– Nőnapi üdvözlettel készültek a fiúk a lányoknak. Rajzoltak, virágot adtak át.
-Március 15. forradalommal kapcsolatban kézműves alkotásokat készítettünk, dalokat tanultunk, zenét hallgattunk végül iskolai ünnepségen vettünk részt.
Apró örömök élvezete
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 1. a osztályos tanulói „Az apró örömök élvezete” elnevezésű foglalkozáson arról beszélgettek, hogy milyen örömöket tartogatnak számukra az egyes évszakok. Az óra zenehallgatásal, relaxálással kezdődött, majd következett a témáról történő beszélgetés.
Ezután minden tanuló elkészítette a saját „ÖRÖMALBUM”-át. Az óra végén meghallgatták Bagdi Bella: Imádok élni című dalát. A gyerekek nagyon élvezték a téma feldolgozását, az óra remek hanglatban telt.
Székesfehérvári Kossuth lajos Általános Iskola
Versillusztráció Schmidt Károly Imre Apró örömök című verséhez.
Az 5. osztályos tanulók a vers alapján saját apró örömeiket rajzolták le.
A tanóra elején elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen apróságok jelentenek számukra örömöt… ők hogyan fejezik ki azt, ha boldogok. Sokan említették közülük a nevetést, mosolygást. Abban is megegyeztünk, hogy egy apró mosollyal mennyivel szebbé tudjuk varázsolni egy másik ember napját. Mennyivel jobb egy olyan osztályközösségbe bejönni reggel, ahol vidámság, kacagás van. Ezután közösen alkottak egy mosolygós smiley-t, ami vidámságot sugároz. A tanóra végén pedig kacagóversenyt indítottunk. Pár bátrabb tanuló kiállt a tábla elé, és vicceket mesélt a többieknek, vagy olyan dolgokat mondott-csinált, ami megnevetteti őket. A legtöbb embert megnevettető tanulót (Eriket) megajándékoztuk a mosolygós smiley-val. Erik végül úgy döntött, hogy ezt a mosolygós smiley-t tegyük fel az osztálytermükben levő tábla sarkába, hogy minden nap vidámságot okozzon nekik, ahányszor csak ránéznek. Tanulságos és jókedvű tanóra volt. Úgy gondolom, hogy mindenki jól érezte magát, és mindenki arcóra mosolyt varázsoltunk. A mosoly pedig gyógyír mindenre. 🙂
Az osztályommal a boldogság világnapja alkalmából nevetőversenyt rendeztünk. Miből is állt ez a verseny? Csupa jókedvből és nevetésből. A feladat is egyszerű volt, nevetni kellett. Az ilyen versenynek természetesen csak győztesei vannak. Mindenki rengeteg pozitív energiával töltődött fel.
Az osztályommal a boldogság világnapja alkalmából nevetőversenyt rendeztünk. Miből is állt ez a verseny? Csupa jókedvből és nevetésből. A feladat is egyszerű volt, nevetni kellett. Az ilyen versenynek természetesen csak győztesei vannak. Mindenki rengeteg pozitív energiával töltődött fel.
Tanítványaimhoz közel áll a táncos, ringatózós mozgás. Nagyon élvezték a feladatokat. Ügyesen hangolódtak egymásra mind a ritmustapsban, mind a dobogásban. A párban mozgásnak nagyon örültek. A legnagyobb csodálattal a metronómok egymásra hangolódását figyelték meg. Nem láttak még ennyi tárgyat így mozogni. A mesefeldolgozás nehéz volt számukra – a mese hosszú volt. Sok időbe telt a helyszínek és szereplők azonosítása. A Fürge ujjak kisfilmnek örültek a legjobban. Elcsodálkoztak, hogy egyszerű bábokkal milyen nagyszerű előadást lehet készíteni. Az apró örömök valóban felvillanyozták elsőseimet.
A téma bevezetéséhez közös beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel. Beszélgettünk a mindennapi örömeinkről, arról, hogy már az is öröm, ha reggel felkelünk, találkozunk szeretteinkkel, hogy kinyitva szemünket láthatjuk őket, hogy egészségesek vagyunk, hogy ma is itt lehetünk az óvodában…….
Az imádok élni című dal kellően megmozgatott minden gyermeket.
A téma feldolgozásában nagy segítségünkre volt Góliát és Pirinyó meséje is, majd tovább folytattuk a korábban elkezdett beszélgetésünket, amely során mindenki egyetértett abban, hogy a boldogság titka az apró örömökben keresendő, s a beszélgetés végén, zárásként megölelték egymást a gyerekek, örültek egymásnak mint a mese főszereplői, Góliát és Pirinyó. A mese szereplőit ki is színezhették, majd a boldogságvárunk 7. lépcsőfokára felragasztottuk az öröm jelét.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A márciusi hónap témája az „Apró örömök élvezete”, ezért a Bogyó és Babóca csoport elhatározta, hogy március 22-én, a víz világnapján „A víztől is jókedve van”, azaz lesz. (magyar szólás és közmondás, melynek jelentése minden különösebb ok nélküli jókedv)
Kezdésként elénekeltük a „Süss fel, nap” című éneket, majd karnyújtásnyi távolságban egymástól, terpeszben állva köszöntöttük a nap meleg sugarait. A karunkat lassan rézsutos tartásban felemeltük magasra, és közben teleszívtuk a tüdőnket levegővel. Ezután karunkat leengedve kifújtuk a levegőt, és közben elképzeltük, hogy minden fáradtságot, feszültséget, izgalmat és szomorúságot kiengedünk magunkból. Elmondtuk az „Amikor kinn süt a nap” című mutogatós mondókát. A gyermekekkel megbeszéltük, ahogyan a mondókában is elhangzott, „amikor az eső hullik, csiga-biga előbújik”. De hogyan is keletkezik az eső? Honnan van egyáltalán az emberek, az állatok és a növények számára ivóvíz? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, előbb megtekintettük „A víz körforgása” című animációs oktatófilmet.
Hogy jobban megértsék az óvodások az eső keletkezését, ezért egy esőfelhő kísérletet végeztünk, borotvahab, pipetta, kék festék, üveg és víz felhasználásával. Megbeszéltük, hogy volt-e olyan közülünk, akit valaha elkapott az eső, és ha igen, akkor az milyen érzés volt, amikor a bőrünkhöz hozzáért.
Ezt követően eljátszottuk az „Esőfelhő” című hangutánzó játékot, amikoris a tenyerünk mozgatásával eljátszottuk, hogy gyülekeznek a felhők; a két kezünk összedörzsölésével el kezdett fújni a szél; a tenyerünk két ujjal való ütögetésével, lassan elkezdett cseperegni az eső; majd tapsolással egyre hangosabban esett; a térdünk ütögetésével már szakadt az eső; a lábaink dobolásával már dörgött az ég is; a lábaink földre csapásával villámlott, majd az egész mozdulatsor visszafordításával, elkergettük az esőfelhőket.
A tevékenység lezárásaként a Kicsi Gesztenye Klub „Esőtánc” című dalára táncoltunk, azaz zenére sétáltunk a teremben. Amikor a zene megállt és az óvónő elkiáltotta magát, hogy „Hurrá, esik az eső!”, akkor abban a pillanatban kinyitott egy piros, sárga vagy kék esernyőt. A gyermekeknek azalá a plafonra felfüggesztett esernyő alá kellett szaladniuk, amilyen színűt láttak az óvónő kezében kinyitva. Ha az óvónő elkiáltotta magát, hogy „Hurrá, szivárvány!”, akkor a gyerekek alászaladtak az ő szivárvány színű esernyője alá. A zene újbóli megszólalásakor, a gyermekek ismét sétáltak, a „Tánc, tánc, tánc, esőtánc” refrénre pedig táncoltak és forogtak a teremben.