A hét során a gyerekekkel a boldogságról beszélgettünk. A téma feldolgozása során minden gyerek megoszthatta csoporttársaival, hogy ő mikor volt a legboldogabb.
Majd a megosztásokat követően kaptak egy úgynevezett „Érzelmi hőmérőt”, amely be kellett állítsanak az aktuális boldogságszìntjüknek megfelelően. A hőmérőn 1-5-ig számok voltak. Ha a hőmérőt az ötösig színezték ki, az azt jelentette, hogy aktuálisan nagyon boldogok, ha csak az egyesig, akkor csak egy picit boldogok.
Ezt követően beszélgettünk, azokkròl a tevékenységekről, amelyek őket feltöltik, boldoggá teszik. Ezen tevékenységet szimbolikus képét ki is nyomtattam, a gyerekek pedig a nekik megfelelőeket kinyomtatott lufikba ragasztották.

A hét folyamán beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy :”Mit nevezzünk boldogságnak?”, „Milyen a boldogság érzése?”, „Mitől/hogyan lehetünk boldogok?”. A téma kapcsán mindenki megoszthatott, elmesélhetett egy olyan eseményt a többieknek, amikor ő a legboldogabbnak érezte magát. Ezt követően kaptak egy hőmérőt azzal a célzattal, hogy gondoljanak egy velük megtörtént eseményre, megfontolva, átgondolva azt, hogy az esemény pillanatában mennyire érezték magukat boldognak és ennek megfelelően kellett piros színnel kiszínezzék a hőmérőt. A hőmérőn ötig voltak feltüntettve a számok. Ha ötösig színezték ki akkor nagyon boldogok voltak, ha viszont csak az egyesig színezték a hőmérőt, akkor csak egy nagyon picit voltak boldogok az esemény pillanatában.
A téma kapcsán továbbá beszélgettünk még azokról a tevékenységekről, amelyek őket feltöltik boldoggá teszik, s ezekről szimbólikus képeket is kinyomtattam, melyeket be kellett ragasszák kisebb, illetve nagyobb lufikba(kinyomtatott).

A hét folyamán beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy :”Mit nevezzünk boldogságnak?”, „Milyen a boldogság érzése?”, „Mitől/hogyan lehetünk boldogok?”. A téma kapcsán mindenki megoszthatott, elmesélhetett egy olyan eseményt a többieknek, amikor ő a legboldogabbnak érezte magát. Ezt követően kaptak egy hőmérőt azzal a célzattal, hogy gondoljanak egy velük megtörtént eseményre, megfontolva, átgondolva azt, hogy az esemény pillanatában mennyire érezték magukat boldognak és ennek megfelelően kellett piros színnel kiszínezzék a hőmérőt. A hőmérőn ötig voltak feltüntettve a számok. Ha ötösig színezték ki akkor nagyon boldogok voltak, ha viszont csak az egyesig színezték a hőmérőt, akkor csak egy nagyon picit voltak boldogok az esemény pillanatában.
A téma kapcsán továbbá beszélgettünk még azokról a tevékenységekről, amelyek őket feltöltik boldoggá teszik, s ezekről szimbólikus képeket is kinyomtattam, melyeket be kellett ragasszák kisebb, illetve nagyobb lufikba(kinyomtatott).

A tavasz kezdetének a hónapja a március, ami egyben az „apró örömök” hónapja. Játékos cselekedtetések, versek, mondókák elsajátításával, dalok éneklésével, színesítve próbáltam közelebb vinni a gyerekekhez a pozitív hozzáállást, a mindennapok nehézségeivel szemben. Beszélgettünk, hogy mitől is jó egy nap, vagy mi okoz számukra örömet. A gondolkodásukat, képzelő erejüket, fantáziájukat fejlesztve, nagyon szerteágazó válaszok születtek, ennek oka az éltérő szociális környezet. A megismert boldogságfokozó technikák gyakorlása megerősített minket abban, hogy a pozitív élmények átélése, pozitív érzelmeket vált ki, és ez segít abban, hogy a kis közösségünkben mindenki jól érezze magát, szeressenek együtt lenni és együtt tevékenykedni. A taktilis érzékelésüket, egymásra odafigyelésüket, türelmüket, tudatosan fejlesztve, körbe adták a „tapintós” lufikat, amelyek különböző dolgokat tartalmaztak. Nagy -nagy örömmel vették a kezükbe, olyan beszédkedvre derítette a gyerekeket, hogy szinte csak áradt belőlük a kis történet, azzal kapcsolatban, hogy mi is lehet benne? Olyan mint, folytasd…. hasonítgattuk valamihez. A gyerekek szívesen beszéltek vágyaikról, álmaikról, érzelmi állapotukról.
Mindennapjainkba beépültek a testi érintéshez kapcsolódó játékok, mely a személyes kapcsolatokat tovább erősítette. A simogatós mondókát is többször bemutattam, majd ők is bekapcsolódtak, jó érzés volt látni, hogy a gyerekek milyen szeretettel, kedvességgel fordultak egymás, és a felnőttek felé is. A játékok ahhoz is hozzásegítették őket, hogy a különböző szituációkban kipróbálhassák a felmerülő problémák megoldásának lehetőségeit.
Elindultunk egy képzeletbeli erdőbe, közben számítógépen az évszakra jellemző természeti változásokat figyeltük meg. Kedvet kaptunk mondókázni, s közben a tavasszal megjelenő bogarak, rovarok, kisebb állatok lerajzolását is megtanultuk. Lépésről, lépésre nagy-nagy öröm közepedte készültek el a produktumok. Mint pl.csiga- biga, katica, sünike.
Ez a március telis-tele volt kisebb, nagyobb ún. jeles ünnepekkel, amelyek igazi örömforrásokat jelentettek a gyermekek számára. A hónap dalát szinte nap, mint nap hallgattuk,/ itt szeretném megjegyezni, hogy volt olyan tanköteles korú gyermekünk, aki öltözés közben dúdolta /de volt mikor közben a tavasz szépségéről, a természet csodáiról beszélgettünk, az egyre jobban felmelegedő időjárásról, a madarak csicsergéséről, hogy egyre többet lehetünk a szabadban. Megállapítottuk, hogy természetesen a napocskának nagy szerepe van abban, hogy jó idő van és legyen, ezért „imádni kezdtük Őt”! Színes krepp-papír csíkokat ragasztgattunk a napocska hasára, majd különböző feszültségoldó öröm tánc gyakorlatokat végeztünk vele. Kellemesen elfáradtak, ezért Bogyó és Babóca: hónapok című meséjét is meghallgattuk illetve néztük. Láttuk, hogy milyen jól érezték magukat a mese hősök, így mi is kedvet kaptunk egy kis tavaszi, vidám, örömvirág koszorút készítéséhez, majd egy kis tánchoz.
Mitől is jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót s vidáman önfeledten tudunk örülni! Így tettünk mi is, a nap végén az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, így a tornapálya szőnyegén hanyatt fekve élveztük a nap melegségét árasztó sugarait.