Március igazán sok alkalmat kínált arra, hogy együtt élvezzünk és megéljünk sok-sok apró örömöt!
A hónapot a Beporzók napjára való készülődéssel kezdtük, melynek keretében a csoportba járó gyerekekkel közösen „Rovarhotelt” készítettünk az óvodánk által meghirdetett pályázatra, mellyel az óvodások és rajtuk keresztül a családok figyelmét hívtuk fel a szorgos kis rovarokra, természetben betöltött szerepükre, védelmükre. Tematikus nap keretében ünnepélyesen helyeztük ki az óvoda kertjébe, búvó- és lakóhellyel megajándékozva az aprócska kis élőlényeket. Méhész látogatott el óvodánkba. A gyerekek kézbe foghatták a füstölőt, méhkast, lépkeretet, felpróbálhatták a méhészkalapot. Minden kisgyermek mézet, méhecskés mézespuszedlit kóstolhatott.
Aztán jött a Nőnap, melyre több kisfiú – családjával együtt készülve – lepte meg a csoportba járó kislányokat és az óvoda dolgozóit. Volt, aki virágot, vagy éppen anyával közösen süteményt készített. A kislányok közös énekléssel és személyesen is megköszönték az ajándékokat. Barnabás másnap egy nagy doboz bonbonnal érkezett az óvodába. Anyukája elmondása alapján sírva mesélte otthon, hogy ő nem adhatott semmit, pedig mennyire szeretett volna. Így rendkívül boldog és büszke volt, amikor végigkínálva a csoporttársait mindenki megköszönte a figyelmességét és ő büszkén és meghatottan ismételte minden alkalommal: „Szívesen! – Látszott rajta, hogy szívét, lelkét osztja a bonbonnal együtt. Igazán megható pillanat volt végignézni…
A nemzeti ünnep alkalmából már hagyomány, hogy óvodánkba hagyományőrző lovas huszárok érkeznek, így a gyerekek személyesen találkozhatnak azokkal, akiről dalaink, verseink szólnak. Minden évben izgatottan készülnek a lovakkal való találkozásra, s bár kissé félve, de egy kis segítséggel boldogan kínálják tenyerükből almával, répával azokat. Idén külön örömöt jelentett, hogy kezükbe vehettek egy-egy igazi huszárkardot, puskát, csákót.
Aztán nyugodtabb napok következtek, melyeket a Boldogságóra program feladatai játékai tettek boldoggá. A Napimádás relaxációs gyakorlat után beszélgettünk a tavaszról, majd megnéztük Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március című hangoskönyvét. Eljátszottuk a mesét: gurultunk a szőnyegen, táncoltunk, mókáztunk. A gyerekek gyorsan megtanulták és boldogan játszották újra és újra a Simogatót. Vidáman kezdtek neki a színezőnek. Sok kisgyermek jól ismeri a Bogyó és Babóca sorozat történeteit, így boldogan ismerték fel és nevezték nevükön a színezőn szereplő figurákat.
A hónap utolsó hetében még egy élményekben gazdag program várt ránk: az Ebugatta napok, melynek keretében a felelős állattartásra hívtuk fel a figyelmet. A programsorozat keretében tenyésztő és terápiás kutyakiképző hozta el egy-egy kutyáját óvodánkba, nagy örömet szerezve ezzel a gyerekeknek, akik boldogan simogatták, a megtanult vezényszavakkal irányították, vagy éppen a kutyus által bemutatott feladatokat ismételték, mint a forgás, kúszás, ugrás, gurulás. Jó volt látni, ahogy a máskor zárkózott, szorongó kisgyermek, ha félve is, de óvatosan megsimogatta a kutyust, majd felbátorodva hagyta, hogy társai mellett ülve, az ölükben, mint egy hídon végigmenjen, és a végén – a tenyerében tartva – izgatottan adta a jutalomfalatot. A program keretében adománygyűjtést szerveztünk a helyi állatmenhely számára.
A hónap és a tevékenységek során a gyerekek sok hasznos, új ismerettel, élménnyel gazdagodtak. A tevékenységeket, feladatokat szívesen, motiváltan végezték, s közben lehetőségük nyílott megélni az önfeledt örömöt, a kapni jó, de adni még jobb örömét.

Ebben a hónapban a sokat beszélgettünk arról, hogy kinek mi okoz a mindennapok során apró örömöket. Az óvodás gyermekek elég nehezen tudnak különbséget tenni az apró és nagy örömök között, de a beszélgetések és játéktevékenységek során egy kicsit jobban megérették a különbséget a két fogalom között. Kis lapokra rajzolták le azt, ami nekik örömöt okoz, majd egy nagy szívre ragasztottuk az apró örömök rajzait, melyet a csoportszobában helyeztünk el.

A márciusi foglalkozást 18-án tartottam meg, minél közelebb a Boldogság Világnapjához.
A „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” relaxációs gyakorlat után Boldog Dóra az „Újra együtt” mese meghallgatására invitálta a gyermekeket. A kedves kis történetet érzékelős játék követett, melyet nagyon élveztek a gyermekek. Ők maguk választották meg, hogy melyik érzékszervüket „lepjük” meg: lehetett hangszerek és madarak hangjait érzékelni, finomságokat kóstolgatni, illatszereket szagolni, gyönyörű képeket nézegetni, és a meglepetés zsákban apró játékokat tapintani. A vidám, derűs játék után Bagdi Bella Imádok élni dalára táncoltunk, és egy örömölelést adtunk át egymásnak. Ennél a játéknál engem egy hatalmas öröm, boldogság ért, mert egy olyan kisfiú ölelt át, aki mindeddig nagyon tartózkodó, gátlásos volt. Beszélgetőkör keretében mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát, mi okozott neki örömöt. Közösen megállapítottuk, hogy mennyi apróság is boldoggá tud bennünket tenni. Ettől a naptól kezdve, tudatosan figyeltük, hogy milyen apró örömöket tudunk felfedezni: kinyílt egy kisvirág az ovi udvarán, hallgattuk a madarak csicsergését, élveztük a nap melengető sugarait.
A foglalkozás után az óvoda valamennyi gyermeke és dolgozója összegyűlt az udvaron, ahol elmondtam a gyermekeknek, hogy közeleg a Boldogság Világnapja, megbeszéltük, hogy mennyire jó érzés örülni, boldognak lenni. A csoportom meg is indította az örömölelést, átadtuk egymásnak örömünket, szeretetünket. Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek zenéjére együtt mozgott az óvoda összes gyermeke, óvó nénije. Örömteli percek voltak.
Kolllégáim figyelmébe ajánlottam a Boldogság Világnap konferencia előadásait.