Ebben a hónapban nagyon örültünk annak, hogy visszatértünk a betegséges időszakból. Tudtunk örülni egymásnak, hogy újra együtt lehetünk. A gyerekek már nagyon hiányolták egymást. Észrevették, hogy a boldogság palotába nem lépett a kutyusunk, és kíváncsian várták, hogy miről fogunk beszélgetni.
Megkérdeztük, hogy ki, minek tud örülni, mivel tud örömet szerezni társainak, ami nem tárgyias jellegű örömszerzés.
A listára nagyon sok szép csoda dolog került fel: pl.: simítás, ölelés, öröm, hogy a barátomnak foghatom meg a kezét a séta alkalmával.
A csoportbábunk (Babóca) jelenléte nagyon pozitív szerepet tölt be, több kisgyermek örül, ha vele alhat, ha Ő hozhatja el sétálni, biztatja a szomorú gyermekeket…
Örömet jelent számunkra, hogy jó idő van, süt a nap, több időt kint tudunk tölteni.
Az apró örömöket elraktároztuk, és, ha szükségünk van saját magunknak is ilyen kis örömre, tegyük meg magunkért is.

Az apró örömök hónapjában Boldog Dóra egy képzeletbeli „örömzsákkal” érkezett hozzánk. Elmesélte, hogy minden nap abba gyűjti az örömöket,fel is sorolta mi minden van már benne(madárcsicsegés,virágillat,😊 ölelés,finom kalács). Az egyik kislány, Leonetta csodásan elmondta miért jó örülni-„amikor örülünk, akkor a szívünk nagyon boldog”. Rajzokról kitalálhattuk, hogy mivel gyűjti az örömöket(kéz, szem, fül, orr, száj). Simogattunk plüss figurát, dörzspapírt, megállapítottuk melyik kellemesebb érzés. Játszottunk tapintó játékot-egy letakart kosárba különböző tárgyak voltak elhelyezve, azokat kellett felismerni a kezünkkel „látva”. Nagyon izgalmas volt.
Fülünkkel csodás zenéket hallgattunk, a Víz világnapja kapcsán Strauss :Kék Duna keringőjét, s Smetana:Moldva című zeneművét. Orrunkkal fantasztikus illatokat szagoltunk. A damaszkuszi rózsa esszenciális olajának illata mindenkit elvarázsolt. Szemünkkel egy szál virág látványában gyönyörködtünk, minden apró részletét megfigyelve. S, hogy a mozgás öröme is bekerüljön a zsákunkba, táncra perdültünk Bagdy Bella:Imádok élni című dalára. S, hogy az ízlelő bimbóink se maradjanak örömök nélkül, a kóstolgatás következett. Az ízek alapján találtuk ki, milyen finomságot kaptunk. Mindenki felismerte, milyen gyümölcsöt tett Boldog Dóra a szájába. A meglepetés akkor érte őket, amikor citromlét cseppentett a nyelvükre. Végül limonádé kóstolással zártuk az örömgyűjtő délelőttöt. Megfogadtuk, hogy, hogy minden nap odafigyelünk rá, hogy „örömzsákunk” sose legyen üres.

A gyerekekkel Napimádás játékkal hangolódtunk az apró örömök témájú boldogságóránkra. Nagy levegővétel után, a levegőt kifújva képzeltük el, hogy mindent kiengedünk magunkból, ami fáradtság, feszültség, izgalom, szomorúság. A Simogató játékot is eljátszottuk: Mit csinál a kis kezem? Simogat kedvesen, ütöget mérgesen, csiklandoz viccesen, csipked hegyesen. Mit csinál a kis kezem? Te is tudod, mondd velem. A vers mondogatása még inkább fokozta a jókedvet, örömöt. Beszélgettünk arról, mit szerettünk a tavaszban? Közösen meghallgattuk, megnéztük a Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március mesét és a foglalkozás lezárásaként a meséből kinyomtatott képet kiszínezték a gyerekek.

Havi témánk bevezetését beszélgető körrel kezdtük. Beszélgettünk a várva-várt tavaszról, hogy végre kirügyezzenek a fák, előbújjanak a virágok és ismét sokat játszhassunk kint a szabad levegőn. A gyerekek ügyesen megfogalmazták, miért szeretik a tavaszt, mit tartanak szépnek benne. A beszélgetés után elvégeztük a „Napimádás” című gyakorlatot. Mindannyiunknak jól esett mélyeket lélegezni és kiengedni a bennünk lévő feszültséget. Ezután a „Simogató” nevű gyakorlatot játszottuk el a gyerekekkel. Hamar megtanulták a versikét és vidáman játszottak, viccesnek találták a gyakorlatot, felpezsdültek, sokszor megismételtük a játékot.
Végül felolvastam Bogyó és Babóca : Hónapok-március című meséjét. A gyerekeknek újdonság volt a diafilmként való mesenézés, amit nagyon élveztek. Örömmel színezték ki a meséhez tartozó rajzot.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát. Nagyon tartalmas, feltöltődéssel teli foglalkozásunk volt, amivel megtapasztalhatták az apró örömök élvezetét.

A múlt március 20.-ai konferencia hatására tele voltam lelkesedéssel ez a Boldogságóra megtartására is rányomta a bélyegét. Mivel én magam is nagyon jól éreztem magam a foglalkozás alatt, a gyerekek is örömmel vettek részt a tevékenységben. A boldogságórát a héten hétfőre szerveztem. Ráhangolódásképpen előző pénteken az alváshoz Bogyó és Babóca tavaszi meséjét olvastam el. Már attól hogy levettem a könyvet a polcról, nagyon boldogak lettek a gyerekek. Nagyon szeretik ezeket a meséket és ez a csoportom minden tagjáról elmondható. Pénteken megígértem nekik, hogy hétfőre olyan mesét hallhatnak majd tőlem Bogyóról és Babócáról, amit még nem ismernek. Hétfőn sokan úgy érkeztek az óvodába, hogy azt kérdezték, hogy „úgye ovó néni nem felejtetted el mit ígértél?”. A mesét a telefonomról hallgatuk meg majd közösen eljátszottuk. A fiúk piknikeztek a lányokkal a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalra táncoltuk. a fiúk pedig örömmel megtapsolták. A lányok tánca után a fiúk megkínálták a lányokat „Játszásiból ” ” süteménnyel, teával, kávéval”. Piknikezés után lefeküdtek aludni a réten- ezt a részt nem terveztem, de a gyerekek nagyon élvezték, hogy a mese szereplőiként alhattak egy jót „Dongó néni” az ovónéni és a „Futrinka néni” a dadus altatásának köszönhetően. „alvás után” viszaültünk a rétre ahol a „mérges gombák” haragudtak, amiért nem jól kapták vissza a kalapjaika. Itt beépítettem a repül a repül a játékot. Mindenkitől bekértem egy-egy cipőjét, majd módosítva az ismert játékon, megkértem öket, hogy csukják be a szemüket, amig kiosztom a félcipőket. Volt meglepetés, amikor mindenki egy társa cipőjét kapta meg. zálogosdi közben mindenki hez visszajutott a kiscipője. Az egyik kislánynak az volt a feladata, hogy mondjon egy verset. Mivel éppen nem jutott eszébe semmi elmondtam a Mit csinál a kiskezem kezdetű versikét, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és pillanatok alat megtanulták. levezetésképpen meghallgatuk az ajánlott zenét és Bogyó és Babócás kifestőt színezhettek a gyerekek.