Körberajzoltunk egy kiscsoportos gyermeket, akit aztán textil darabokkal diszitettünk.Ő lett a mi Örömkénk!A munkafüzetből mindenki választott képeket, mi az ami neki örömet okoz, megbeszéltük, melyik érzékszervünkkel tapasztaljuk,majd ràrsgasztottuk Örömke köré.
Apró örömök élvezete
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
Az apró örömök hónapjában igyekeztünk azokat az ismereteket felhasználni, melyeket a korábbi hónapokban sajátítottunk el. A célok megvalósítása folyamatos és a megküzdési stratégiákat nap, mint nap alkalmazzuk. Ezek a tapasztalatok vezettek el ahhoz, hogy az apró örömöket is tudjuk értékelni. Az örömkereső sétán rácsodálkoztunk az ébredő természetre. A program utáni megbeszélés során minden tanuló egyetértett abban, hogy a természet szépsége, az illatok, a virágok látványa boldogsággal tölt el bennünket, valódi örömbombák. A hónap többi foglalkozásán minden tanuló készített egy saját örömleltárt. Megfogalmazta benne, mi az, ami őt boldoggá, elégedetté teszi. Az egyéni elképzelések után egy közös ötletbörzén megalkottuk az osztály örömleltárát.
Az apró örömök élvezetét egy szép, napsütéses tavaszi napon az örömsétával kezdtük. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a sétánk során megfigyeljük a tavaszi természet szépségeit, amelyektől boldogabbak lehetünk. Ilyen például a virágzó fák, kibújó virágok szépsége, a madarak éneke, a méhecskék zümmögése. A séta során, ha ezek közül bármelyiket tapasztalták, jelezték és megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük a látottakat, vagy hallhassuk a különböző kellemes hangokat. A séta során készültem egy meglepetéssel is. Mivel nem messze lakom az óvodától, így hazáig sétáltunk, hiszen rengeteg jácint és nárcisz található a virágos kertünkben. Így megleptem a gyerekeket azzal, hogy mindenkinek szedtem egy-egy szál virágot. Megbeszéltük, hogy az út közben talált virágokat nem szabad leszednünk, de mivel ezek a saját kertemben vannak, én leszedhetem nekik és odaajándékozom. Természetesen nagy örömmel töltötte el őket. Az óvodába visszaérve vízbe raktuk a virágokat, délután pedig mindenki hazavihette.
A következő játékos feladatunk volt a napimádás, egy kis ráhangolódásnak szántam a mese előtt. A mese pedig Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Hónapok – március című meséje volt, amit IKT eszköz segítségével, diavetítés formájában adtam elő. A mese után eljátszottuk a szőnyegen, ahogy mi is gurulunk a virágokkal teli réten (ehhez segítségünkre volt a zöld alapon virág mintás szőnyegünk). Majd képek segítségével összegyűjtöttük és megbeszéltük, hogy mennyi mindennek tudunk tavasszal örülni, illetve felidéztük a séta során látott és hallott dolgokat is.
A következő játékunk a Mi van a kendő alatt? című játékfeladat volt. Megkértem a gyerekeket, hogy válasszon mindenki egy darab játékot a csoportszobában, ami számára kedves, amitől ő boldog, hogyha azzal játszhat. Ezt beletettük egy kis tartóba és letakartam kendővel. Egyesével kijöttek és kivehettek egy játékot a kendő alól, de mielőtt kivették, tapintás útján kellett megmondaniuk, hogy melyik játékot fogják a kezükben.
Végül az Örömke elnevezésű játékkal zártuk a boldogságórát. Egy nagyméretű lapon körberajzoltam az egyik kisfiút, megneveztük közben a testrészeit, majd berajzoltam az arcát. Utána körbeültük és képek segítségével megbeszéltük, hogy a képen látott dolgoknak melyik testrészünkkel tudunk örülni, mivel tudjuk érezni: hangoknak a fülünkkel, ízeknek a szánkkal, illatoknak az orrunkkal, szép dolgoknak a szemünkkel tudunk örülni, ha érezzük, érzékeljük.
Véleményem szerint alaposan megvizsgáltuk a szűkebb és a tágabb környezetünkben fellelhető örömet okozó jelenségeket, amelyeket ezentúl tudatosabban és boldogan fognak észrevenni.
A téma nagyon tetszett a gyerekeknek, s a hozzá kapcsolódó feladat is. Nagyon lelkesen számoltak be napi örömeikről, s ragasztották fel pillangójukat a fára.
„Örömerdő örömfája, örömpille száll le rája.”
Minden tanuló elkészítette az örömpilléjét és felragasztotta az örömfára.
A Konyári Óvoda Katica csoportja a hosszú szárazság után esőtáncot járt a tavaszi jó időben. A március az apró örömök hónapja. Csoportunkban a legtöbb gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, minden apró, pici fejlődésnek nagyon örülünk. A családok nehéz anyagi helyzetben vannak, általában alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Óvodába kerüléskor nem ismerik a főtt ételt, a fürdőszobát, a folyó meleg vizet. Minden felfedezés egy-egy apró öröm, minden együtt eltöltött nap sok-sok apró sikerélmény, ami boldogságot okoz, gyermekeink egyre felszabadultabbak, jókedvűek. Egy ilyen óvodában sok gyereknek napi örömforrás az étel látványa, az édesség, a gyümölcs és „repeta” utáni „küzdelem”. Apró örömöket tapasztalhatunk a fejlődésben is, mert a családok gyakran nem támogatják az óvodai tevékenységek gyakorlását, sőt az óvodába járást sem gyakorolják túl sűrűn. Halmozottan hátrányos településként a felszereltségünk sem mondható kielégítőnek, de szeretettel, törődéssel, empátiával kis lépésekben haladunk előre, még ha ez a helyzet az óvoda dolgozói számára sokszor szívszorító már-már traumatikus, de mindent a gyermekekért.
Mottónk: Mindenki egyenlő, de nem mindenki egyforma.
Konyári Óvoda Maci csoport
Minden nap nem lehet jó, de minden napban találhatunk valami jót. Ha észrevesszük a minket körülvevő apró örömforrásokat és kihasználjuk azokat, szebbé tehetjük az életünket. Az apró örömök sora miatt érezzük magunkat boldognak, elégedettnek. Mi itt a Maci csoportban jókedvűen és a világra nyitottan fordulunk a hétköznapok pozitív pillanataihoz. Ma nagy öröm ért bennünket. Végre megpillanthattuk a visszatérő gólyát a szomszédban.
Magdolna Teréz Miklósné Biliczki
A relaxáció után meghallgattuk az „Imádok élni” kezdetű dalt. Beszélgettünk arról, hogy ki-miért örült utoljára és mit tehet azért, hogy máskor is átélhesse ezt az érzést (közben rájöttek arra, hogy apró dolgoknak is lehet örülni); illetve arról, hogyan tudnánk örömet szerezni egymásnak. A mese (Újra együtt) után kiszínezhették a hozzá tartozó illusztrációt. Az Örömölelés játék nagy sikert aratott. A Boldogság várának hetedik fokára felkerülhetett az apró örömök élvezetének a jele.
A tavasz nagy meleggel köszöntött be az idén. A természet szinte egyik pillanatról a másikra telt meg új élettel. Iskolánk hatalmas parkkal büszkélkedhet, ahol ebben a hónapban bőven volt lehetőség megfigyelni a természet szemet és lelket gyönyörködtető változásait. Nem volt olyan nap, hogy ne tudtunk volna felfedezni valami apró kis csodát: az osztályunk ablakai előtt magasodó vadgesztenyefák hatalmas, üde zöld rügyeit, a faágra helyezett madáretető állandó vendégeit (csúszka, széncinege, fekete rigó, rozsdafarkú, no meg a mókus…), a virágoskertet színpompássá varázsoló krókuszokat és nárciszokat. A kertben is tartottunk boldogságórát, ahol a melegen cirógató nap, a lágy szellő és a természet újjászületését hirdető madárcsicsergés mind az érzékszerveinkkel befogadható apró örömök tárházát nyújtotta. A tavasz illata mindenki arcára mosolyt tud csalni és rövidebb-hosszabb időre a gondterhelt érzéseket, gondolatokat is el tudja űzni. Bármi is zajlik körülöttünk a világban: betegség, háború, a tavasz a remény hozója. Épp ezért, mi nem állunk meg, tesszük a dolgunkat: rendbe tettük a veteményest, elültettük a tavaszi zöldségeket, palántákat is nevelgetünk, ezzel is azt sugallva, hogy az élet nem áll meg. És az idő sem. Szülinapot ünnepeltünk, ahol a közös éneklés és a finom torta, a gyertya lángja adta az örömforrást. A sok-sok apró örömet begyűjtöttük, elraktároztuk a szívünkbe és az emlékeinkbe, hogy a kevésbé derűs pillanatokban segítsenek bennünket. A képek emlékeztetők, nehogy elfelejtsük, hogy a sok kicsi (öröm) sokra megy.
Ráhangolódásként meghallgattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó című dalát, ami nagyon tetszett nekik. Ezután beszélgettünk a mindennapi örömökről, azok fontosságáról. Elkészítettük az osztály örömfáját, amire a tavasz beköszöntével megérkeztek a gyönyörű öröm-pillangóink is.