Körberajzoltunk egy kiscsoportos gyermeket, akit aztán textil darabokkal diszitettünk.Ő lett a mi Örömkénk!A munkafüzetből mindenki választott képeket, mi az ami neki örömet okoz, megbeszéltük, melyik érzékszervünkkel tapasztaljuk,majd ràrsgasztottuk Örömke köré.

Az apró örömök élvezetét egy szép, napsütéses tavaszi napon az örömsétával kezdtük. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a sétánk során megfigyeljük a tavaszi természet szépségeit, amelyektől boldogabbak lehetünk. Ilyen például a virágzó fák, kibújó virágok szépsége, a madarak éneke, a méhecskék zümmögése. A séta során, ha ezek közül bármelyiket tapasztalták, jelezték és megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük a látottakat, vagy hallhassuk a különböző kellemes hangokat. A séta során készültem egy meglepetéssel is. Mivel nem messze lakom az óvodától, így hazáig sétáltunk, hiszen rengeteg jácint és nárcisz található a virágos kertünkben. Így megleptem a gyerekeket azzal, hogy mindenkinek szedtem egy-egy szál virágot. Megbeszéltük, hogy az út közben talált virágokat nem szabad leszednünk, de mivel ezek a saját kertemben vannak, én leszedhetem nekik és odaajándékozom. Természetesen nagy örömmel töltötte el őket. Az óvodába visszaérve vízbe raktuk a virágokat, délután pedig mindenki hazavihette.
A következő játékos feladatunk volt a napimádás, egy kis ráhangolódásnak szántam a mese előtt. A mese pedig Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Hónapok – március című meséje volt, amit IKT eszköz segítségével, diavetítés formájában adtam elő. A mese után eljátszottuk a szőnyegen, ahogy mi is gurulunk a virágokkal teli réten (ehhez segítségünkre volt a zöld alapon virág mintás szőnyegünk). Majd képek segítségével összegyűjtöttük és megbeszéltük, hogy mennyi mindennek tudunk tavasszal örülni, illetve felidéztük a séta során látott és hallott dolgokat is.
A következő játékunk a Mi van a kendő alatt? című játékfeladat volt. Megkértem a gyerekeket, hogy válasszon mindenki egy darab játékot a csoportszobában, ami számára kedves, amitől ő boldog, hogyha azzal játszhat. Ezt beletettük egy kis tartóba és letakartam kendővel. Egyesével kijöttek és kivehettek egy játékot a kendő alól, de mielőtt kivették, tapintás útján kellett megmondaniuk, hogy melyik játékot fogják a kezükben.
Végül az Örömke elnevezésű játékkal zártuk a boldogságórát. Egy nagyméretű lapon körberajzoltam az egyik kisfiút, megneveztük közben a testrészeit, majd berajzoltam az arcát. Utána körbeültük és képek segítségével megbeszéltük, hogy a képen látott dolgoknak melyik testrészünkkel tudunk örülni, mivel tudjuk érezni: hangoknak a fülünkkel, ízeknek a szánkkal, illatoknak az orrunkkal, szép dolgoknak a szemünkkel tudunk örülni, ha érezzük, érzékeljük.
Véleményem szerint alaposan megvizsgáltuk a szűkebb és a tágabb környezetünkben fellelhető örömet okozó jelenségeket, amelyeket ezentúl tudatosabban és boldogan fognak észrevenni.

A Konyári Óvoda Katica csoportja a hosszú szárazság után esőtáncot járt a tavaszi jó időben. A március az apró örömök hónapja. Csoportunkban a legtöbb gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, minden apró, pici fejlődésnek nagyon örülünk. A családok nehéz anyagi helyzetben vannak, általában alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Óvodába kerüléskor nem ismerik a főtt ételt, a fürdőszobát, a folyó meleg vizet. Minden felfedezés egy-egy apró öröm, minden együtt eltöltött nap sok-sok apró sikerélmény, ami boldogságot okoz, gyermekeink egyre felszabadultabbak, jókedvűek. Egy ilyen óvodában sok gyereknek napi örömforrás az étel látványa, az édesség, a gyümölcs és „repeta” utáni „küzdelem”. Apró örömöket tapasztalhatunk a fejlődésben is, mert a családok gyakran nem támogatják az óvodai tevékenységek gyakorlását, sőt az óvodába járást sem gyakorolják túl sűrűn. Halmozottan hátrányos településként a felszereltségünk sem mondható kielégítőnek, de szeretettel, törődéssel, empátiával kis lépésekben haladunk előre, még ha ez a helyzet az óvoda dolgozói számára sokszor szívszorító már-már traumatikus, de mindent a gyermekekért.
Mottónk: Mindenki egyenlő, de nem mindenki egyforma.

Konyári Óvoda Maci csoport
Minden nap nem lehet jó, de minden napban találhatunk valami jót. Ha észrevesszük a minket körülvevő apró örömforrásokat és kihasználjuk azokat, szebbé tehetjük az életünket. Az apró örömök sora miatt érezzük magunkat boldognak, elégedettnek. Mi itt a Maci csoportban jókedvűen és a világra nyitottan fordulunk a hétköznapok pozitív pillanataihoz. Ma nagy öröm ért bennünket. Végre megpillanthattuk a visszatérő gólyát a szomszédban.

A relaxáció után meghallgattuk az „Imádok élni” kezdetű dalt. Beszélgettünk arról, hogy ki-miért örült utoljára és mit tehet azért, hogy máskor is átélhesse ezt az érzést (közben rájöttek arra, hogy apró dolgoknak is lehet örülni); illetve arról, hogyan tudnánk örömet szerezni egymásnak. A mese (Újra együtt) után kiszínezhették a hozzá tartozó illusztrációt. Az Örömölelés játék nagy sikert aratott. A Boldogság várának hetedik fokára felkerülhetett az apró örömök élvezetének a jele.