ÖKO iskolaként újragondoltuk a havi feladatot. A program által várt sok-sok pillangó helyett, minden apróság egy színezőt kapott, amit a megélt apró örömök után egy -egy részlet színezésével varázsolt díszessé. Nem kellett a hónap végéig várnunk, s boldogan indultak útra lepkéink.
Apró örömök élvezete
ZAJZONI RAB ISTVÁN KÖZÉPISKOLA
Íme, a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola III.osztályos tanulóinak az örömfája, amit nagy előszeretettel „alkottak”.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A gyerekekkel Napimádás játékkal hangolódtunk az apró örömök témájú boldogságóránkra. Nagy levegővétel után, a levegőt kifújva képzeltük el, hogy mindent kiengedünk magunkból, ami fáradtság, feszültség, izgalom, szomorúság. A Simogató játékot is eljátszottuk: Mit csinál a kis kezem? Simogat kedvesen, ütöget mérgesen, csiklandoz viccesen, csipked hegyesen. Mit csinál a kis kezem? Te is tudod, mondd velem. A vers mondogatása még inkább fokozta a jókedvet, örömöt. Beszélgettünk arról, mit szerettünk a tavaszban? Közösen meghallgattuk, megnéztük a Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március mesét és a foglalkozás lezárásaként a meséből kinyomtatott képet kiszínezték a gyerekek.
Iskolánk alsós tanulói közösen készítették el az Örömfát. Minden osztálynak más-más alapszínű volt a lepkéje, amelyet az apró örömök jelképeként a fára helyeztünk.
Havi témánk bevezetését beszélgető körrel kezdtük. Beszélgettünk a várva-várt tavaszról, hogy végre kirügyezzenek a fák, előbújjanak a virágok és ismét sokat játszhassunk kint a szabad levegőn. A gyerekek ügyesen megfogalmazták, miért szeretik a tavaszt, mit tartanak szépnek benne. A beszélgetés után elvégeztük a „Napimádás” című gyakorlatot. Mindannyiunknak jól esett mélyeket lélegezni és kiengedni a bennünk lévő feszültséget. Ezután a „Simogató” nevű gyakorlatot játszottuk el a gyerekekkel. Hamar megtanulták a versikét és vidáman játszottak, viccesnek találták a gyakorlatot, felpezsdültek, sokszor megismételtük a játékot.
Végül felolvastam Bogyó és Babóca : Hónapok-március című meséjét. A gyerekeknek újdonság volt a diafilmként való mesenézés, amit nagyon élveztek. Örömmel színezték ki a meséhez tartozó rajzot.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát. Nagyon tartalmas, feltöltődéssel teli foglalkozásunk volt, amivel megtapasztalhatták az apró örömök élvezetét.
A múlt március 20.-ai konferencia hatására tele voltam lelkesedéssel ez a Boldogságóra megtartására is rányomta a bélyegét. Mivel én magam is nagyon jól éreztem magam a foglalkozás alatt, a gyerekek is örömmel vettek részt a tevékenységben. A boldogságórát a héten hétfőre szerveztem. Ráhangolódásképpen előző pénteken az alváshoz Bogyó és Babóca tavaszi meséjét olvastam el. Már attól hogy levettem a könyvet a polcról, nagyon boldogak lettek a gyerekek. Nagyon szeretik ezeket a meséket és ez a csoportom minden tagjáról elmondható. Pénteken megígértem nekik, hogy hétfőre olyan mesét hallhatnak majd tőlem Bogyóról és Babócáról, amit még nem ismernek. Hétfőn sokan úgy érkeztek az óvodába, hogy azt kérdezték, hogy „úgye ovó néni nem felejtetted el mit ígértél?”. A mesét a telefonomról hallgatuk meg majd közösen eljátszottuk. A fiúk piknikeztek a lányokkal a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalra táncoltuk. a fiúk pedig örömmel megtapsolták. A lányok tánca után a fiúk megkínálták a lányokat „Játszásiból ” ” süteménnyel, teával, kávéval”. Piknikezés után lefeküdtek aludni a réten- ezt a részt nem terveztem, de a gyerekek nagyon élvezték, hogy a mese szereplőiként alhattak egy jót „Dongó néni” az ovónéni és a „Futrinka néni” a dadus altatásának köszönhetően. „alvás után” viszaültünk a rétre ahol a „mérges gombák” haragudtak, amiért nem jól kapták vissza a kalapjaika. Itt beépítettem a repül a repül a játékot. Mindenkitől bekértem egy-egy cipőjét, majd módosítva az ismert játékon, megkértem öket, hogy csukják be a szemüket, amig kiosztom a félcipőket. Volt meglepetés, amikor mindenki egy társa cipőjét kapta meg. zálogosdi közben mindenki hez visszajutott a kiscipője. Az egyik kislánynak az volt a feladata, hogy mondjon egy verset. Mivel éppen nem jutott eszébe semmi elmondtam a Mit csinál a kiskezem kezdetű versikét, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és pillanatok alat megtanulták. levezetésképpen meghallgatuk az ajánlott zenét és Bogyó és Babócás kifestőt színezhettek a gyerekek.
A múlt március 20.-ai konferencia hatására tele voltam lelkesedéssel ez a Boldogságóra megtartására is rányomta a bélyegét. Mivel én magam is nagyon jól éreztem magam a foglalkozás alatt, a gyerekek is örömmel vettek részt a tevékenységben. A boldogságórát a héten hétfőre szerveztem. Ráhangolódásképpen előző pénteken az alváshoz Bogyó és Babóca tavaszi meséjét olvastam el. Már attól hogy levettem a könyvet a polcról, nagyon boldogak lettek a gyerekek. Nagyon szeretik ezeket a meséket és ez a csoportom minden tagjáról elmondható. Pénteken megígértem nekik, hogy hétfőre olyan mesét hallhatnak majd tőlem Bogyóról és Babócáról, amit még nem ismernek. Hétfőn sokan úgy érkeztek az óvodába, hogy azt kérdezték, hogy „úgye ovó néni nem felejtetted el mit ígértél?”. A mesét a telefonomról hallgatuk meg majd közösen eljátszottuk. A fiúk piknikeztek a lányokkal a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalra táncoltuk. a fiúk pedig örömmel megtapsolták. A lányok tánca után a fiúk megkínálták a lányokat „Játszásiból ” ” süteménnyel, teával, kávéval”. Piknikezés után lefeküdtek aludni a réten- ezt a részt nem terveztem, de a gyerekek nagyon élvezték, hogy a mese szereplőiként alhattak egy jót „Dongó néni” az ovónéni és a „Futrinka néni” a dadus altatásának köszönhetően. „alvás után” viszaültünk a rétre ahol a „mérges gombák” haragudtak, amiért nem jól kapták vissza a kalapjaika. Itt beépítettem a repül a repül a játékot. Mindenkitől bekértem egy-egy cipőjét, majd módosítva az ismert játékon, megkértem öket, hogy csukják be a szemüket, amig kiosztom a félcipőket. Volt meglepetés, amikor mindenki egy társa cipőjét kapta meg. zálogosdi közben mindenki hez visszajutott a kiscipője. Az egyik kislánynak az volt a feladata, hogy mondjon egy verset. Mivel éppen nem jutott eszébe semmi elmondtam a Mit csinál a kiskezem kezdetű versikét, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és pillanatok alat megtanulták. levezetésképpen meghallgatuk az ajánlott zenét és Bogyó és Babócás kifestőt színezhettek a gyerekek.
Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Igyekeztünk az egész hónapot teletűzdelni apró örömökkel.
Már a nőnapi meglepetés köszöntés is örömteli volt.
Aztán március 15-én gyönyörű műsorral ajándékoztak meg bennünket az irodalmi színpados harmodikosok és az énekkar.
Külön öröm volt, hogy még egy szép nemzetiszín tulipánt is kapott a mi osztályunk tőlük.
A természet is örömforrás mostanság :gyönyörű virágok nyílnak, amelyeket meg is örökítettünk, majd az ablakainkra ráraktuk őket. Ott pedig-ahogy átsüt rajtuk a napsugár – úgy ragyognak, mint a templomok mozaikképei.
A népdaléneklési versenyen arany és kiemelt arany minősítést kaptak a kis dalos pacsirtáink.
Moziban és koncerten is voltunk, úgyhogy csak úgy záporoztak ránk az örömteli élmények.
Akinek pedig ennyi szép és jó jut, szívesen és hálás szívvel ad másoknak is belőle. Így tett a mi osztályunk is: részt vettünk az adománygyűjtésben,mert mi ezzel tudunk segíteni.
Ebben a hónapban a kis Pitypangokkal felidéztük a csoportunk apró örömeit fényképek segítségével.
Nagyon jókat mosolyogtak a fényképek láttán és öröm volt számukra ismét átélni gondolatban az elmúlt időszak eseményeit.
Mivel ebben az időszakban a tavaszi virágokról valamint a méhecskéről és katicáról szereztek ismereteket a gyerekek ,igy ezzel kapcsoltam össze az érzékszervek által szerzett apró örömöket, melyeket a természetben tapasztaltunk meg.
Képek segítségével a csoportban még játszottunk az érzékszerveinkkel, majd megoldottuk a munkafüzetben lévő feladatokat.
A gyerekekkel minden nap odafigyelünk az apró csodákra.
Legyen az egy katica, egy virág jó illata vagy éppen egy kismadár kedves hangja.
Iskolánk két egymástól viszonylag távol eső épületben működik. A főépület Pétfürdő központjában található, ahova a 4-8. évfolyamon tanuló diákok járnak. Az 1-3. osztályosok egy kisebb épületben tanulnak. Mióta 4. a osztályos diákjaival a központi épületbe került Héninger Ildikó osztályfőnök, ők azóta vágyódtak vissza, egy látogatás erejéig, az általuk csak „kisiskolának” nevezett épületbe. A márciusi boldogságóra keretében a tanító néni szeretett volna apró örömöt szerezni a osztályos tanulóinak, így ellátogattak a régi iskolaépületbe, ahol iskolás éveik első három évét töltötték. Látogatásukat az 1. b osztályban, a régi osztályteremben kezdték, ahol sok apró kíváncsi elsős várta őket osztályfőnökükkel, Vaczula Adri nénivel. Az iskola legkisebbjei nagyon örültek a könyvjelzőnek, amit ajándékba vittek a 4.a osztályosok. Miután megcsodálták a régi osztálytermet, az iskola udvarára mentek. A játszótér, a focipálya, a padok, a fák felidézték a közös élményeket és a boldog „játékidőt”. Sok szép, régi emlékről beszélgettek a visszafelé vezető úton. Együtt tapasztalták meg, hogy egy aprócska öröm, egy kis figyelmesség hogyan tud hatalmassá válni.