családtagoknak.