A múlt március 20.-ai konferencia hatására tele voltam lelkesedéssel ez a Boldogságóra megtartására is rányomta a bélyegét. Mivel én magam is nagyon jól éreztem magam a foglalkozás alatt, a gyerekek is örömmel vettek részt a tevékenységben. A boldogságórát a héten hétfőre szerveztem. Ráhangolódásképpen előző pénteken az alváshoz Bogyó és Babóca tavaszi meséjét olvastam el. Már attól hogy levettem a könyvet a polcról, nagyon boldogak lettek a gyerekek. Nagyon szeretik ezeket a meséket és ez a csoportom minden tagjáról elmondható. Pénteken megígértem nekik, hogy hétfőre olyan mesét hallhatnak majd tőlem Bogyóról és Babócáról, amit még nem ismernek. Hétfőn sokan úgy érkeztek az óvodába, hogy azt kérdezték, hogy „úgye ovó néni nem felejtetted el mit ígértél?”. A mesét a telefonomról hallgatuk meg majd közösen eljátszottuk. A fiúk piknikeztek a lányokkal a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalra táncoltuk. a fiúk pedig örömmel megtapsolták. A lányok tánca után a fiúk megkínálták a lányokat „Játszásiból ” ” süteménnyel, teával, kávéval”. Piknikezés után lefeküdtek aludni a réten- ezt a részt nem terveztem, de a gyerekek nagyon élvezték, hogy a mese szereplőiként alhattak egy jót „Dongó néni” az ovónéni és a „Futrinka néni” a dadus altatásának köszönhetően. „alvás után” viszaültünk a rétre ahol a „mérges gombák” haragudtak, amiért nem jól kapták vissza a kalapjaika. Itt beépítettem a repül a repül a játékot. Mindenkitől bekértem egy-egy cipőjét, majd módosítva az ismert játékon, megkértem öket, hogy csukják be a szemüket, amig kiosztom a félcipőket. Volt meglepetés, amikor mindenki egy társa cipőjét kapta meg. zálogosdi közben mindenki hez visszajutott a kiscipője. Az egyik kislánynak az volt a feladata, hogy mondjon egy verset. Mivel éppen nem jutott eszébe semmi elmondtam a Mit csinál a kiskezem kezdetű versikét, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és pillanatok alat megtanulták. levezetésképpen meghallgatuk az ajánlott zenét és Bogyó és Babócás kifestőt színezhettek a gyerekek.
Apró örömök élvezete
Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Igyekeztünk az egész hónapot teletűzdelni apró örömökkel.
Már a nőnapi meglepetés köszöntés is örömteli volt.
Aztán március 15-én gyönyörű műsorral ajándékoztak meg bennünket az irodalmi színpados harmodikosok és az énekkar.
Külön öröm volt, hogy még egy szép nemzetiszín tulipánt is kapott a mi osztályunk tőlük.
A természet is örömforrás mostanság :gyönyörű virágok nyílnak, amelyeket meg is örökítettünk, majd az ablakainkra ráraktuk őket. Ott pedig-ahogy átsüt rajtuk a napsugár – úgy ragyognak, mint a templomok mozaikképei.
A népdaléneklési versenyen arany és kiemelt arany minősítést kaptak a kis dalos pacsirtáink.
Moziban és koncerten is voltunk, úgyhogy csak úgy záporoztak ránk az örömteli élmények.
Akinek pedig ennyi szép és jó jut, szívesen és hálás szívvel ad másoknak is belőle. Így tett a mi osztályunk is: részt vettünk az adománygyűjtésben,mert mi ezzel tudunk segíteni.
Ebben a hónapban a kis Pitypangokkal felidéztük a csoportunk apró örömeit fényképek segítségével.
Nagyon jókat mosolyogtak a fényképek láttán és öröm volt számukra ismét átélni gondolatban az elmúlt időszak eseményeit.
Mivel ebben az időszakban a tavaszi virágokról valamint a méhecskéről és katicáról szereztek ismereteket a gyerekek ,igy ezzel kapcsoltam össze az érzékszervek által szerzett apró örömöket, melyeket a természetben tapasztaltunk meg.
Képek segítségével a csoportban még játszottunk az érzékszerveinkkel, majd megoldottuk a munkafüzetben lévő feladatokat.
A gyerekekkel minden nap odafigyelünk az apró csodákra.
Legyen az egy katica, egy virág jó illata vagy éppen egy kismadár kedves hangja.
Iskolánk két egymástól viszonylag távol eső épületben működik. A főépület Pétfürdő központjában található, ahova a 4-8. évfolyamon tanuló diákok járnak. Az 1-3. osztályosok egy kisebb épületben tanulnak. Mióta 4. a osztályos diákjaival a központi épületbe került Héninger Ildikó osztályfőnök, ők azóta vágyódtak vissza, egy látogatás erejéig, az általuk csak „kisiskolának” nevezett épületbe. A márciusi boldogságóra keretében a tanító néni szeretett volna apró örömöt szerezni a osztályos tanulóinak, így ellátogattak a régi iskolaépületbe, ahol iskolás éveik első három évét töltötték. Látogatásukat az 1. b osztályban, a régi osztályteremben kezdték, ahol sok apró kíváncsi elsős várta őket osztályfőnökükkel, Vaczula Adri nénivel. Az iskola legkisebbjei nagyon örültek a könyvjelzőnek, amit ajándékba vittek a 4.a osztályosok. Miután megcsodálták a régi osztálytermet, az iskola udvarára mentek. A játszótér, a focipálya, a padok, a fák felidézték a közös élményeket és a boldog „játékidőt”. Sok szép, régi emlékről beszélgettek a visszafelé vezető úton. Együtt tapasztalták meg, hogy egy aprócska öröm, egy kis figyelmesség hogyan tud hatalmassá válni.
A témakör feldolgozása nagyon kedvünkre való volt. Tudatosan figyeltük egymást, egyre több pillangó röpködött az örömfánk körül. A mesét többször is elolvastuk, megbeszéltük, véleményt alkottunk. A képzeletbeli szivárvány alatt kívánságaink is megszülettek. Leginkább kórházban lévő társunkat vártjuk vissza!
A foglalkozáson minden tanuló érdeklődéssel, örömmel vett részt. A mese hallgatása után, többféle színes feladatokat készítettek el közösen, közben huncut nevetések hallatszódtak. Ismét jókedvűen telt el az idő.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekekkel készítettünk egy „örömfát”. Ha öröm éri őket, kihelyeznek egy kis pillangót a fára.
Rimóci Szent István Általános Iskola
A gyerekek leírták, majd lerajzolták azokat a dolgokat, amik apró örömöket okoznak a mindennapokban.
Zajzoni Rab István Középiskola
A mi örömfánkon minden pillangó, virág, levél egy-egy örömteli pillanatot, eseményt jelent.
Örömfal
A csoporttal az Örömfal feladatot választottuk. Iskolánkban az a szokás, hogy hétfő reggelenként minden tanuló és tanár az iskola aulájában egy közös áhítaton vesz részt. Itt megemlékezünk azokról az eredményekről, amelyet tanítványaink az előző héten elértek tanulmányi, sport vagy művészeti versenyen. Az oklevelek fénymásolatát kitűzzük, hogy mindenki láthassa.
Ennek mintájára készítettünk mi is egy olyan falat, ahová az ünnepélyes díjátadó után kitűztük a tanulók által alkotott okleveleket. A tanulók könnyen ráhangolódtak a feladatra, miután tisztáztuk, hogy most nem a tanulmányi vagy sporteredményeket vesszük sorra, hanem azokat a cselekedeteket, amelyekkel számukra örömet okoztak. Egy-két példa után beindult a fantáziájuk, s oklevelet kaptak a „legjobb barátok” /padtársak/ legjobb osztályközösség/ legsegítőkészebb / legkedvesebb.. stb.
Természetesen ünnepélyes átadás is történt, hiszen a ceremónia is emelte a hangulatot, a feladat komolyságát. Minden tanuló adott és kapott oklevelet, ami számomra azt jelzi, hogy a tanulók egymásra odafigyelve, társkén és valódi közösségként élik itt a mindennapjaikat.