A tavasz nagy meleggel köszöntött be az idén. A természet szinte egyik pillanatról a másikra telt meg új élettel. Iskolánk hatalmas parkkal büszkélkedhet, ahol ebben a hónapban bőven volt lehetőség megfigyelni a természet szemet és lelket gyönyörködtető változásait. Nem volt olyan nap, hogy ne tudtunk volna felfedezni valami apró kis csodát: az osztályunk ablakai előtt magasodó vadgesztenyefák hatalmas, üde zöld rügyeit, a faágra helyezett madáretető állandó vendégeit (csúszka, széncinege, fekete rigó, rozsdafarkú, no meg a mókus…), a virágoskertet színpompássá varázsoló krókuszokat és nárciszokat. A kertben is tartottunk boldogságórát, ahol a melegen cirógató nap, a lágy szellő és a természet újjászületését hirdető madárcsicsergés mind az érzékszerveinkkel befogadható apró örömök tárházát nyújtotta. A tavasz illata mindenki arcára mosolyt tud csalni és rövidebb-hosszabb időre a gondterhelt érzéseket, gondolatokat is el tudja űzni. Bármi is zajlik körülöttünk a világban: betegség, háború, a tavasz a remény hozója. Épp ezért, mi nem állunk meg, tesszük a dolgunkat: rendbe tettük a veteményest, elültettük a tavaszi zöldségeket, palántákat is nevelgetünk, ezzel is azt sugallva, hogy az élet nem áll meg. És az idő sem. Szülinapot ünnepeltünk, ahol a közös éneklés és a finom torta, a gyertya lángja adta az örömforrást. A sok-sok apró örömet begyűjtöttük, elraktároztuk a szívünkbe és az emlékeinkbe, hogy a kevésbé derűs pillanatokban segítsenek bennünket. A képek emlékeztetők, nehogy elfelejtsük, hogy a sok kicsi (öröm) sokra megy.
Apró örömök élvezete
Ráhangolódásként meghallgattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó című dalát, ami nagyon tetszett nekik. Ezután beszélgettünk a mindennapi örömökről, azok fontosságáról. Elkészítettük az osztály örömfáját, amire a tavasz beköszöntével megérkeztek a gyönyörű öröm-pillangóink is.
Kivágtunk és kiszíneztünk sok-sok pillangót. Amikor valaki úgy érezte, hogy öröm érte aznap, az elvett egy lepkét és feltűzte a fára, amit Örömfának neveztünk el. Mindenki felírta a pillangó hátára, hogy mi is volt az az apró, vagy nagy öröm ami érte őt! Így készült el ez az örömfácska, melyet az örömpillék körbe röpködnek!
A gyerekek nagyon sok apró örömöt felsoroltak. Mindenki rajzolt vagy írt egyet a lapra. Megbeszéltük, hogy ezernyi dolognak örülhetünk, csak nyitott szem, fül és odafigyelés kell hozzá.
Az óvodásainkkal a mindennapokban megláttatjuk, hogy milyen kis dolgok tudnak örömet, boldogságot adni. Egy szép kincs, falevél, egyetlen illatos virág, egy szelet szülinapi torta, egy baráti ölelés. A szociális és akarati készségek fejlesztésével ráirányítjuk a figyelmet, hogy milyen jó érzés adni és kapni. Jóesően látjuk, hogy szívesen rajzolnak, pici ajándékokat készítenek egymásnak.
A mese, az esőtánc /a csoportban, igazi eső nélkül/, a színező, a rajzolás hozzàjárul a kiegyensúlyozott, boldog, családias hangulatú csoporthoz.
Apró örömök a Maci csoportban
Az apró örömök megélése olyan pozitív érzelmeket kelt, amelyek boldogságfokozó ereje a gyerekek számára is könnyen megérthető. Tudatosan figyeltem arra, hogy a gyerekek figyelmét a hétköznapokban rejlő kis örömforrásokra tereljem. Közösen beszélgettünk arról, hogy mi minden lehet örömforrás. Örömleltárt készítettünk. Kértem őket, hogy olyan dolgokat mondjanak, amik örömet szereznek nekik, amitől úgy érzik, hogy szép a világ, szebb az élet. A gyerekek saját érzéseikről, örömeikről beszéltek. Megfogalmazták, hogy mennyire örültek neki, amikor a szüleikkel elmentek kirándulni, fagyizni, amikor új játékot kaptak, hogy van testvérük, hogy xy a barátjuk, hogy a barátaikkal milyen jót játszottak, hogy a Maci csoportba járhatnak 🙂
Megkértem a gyerekeket arra, hogy hozzanak otthonról fényképet, amelyiken mosolyognak, illetve rajzolják le egy rajzlapra jókedvű, mosolygós önmagukat. Majd próbáljanak meg visszaemlékezni arra, hogy vajon miért voltak a képen/rajzon jókedvűek. Nagyon aranyos, kedves vicces emlékeket idéztek fel a gyerekek. Jó volt hallgatni.
Egy csomagolópapíron körberajzoltam az egyik kisgyereket. Majd közösen kitaláltuk, hogy a rajznak mire lenne szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. A gyerekek „Örömkének” szemet, szájat, orrot, szempillát, hajat, a hajába masnikat, színes csíkos harisnyát, vidám cipőt rajzoltak. Megbeszéltük azt is, hogy a rajzolt dolgok miért szereztek örömet neki.
Március 8-án, nőnapon a fiúk készítettek a lányoknak és az anyukájuknak vágás-ragasztás technikájával papírvirágot. A kislányok és az anyukák nagyon örültek az apró figyelmességnek.
A jó idő beköszöntével sétát szerveztünk a kórházkertbe és a kórháztóhoz. Mielőtt elindultunk volna, megbeszéltem a gyerekekkel, hogy szóljanak, ha valamilyen csodaszép dolgot látnak, hallanak. A gyerekek a séta közben jobban és tudatosabban koncentráltak a környezet szépségeire. Virágokat, madarakat, bogarakat, rügyeket, a vízben tükröződő fákat, napsütést figyeltünk meg együtt.
Örömöleléssel zártuk a hetet. A gyerekek sétáltak a teremben szomorúan. Eközben az egyik gyerek személyében egy vidám gyerek érkezett a csoportba. Mosolygott, jókedvű volt. Az öleléssel örömet hozott. Akit megölelt, annak átadta a boldogságot. Majd a megölelt gyerek is továbbadta az örömölelést, és a végén minden gyerek vidám lett.
Bízom benne, hogy ezek a játékok és feladatok hozzásegítik ahhoz a gyerekeket, hogy az élet apró örömeit könnyebben észrevegyék.
Relaxációként meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
Megbeszéltük, hogy mit jelent az öröm szó. Ki minek szokott örülni? Mi az aminek utoljára a legjobban örült?
Mi van a kendő alatt tapintásos játékot játszottunk.
Elolvastam nekik az Újra együtt című mesét amit meg is beszéltünk közösen.
Játszottuk az Öröm ölelés játékát, majd a foglalkozás végén feladatlapoztunk a munkafüzetből. Lezárásként újból meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
Angol órán éppen egy olyan feladat következett, amely egy dalszövegen keresztül vizsgálta, hogy milyen céllal íródnak szövegek. Ezután végeztük el a dallistás feladatot 3 csoportban.
1.csoport: keress dalokat, amelyben egy vidám napot mesélnek el.
2. csoport: keress dalokat, amelyek az élet apró örömeit írják le.
3 csoport: keress dalokat, amelyek a hallgatót meg akarják győzni az élet szépségeiről.
A csoportok elmondták, milyen dalok vannak a listáikon, idéztek a dalszövegekből, majd meghallgattunk egy-egy dalt a listákról.
Angol órán éppen egy olyan feladat következett, amely egy dalszövegen keresztül vizsgálta, hogy milyen céllal íródnak szövegek. Ezután végeztük el a dallistás feladatot 3 csoportban.
1.csoport: keress dalokat, amelyben egy vidám napot mesélnek el.
2. csoport: keress dalokat, amelyek az élet apró örömeit írják le.
3 csoport: keress dalokat, amelyek a hallgatót meg akarják győzni az élet szépségeiről.
A csoportok elmondták, milyen dalok vannak a listáikon, idéztek a dalszövegekből, majd meghallgattunk egy-egy dalt a listákról.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Háborús „boldogságaink”
A foglalkozás elején körben állva egyszerű ritmusokat kellett ismételniük tapsolva vagy dobogva, amíg be nem kapcsolódott mindenki és egyenletessé vált. Behunyt szemmel párt kerestek maguknak, akivel valamilyen módon összekapcsolódva kérésemre különböző mozgásokat végeztek. Majd a Tavaszi szél… kezdetű népdal éneklése közben szintén körben állva, megfogtuk egymás kezét és ringó mozgást végeztünk az ének ritmusára. Ezek után megnéztük azt a kisfilmet, amelyben 32 metronóm egy idő után teljesen szinkronban mozog.
A következő alkalommal meghallgattuk Döbrentey Ildikó: A hétdombi csodatevő szivárvány című meséjét. Kijelöltük a hét domb helyszínét, kiválasztottuk a szereplőket, a mesélőt és eljátszottuk a történetet. Ezek után mindenki helyben „ugrált” a saját szivárványos ugrókötelével, amit tapsra abbahagytak és akinek a nevét mondtam kimondhatta hangosan, hogy mi tenné most őt boldoggá. Volt aki nem tudta, hogy mi, mondván, hogy ő most is boldog. De volt egy kisfiú, aki ezt mondta: – Engem az tenne boldoggá, ha nem lenne háború! És ekkor meg kellett állnunk! Magam mellé hívtam azt a kislányt, akinek édesanyja kárpátaljai, a nagyszülei és nagybátyja ma is ott élnek. Elmesélte, hogy sajnos nem tudnak hozzájuk költözni a háború végéig, mert nem hagyhatják ott az állatokat és a megművelt földet. Egy kisfiú arról beszélt, hogy az ő nagyszülei az Ukrán határhoz közel élnek, és ők is félnek. Megnyugtatásul megpróbáltunk apró örömöket keresni ebben a helyzetben, mint például „telefonozni” minden nap szoktak, egészségesek, nincs hiányuk semmiben és náluk nincsenek harcok. Az imádok élni című Bella dal hallgatása közben egy nagy boldogságöleléssel fejeztük be az órát.
Miután megnéztük a „Dobronka cirkusz világszám! Fürge ujjak kötéltáncoscsoport” produkcióját, az előzetesen elkészített nyuszis kézbábokat mozgattuk meg zenehallgatás és éneklés közben.
Mindig örömet jelent számukra, amikor az ötödikes nagylányok (volt osztályom) meglátogatnak bennünket. Együtt énekelgetnek, beszélgetnek velük és most a tojásfestésben és a tojásfa díszítésében is besegítettek.