Háborús „boldogságaink”
A foglalkozás elején körben állva egyszerű ritmusokat kellett ismételniük tapsolva vagy dobogva, amíg be nem kapcsolódott mindenki és egyenletessé vált. Behunyt szemmel párt kerestek maguknak, akivel valamilyen módon összekapcsolódva kérésemre különböző mozgásokat végeztek. Majd a Tavaszi szél… kezdetű népdal éneklése közben szintén körben állva, megfogtuk egymás kezét és ringó mozgást végeztünk az ének ritmusára. Ezek után megnéztük azt a kisfilmet, amelyben 32 metronóm egy idő után teljesen szinkronban mozog.
A következő alkalommal meghallgattuk Döbrentey Ildikó: A hétdombi csodatevő szivárvány című meséjét. Kijelöltük a hét domb helyszínét, kiválasztottuk a szereplőket, a mesélőt és eljátszottuk a történetet. Ezek után mindenki helyben „ugrált” a saját szivárványos ugrókötelével, amit tapsra abbahagytak és akinek a nevét mondtam kimondhatta hangosan, hogy mi tenné most őt boldoggá. Volt aki nem tudta, hogy mi, mondván, hogy ő most is boldog. De volt egy kisfiú, aki ezt mondta: – Engem az tenne boldoggá, ha nem lenne háború! És ekkor meg kellett állnunk! Magam mellé hívtam azt a kislányt, akinek édesanyja kárpátaljai, a nagyszülei és nagybátyja ma is ott élnek. Elmesélte, hogy sajnos nem tudnak hozzájuk költözni a háború végéig, mert nem hagyhatják ott az állatokat és a megművelt földet. Egy kisfiú arról beszélt, hogy az ő nagyszülei az Ukrán határhoz közel élnek, és ők is félnek. Megnyugtatásul megpróbáltunk apró örömöket keresni ebben a helyzetben, mint például „telefonozni” minden nap szoktak, egészségesek, nincs hiányuk semmiben és náluk nincsenek harcok. Az imádok élni című Bella dal hallgatása közben egy nagy boldogságöleléssel fejeztük be az órát.
Miután megnéztük a „Dobronka cirkusz világszám! Fürge ujjak kötéltáncoscsoport” produkcióját, az előzetesen elkészített nyuszis kézbábokat mozgattuk meg zenehallgatás és éneklés közben.
Mindig örömet jelent számukra, amikor az ötödikes nagylányok (volt osztályom) meglátogatnak bennünket. Együtt énekelgetnek, beszélgetnek velük és most a tojásfestésben és a tojásfa díszítésében is besegítettek.

A hónap feladatait több tanórába is beépítettük. A gyerekekkel először megnéztük a Metronómok egymásra hangolva kisfilmet. Elmondták mit éreztek miközben hallgatták a monoton ritmust. Ezután megalkottuk a mi ritmusunkat. Nagyon élvezik az ilyen típusú játékokat, több órán is játszottak már ehhez hasonlót. Öröm volt számunkra is mennyire gyorsan egymásra tudtak hangolódni a ritmus átvételekor. A párban mozgásos feladatok utasításai nagy derültséget okoztak. Több alkalommal is eljátszották más-más párral. Az ujjbábokkal is élvezték a játékot. A mese feldolgozása után a képzeletbeli ugrókötél átugrásakor mindenki elmondta mi tenné őt boldoggá. Összegyűjtöttük kit milyen öröm ért mostanában. Ezeket leírták a pillangókra, amit felraktunk az Örömfára. Nagyon tetszettek nekik a feladatok.

Folytattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó dalát.

A csoportnak különböző okok miatt novemberben tudtam utoljára Boldogságórát tartani. Ez az információ nagyon fontos, hiszen a két találkozás között sok idő telt el – ennek különböző nyomós okai voltak. Ami a legszembetűnőbb változás volt az a hirtelen megindult testi fejlődésük, valamint a kiskamasz kor ugrásszerű berobbanása, mely a verbalitásukban én drasztikus változásnak éltem meg.
A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük, majd az apró örömökre tértünk át – élesek voltak azok a reakciók, melyeket egy-egy társuk apró örömére adtak – babzsákot adogatva körbe. Nagyon oda kellett figyelni arra, hogy resztoratív szemlélettel helyreállítsam a megosztóban azt, hogy jók a gondolatai, a megélése pedig fantasztikus. Ezt követően felolvastam Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című mesét, melyet néhányan kritikusan fogadtak. Az elfogadó szemlélet és környezet jó hatással volt rájuk, azok a tanulók járták meg a hét dombot – székekből kialakítva – akik szerették volna. Természetesen mindenkinek adott volt a lehetőség saját kívánság megfogalmazására. A tanító nénivel a hetedik dombnál ugrálókötéllel vártuk a kívánságot hangosan megfogalmazó „vándorokat”. Ezt követően mindenki választott egy szalagot a „szivárványból” – Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára már mindenki felszabadultan mozgott/táncolt. A végén ismét körbejárt a babzsák, mindenki pozitív visszajelzést adva a foglalkozásról – mely a resztoratív módszer működését és a teljesen elfogadó légkör megteremtődését jelezte számomra. Az órát közös fotóval zártuk.

A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük, mely segítette a közös munkára hangolódást. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az apró öröm. Amikor tisztázódott egy babzsákot körbeadtam, mindenki elmondhatta, hogy mostanában milyen apró öröm érte. Meghallgatták Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatevő szivárvány című meséjét. Kértem, hogy találják ki, mit kérnének a szivárvány alatt. Ezután székekből kialakításra került hat „domb”, melyet megjártak a gyerekek, majd a végén a hetedik dombnál a tanító nénivel közösen vártuk őket, a kötélen átlépve hangosan kimondták kívánságukat, majd a krepp papír szalagokból – mint a szivárvány egy darabjából – vettek egyet. Miután mindenkire sor került Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára táncoltak, mozogtak a szalaggal. Ezt követően leültek a helyükre, kör alakú vingettát kaptak, melyre az apró boldogságaikat felírták, majd a karton papírral felrajzolt apró örömök fájára felragasztották. Kíváncsian figyelték egymás apró örömeit. A végén közös fénykép készült.

A Zabszalma együttes Izgő-mozgó dalával hangolódtunk. Tovább is szőttük a szöveget a gyerekek ötletei alapján. A párban mozgás című játék nagy sikert aratott.Több olyan gyermek is volt, aki az örömfára azért tett pillangót, mert neki örömet szerzett ez a játék. Sokat beszélgettünk az osztály mindennapi életéről. Egy-egy megtörtént esetet átkereteztünk, s így rádöbbentek a gyerekek, hogy érdemes más szemmel figyelni az őket körülvevő világot, hisz minden nap rengeteg apró öröm érhet bennünket, csak észre kell venni.Felidéztünk sok derűs emléket az osztály életéből. A pillangók pedig egyre többen sorakoztak a faliújságon elhelyezett „örömfán”, mígnem a hónap végére teljesen befedték azt.Természetesen az én pillangóm is felkerült .

…

A kisiskolás korosztálynak nagyon nagy örömöt jelent az együtt munkálkodás. Főleg, ha új dolgokat tanulhatnak meg. A diákjaim az „örömgombócok” készítése során egymást tanítva, boldogan beszélgetve adtak új ötleteket egymásnak: ki milyen ételek elkészítésében segít otthon. Az egész foglalkozás hangulatát a könnyedség, öröm, várakozás, elégedettség jellemezte. Óra végén pedig örömmel kóstolgatták a gombócokat, majd a megmaradtakat igazságosan elosztották, hogy családjuknak is jusson ebből a kis boldogságból.

Apró élvezeteink sorát almáspite készítéssel kezdtük. Majd csokiszökőkútba mártogattunk almákat. A happy hét keretén belül a vízivás fontosságát is belecsempésztük apró élvezeteinkbe.
A sok édességet lemozogtuk. A jó időben már az udvaron tudtunk párban mozogni, s közös ritmusunkat is sikerült megtalálni. A metronómos kisfilm inspirálta diós zenélésünket. A fürge ujjas bábozás indította el ujjgyakorlatainkat. Zárásként megismertük a szivárványos mesét. S szivárványernyőnk alá bújva mondtuk ki, hogy mik a vágyaink. Csak remélni tudjuk, hogy mindenkinek úgy teljesül majd, mint S. Dávidnak, aki azt kívánta, hogy szülessenek meg kistestvérei. S másnapra világra jöttek az ikrek.
A boldogságórás ötleteken túl is annyi apró öröm ért minket a hónapban, hogy leírni is nehéz. Író -olvasó találkozón vettünk részt. A könyvtárunkban megtekintettük a Mazsola és Tádé bábműsort. Színházunkban Az aranyszőrű bárány mesét. Barangolhattunk a mesék birodalmába is óriásjelmezes élő meseszereplők társaságában. Többször mentünk játszótérre.
Készítettünk több társasjátékot, plakátot, megkezdtük kiskertünkben a tavaszi munkákat, és levehettük a maszkokat.