Ebben a hónapban nagyon örültünk annak, hogy visszatértünk a betegséges időszakból. Tudtunk örülni egymásnak, hogy újra együtt lehetünk. A gyerekek már nagyon hiányolták egymást. Észrevették, hogy a boldogság palotába nem lépett a kutyusunk, és kíváncsian várták, hogy miről fogunk beszélgetni.
Megkérdeztük, hogy ki, minek tud örülni, mivel tud örömet szerezni társainak, ami nem tárgyias jellegű örömszerzés.
A listára nagyon sok szép csoda dolog került fel: pl.: simítás, ölelés, öröm, hogy a barátomnak foghatom meg a kezét a séta alkalmával.
A csoportbábunk (Babóca) jelenléte nagyon pozitív szerepet tölt be, több kisgyermek örül, ha vele alhat, ha Ő hozhatja el sétálni, biztatja a szomorú gyermekeket…
Örömet jelent számunkra, hogy jó idő van, süt a nap, több időt kint tudunk tölteni.
Az apró örömöket elraktároztuk, és, ha szükségünk van saját magunknak is ilyen kis örömre, tegyük meg magunkért is.

Az apró örömök hónapjában Boldog Dóra egy képzeletbeli „örömzsákkal” érkezett hozzánk. Elmesélte, hogy minden nap abba gyűjti az örömöket,fel is sorolta mi minden van már benne(madárcsicsegés,virágillat,😊 ölelés,finom kalács). Az egyik kislány, Leonetta csodásan elmondta miért jó örülni-„amikor örülünk, akkor a szívünk nagyon boldog”. Rajzokról kitalálhattuk, hogy mivel gyűjti az örömöket(kéz, szem, fül, orr, száj). Simogattunk plüss figurát, dörzspapírt, megállapítottuk melyik kellemesebb érzés. Játszottunk tapintó játékot-egy letakart kosárba különböző tárgyak voltak elhelyezve, azokat kellett felismerni a kezünkkel „látva”. Nagyon izgalmas volt.
Fülünkkel csodás zenéket hallgattunk, a Víz világnapja kapcsán Strauss :Kék Duna keringőjét, s Smetana:Moldva című zeneművét. Orrunkkal fantasztikus illatokat szagoltunk. A damaszkuszi rózsa esszenciális olajának illata mindenkit elvarázsolt. Szemünkkel egy szál virág látványában gyönyörködtünk, minden apró részletét megfigyelve. S, hogy a mozgás öröme is bekerüljön a zsákunkba, táncra perdültünk Bagdy Bella:Imádok élni című dalára. S, hogy az ízlelő bimbóink se maradjanak örömök nélkül, a kóstolgatás következett. Az ízek alapján találtuk ki, milyen finomságot kaptunk. Mindenki felismerte, milyen gyümölcsöt tett Boldog Dóra a szájába. A meglepetés akkor érte őket, amikor citromlét cseppentett a nyelvükre. Végül limonádé kóstolással zártuk az örömgyűjtő délelőttöt. Megfogadtuk, hogy, hogy minden nap odafigyelünk rá, hogy „örömzsákunk” sose legyen üres.

A gyerekekkel Napimádás játékkal hangolódtunk az apró örömök témájú boldogságóránkra. Nagy levegővétel után, a levegőt kifújva képzeltük el, hogy mindent kiengedünk magunkból, ami fáradtság, feszültség, izgalom, szomorúság. A Simogató játékot is eljátszottuk: Mit csinál a kis kezem? Simogat kedvesen, ütöget mérgesen, csiklandoz viccesen, csipked hegyesen. Mit csinál a kis kezem? Te is tudod, mondd velem. A vers mondogatása még inkább fokozta a jókedvet, örömöt. Beszélgettünk arról, mit szerettünk a tavaszban? Közösen meghallgattuk, megnéztük a Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március mesét és a foglalkozás lezárásaként a meséből kinyomtatott képet kiszínezték a gyerekek.