Mindennap azzal kezdődött a napunk, hogy érkezéskor elmondták a gyerekek, milyen öröme volt reggel. Ha bármilyen ok miatt ez esetleg elmaradt, akkor mindig figyelmeztettek engem is. A rajzos mondóka gyakorlása kedvelt tevékenység lett. A hónap dala szinte mindennap elhangzott. A hónap közepén volt egy kis esőzés, az esőtáncot mégis a csoportban valósítottuk meg. Mindenki elkészítette a kis felhőjét, melyre esőcseppeket ragasztottunk. Az volt a feladat, hogy a felhő arcát úgy kellett megrajzolni, amilyennek a hangulatukat érezték a gyerekek. Csupa mosolygós felhő nézett ránk. Többször eljátszottuk a simogatót, amit bővítettünk a gyerekek kreatív ötletei alapján. Báb segítségével kérdezz-felelek formában, a végén pedig meg kellett ölelni egymást. Az ölelés az egymás iránt érzett szeretetüket fejezte ki. Volt aki nagyon hosszan ölelte kis társát. A víz világnapján az óvoda teraszaira vízzel telt lufikat akasztottunk ki. Óvodai szinten ünnepeltük ezt a napot, játékos feladatokkal tarkítva. Volt vízhordás edényekben, esőcsepp válogatás, számlálás, tóba halak rajzolás, az óvodai virágoskert, sziklakert öntözése. Ez a nap alkalmas volt arra is, hogy óvodánk boldogság fotóját elkészítsük. Az alap kép elkészült, most már szívecskékkel fogunk keretet varázsolni rá. Tartalmas hónapunk volt.
Apró örömök élvezete
Meghallgattuk a hónap zenéjét, megbeszéltük az örömök fontosságát. A pillangót mindenki saját maga vágta ki. Igyekeztek minden nap odafigyelni, hogy mi okoz nekik örömöt. Bármikor eszükbe jutott, szóltak és ragasztották fel a fára. Nagyon sokat összegyűjtöttünk. Remélem ez a szokás megmarad a jövőben is.
A hónap folyamán minden pillanatban igyekeztünk a gyermekekkel észre venni/észre vetetni a jót, a szépet, azt ami igazán örömöt okoz. Sokat beszélgettünk arról, hogy a sok apró kis öröm adja nekünk az igazi nagy boldogságot. Hallgattuk a madarak csiripelését, a szellő fújását, az eső kopogását. Örültünk ha sütött a nap, örültünk ha esett az eső. A közös játék, a közös mozgás, a barátokkal eltöltött hasznos idő mind örömet okozott a Gyöngyvirág csoportban.
Az apró örömök téma feldolgozását az ajánlott tevékenységeken keresztül valósítottam meg, melyet nagyon élveztek a gyerekek. Kihasználva az elmúlt időszak kedvező időjárását a napimádó és simogató gyakorlatokat a hónap során többször is alkalmaztuk, élveztük. A mese, a rajzoló és az érzékelő játékok és a beszélgetőkörök remek alkalmak voltak arra, hogy az eddig megszerzett tudásukon kívül, érzékenységük fejlődéséről is még pontosabb képet kapjak. Örömömre szolgált, hogy egyre nagyobb számban-egymástól tanulva egyre többen tudják észrevenni és kifejezni, akár az apróbb örömeiket is.
Ebben a hónapban, sokat foglalkoztunk az érzékszervekkel, ezért ez a “Tapintós lufik” téma nagyon jól illeszkedett a csoportunk életébe.
A gyerekek is nagyon szeretik azokat a játékokat, amivel minél több érzékszervükre hatunk, vagy jelen esetben, valamely érzékszervüket kizárva, kénytelenek a tapasztalataikra hagyatkozni. Imádták találgatni, mit rejthetnek a lufik, utána pedig párosítani az azonos tartalommal bírókat!
Jó móka volt!
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát, ami szintén nagy sikert aratott!
Ebben a hónapban, sokat foglalkoztunk az érzékszervekkel, ezért ez a “Tapintós lufik” téma nagyon jól illeszkedett a csoportunk életébe.
A gyerekek is nagyon szeretik azokat a játékokat, amivel minél több érzékszervükre hatunk, vagy jelen esetben, valamely érzékszervüket kizárva, kénytelenek a tapasztalataikra hagyatkozni. Imádták találgatni, mit rejthetnek a lufik, utána pedig párosítani az azonos tartalommal bírókat!
Jó móka volt!
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát, ami szintén nagy sikert aratott!
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Az Örömfánkat a kissé sötét, barna színű lépcsőházban tettük ki, ahol életet és vidámságot hozott a diákoknak, mikor jönnek felefelé a szünet végéről a terembe.
Ebben a hónapban sokan betegek voltak, ezért tényleg mindennek és mindenkinek tudtunk örülni. Szépen összegyűltek a színes pillangók a fán, sokszor gyönyörködünk bennük, felidézve ki, melyiket készítette.
Az e havi boldogság óránkra a hónap zenéjével hangolódtunk (Bagdi Bella: Imádok élni…)
A zene meghallgatása után egy beszélgetőkört kezdeményeztem, hogy kiderüljön számomra, hogy a gyerekek mit gondolnak, mik azok az apró örömök, amik nem megvásárolhatóak. Rávezetéssel ugyan, de sikerült érthetővé tenni a gyerekek számára, hogy az egyik legfontosabb dolog az életünkben, hogy az érzékszerveink segítségével csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat tapasztalhatunk meg.
A beszélgetőkör után megragasztottuk minden érzékszervünkhöz, hogy milyen dolgokat észlelhetünk és hogy azok miért okozhatnak számunkra örömet, vagy esetleg szomorúságot. A tevékenykedtetés után elmeséltük Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Karikázó című meséjét, és megkerestük a történetben fellelhető apró örömöket. Ekkor jött a gyerekek ötlete, hogy készíteni szeretnének valami szépet, valami tavasziast, valami virágosat. Így ragasztottunk egy tavaszi, virágzó fát, ami ezután a csoportszobánk dísze lett, és ha ránézünk, a látvány egyből örömmel tölt el bennünket. A délelőtt lezárásaként a gyerekek a munkafüzetből kimásolt feladatokat kiszínezték, majd akinek még kedve volt megtanulhatta a sündisznó rajzolás lépéseit a hozzá kapcsolódó mondókával együtt.
Nagyon szorgosak, és lelkesek voltak a nap folyamán a gyerekek. Örömmel munkálkodtak, és vettek részt a változatos tevékenységeken.
Taszári Körzeti Általános Iskola
Az örömfát időben elkészítettük. Bárki, bármikor tehetett rá pillangót, ha volt kedve, elmesélhette, hogy miért tette fel. Ez alkalommal Fésűs Éva: Búvalbélelt király jókedve című meséje hangzott el. Az összhangba kerülés feladata, valamint a kedvenc étel kitalálása abból, hogy hogyan fogyasztjuk el, népszerű feladat volt. Az óra végén név nélkül mindenki felírta egy lapra, hogy mi okoz most neki örömöt. Felolvastam a válaszokat. A leggyakoribb: „Az, hogy boldogságóra van.”