Folytattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó dalát.
Apró örömök élvezete
A csoportnak különböző okok miatt novemberben tudtam utoljára Boldogságórát tartani. Ez az információ nagyon fontos, hiszen a két találkozás között sok idő telt el – ennek különböző nyomós okai voltak. Ami a legszembetűnőbb változás volt az a hirtelen megindult testi fejlődésük, valamint a kiskamasz kor ugrásszerű berobbanása, mely a verbalitásukban én drasztikus változásnak éltem meg.
A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük, majd az apró örömökre tértünk át – élesek voltak azok a reakciók, melyeket egy-egy társuk apró örömére adtak – babzsákot adogatva körbe. Nagyon oda kellett figyelni arra, hogy resztoratív szemlélettel helyreállítsam a megosztóban azt, hogy jók a gondolatai, a megélése pedig fantasztikus. Ezt követően felolvastam Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című mesét, melyet néhányan kritikusan fogadtak. Az elfogadó szemlélet és környezet jó hatással volt rájuk, azok a tanulók járták meg a hét dombot – székekből kialakítva – akik szerették volna. Természetesen mindenkinek adott volt a lehetőség saját kívánság megfogalmazására. A tanító nénivel a hetedik dombnál ugrálókötéllel vártuk a kívánságot hangosan megfogalmazó „vándorokat”. Ezt követően mindenki választott egy szalagot a „szivárványból” – Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára már mindenki felszabadultan mozgott/táncolt. A végén ismét körbejárt a babzsák, mindenki pozitív visszajelzést adva a foglalkozásról – mely a resztoratív módszer működését és a teljesen elfogadó légkör megteremtődését jelezte számomra. Az órát közös fotóval zártuk.
A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük, mely segítette a közös munkára hangolódást. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az apró öröm. Amikor tisztázódott egy babzsákot körbeadtam, mindenki elmondhatta, hogy mostanában milyen apró öröm érte. Meghallgatták Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatevő szivárvány című meséjét. Kértem, hogy találják ki, mit kérnének a szivárvány alatt. Ezután székekből kialakításra került hat „domb”, melyet megjártak a gyerekek, majd a végén a hetedik dombnál a tanító nénivel közösen vártuk őket, a kötélen átlépve hangosan kimondták kívánságukat, majd a krepp papír szalagokból – mint a szivárvány egy darabjából – vettek egyet. Miután mindenkire sor került Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára táncoltak, mozogtak a szalaggal. Ezt követően leültek a helyükre, kör alakú vingettát kaptak, melyre az apró boldogságaikat felírták, majd a karton papírral felrajzolt apró örömök fájára felragasztották. Kíváncsian figyelték egymás apró örömeit. A végén közös fénykép készült.
Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola
A Zabszalma együttes Izgő-mozgó dalával hangolódtunk. Tovább is szőttük a szöveget a gyerekek ötletei alapján. A párban mozgás című játék nagy sikert aratott.Több olyan gyermek is volt, aki az örömfára azért tett pillangót, mert neki örömet szerzett ez a játék. Sokat beszélgettünk az osztály mindennapi életéről. Egy-egy megtörtént esetet átkereteztünk, s így rádöbbentek a gyerekek, hogy érdemes más szemmel figyelni az őket körülvevő világot, hisz minden nap rengeteg apró öröm érhet bennünket, csak észre kell venni.Felidéztünk sok derűs emléket az osztály életéből. A pillangók pedig egyre többen sorakoztak a faliújságon elhelyezett „örömfán”, mígnem a hónap végére teljesen befedték azt.Természetesen az én pillangóm is felkerült .
A kisiskolás korosztálynak nagyon nagy örömöt jelent az együtt munkálkodás. Főleg, ha új dolgokat tanulhatnak meg. A diákjaim az „örömgombócok” készítése során egymást tanítva, boldogan beszélgetve adtak új ötleteket egymásnak: ki milyen ételek elkészítésében segít otthon. Az egész foglalkozás hangulatát a könnyedség, öröm, várakozás, elégedettség jellemezte. Óra végén pedig örömmel kóstolgatták a gombócokat, majd a megmaradtakat igazságosan elosztották, hogy családjuknak is jusson ebből a kis boldogságból.
Apró élvezeteink sorát almáspite készítéssel kezdtük. Majd csokiszökőkútba mártogattunk almákat. A happy hét keretén belül a vízivás fontosságát is belecsempésztük apró élvezeteinkbe.
A sok édességet lemozogtuk. A jó időben már az udvaron tudtunk párban mozogni, s közös ritmusunkat is sikerült megtalálni. A metronómos kisfilm inspirálta diós zenélésünket. A fürge ujjas bábozás indította el ujjgyakorlatainkat. Zárásként megismertük a szivárványos mesét. S szivárványernyőnk alá bújva mondtuk ki, hogy mik a vágyaink. Csak remélni tudjuk, hogy mindenkinek úgy teljesül majd, mint S. Dávidnak, aki azt kívánta, hogy szülessenek meg kistestvérei. S másnapra világra jöttek az ikrek.
A boldogságórás ötleteken túl is annyi apró öröm ért minket a hónapban, hogy leírni is nehéz. Író -olvasó találkozón vettünk részt. A könyvtárunkban megtekintettük a Mazsola és Tádé bábműsort. Színházunkban Az aranyszőrű bárány mesét. Barangolhattunk a mesék birodalmába is óriásjelmezes élő meseszereplők társaságában. Többször mentünk játszótérre.
Készítettünk több társasjátékot, plakátot, megkezdtük kiskertünkben a tavaszi munkákat, és levehettük a maszkokat.
Március igazán sok alkalmat kínált arra, hogy együtt élvezzünk és megéljünk sok-sok apró örömöt!
A hónapot a Beporzók napjára való készülődéssel kezdtük, melynek keretében a csoportba járó gyerekekkel közösen „Rovarhotelt” készítettünk az óvodánk által meghirdetett pályázatra, mellyel az óvodások és rajtuk keresztül a családok figyelmét hívtuk fel a szorgos kis rovarokra, természetben betöltött szerepükre, védelmükre. Tematikus nap keretében ünnepélyesen helyeztük ki az óvoda kertjébe, búvó- és lakóhellyel megajándékozva az aprócska kis élőlényeket. Méhész látogatott el óvodánkba. A gyerekek kézbe foghatták a füstölőt, méhkast, lépkeretet, felpróbálhatták a méhészkalapot. Minden kisgyermek mézet, méhecskés mézespuszedlit kóstolhatott.
Aztán jött a Nőnap, melyre több kisfiú – családjával együtt készülve – lepte meg a csoportba járó kislányokat és az óvoda dolgozóit. Volt, aki virágot, vagy éppen anyával közösen süteményt készített. A kislányok közös énekléssel és személyesen is megköszönték az ajándékokat. Barnabás másnap egy nagy doboz bonbonnal érkezett az óvodába. Anyukája elmondása alapján sírva mesélte otthon, hogy ő nem adhatott semmit, pedig mennyire szeretett volna. Így rendkívül boldog és büszke volt, amikor végigkínálva a csoporttársait mindenki megköszönte a figyelmességét és ő büszkén és meghatottan ismételte minden alkalommal: „Szívesen! – Látszott rajta, hogy szívét, lelkét osztja a bonbonnal együtt. Igazán megható pillanat volt végignézni…
A nemzeti ünnep alkalmából már hagyomány, hogy óvodánkba hagyományőrző lovas huszárok érkeznek, így a gyerekek személyesen találkozhatnak azokkal, akiről dalaink, verseink szólnak. Minden évben izgatottan készülnek a lovakkal való találkozásra, s bár kissé félve, de egy kis segítséggel boldogan kínálják tenyerükből almával, répával azokat. Idén külön örömöt jelentett, hogy kezükbe vehettek egy-egy igazi huszárkardot, puskát, csákót.
Aztán nyugodtabb napok következtek, melyeket a Boldogságóra program feladatai játékai tettek boldoggá. A Napimádás relaxációs gyakorlat után beszélgettünk a tavaszról, majd megnéztük Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március című hangoskönyvét. Eljátszottuk a mesét: gurultunk a szőnyegen, táncoltunk, mókáztunk. A gyerekek gyorsan megtanulták és boldogan játszották újra és újra a Simogatót. Vidáman kezdtek neki a színezőnek. Sok kisgyermek jól ismeri a Bogyó és Babóca sorozat történeteit, így boldogan ismerték fel és nevezték nevükön a színezőn szereplő figurákat.
A hónap utolsó hetében még egy élményekben gazdag program várt ránk: az Ebugatta napok, melynek keretében a felelős állattartásra hívtuk fel a figyelmet. A programsorozat keretében tenyésztő és terápiás kutyakiképző hozta el egy-egy kutyáját óvodánkba, nagy örömet szerezve ezzel a gyerekeknek, akik boldogan simogatták, a megtanult vezényszavakkal irányították, vagy éppen a kutyus által bemutatott feladatokat ismételték, mint a forgás, kúszás, ugrás, gurulás. Jó volt látni, ahogy a máskor zárkózott, szorongó kisgyermek, ha félve is, de óvatosan megsimogatta a kutyust, majd felbátorodva hagyta, hogy társai mellett ülve, az ölükben, mint egy hídon végigmenjen, és a végén – a tenyerében tartva – izgatottan adta a jutalomfalatot. A program keretében adománygyűjtést szerveztünk a helyi állatmenhely számára.
A hónap és a tevékenységek során a gyerekek sok hasznos, új ismerettel, élménnyel gazdagodtak. A tevékenységeket, feladatokat szívesen, motiváltan végezték, s közben lehetőségük nyílott megélni az önfeledt örömöt, a kapni jó, de adni még jobb örömét.
A hónap feladata volt, hogy felismerjék gyermekeink az apró örömöket, amelyek körbe vesznek bennünket nap, mint nap, de már úgy megszoktuk az adott dolgok jelenlétét, vagy meglétét, hogy fel sem tűnnek. A jelen pillanat aktív, tudatos élvezete sok más pozitív jellegzetességgel is együtt jár, pl. elégedettség, vagy önbizalom terén.
Elkezdtük figyelni mi az ami boldoggá teszi a gyerekeket, s velük együtt próbáltuk ezt megfogalmazni. Mivel az egyik kedvenc tevékenységük a festés, amiben nagyon sok örömüket lelik, jó ötletnek tűnt gondolatébresztőként alkalmazni ezt az alkotási technikát. Egy nagy felhőt festettek együtt a gyerekek, kétféle technikával. Azért a felhőt választottuk, mert nehezen tudták először elfogadni azt, miért lehet örülni annak, ha esik az eső!? Amikor már sok érvet felsorakoztattunk az eső mellett, próbáltuk ezzel a munkával elmélyíteni ezt a tapasztalást. Eljátszottuk, hogy kis virágok vagyunk és hogy növekszünk az eső hatására. Ezután pici esőcseppek formájában szedtük össze, mi az, ami még örömet okoz számunkra (a napsugarak simogató érintése a bőrünkön, a mosoly ereje, az ízek és illatok szeretete, a barátságok fontossága, a zene varázslata, az otthonunk melege).