Ebben a hónapban az élet apró örömeire hívtam fel a gyermekek figyelmét. Az érzékszervek által nyújtott kellemes érzéseket tapasztaltuk meg. A hónap dalára a napimádás gyakorlatot végeztük el. Mivel túlnyomóan napos időjárás volt a hónapban, ezért eljátszottuk a tavaszi esőt, ami a gyermekek egymásra figyelését is segítette.Ezt a játékot már nagyon várták a foglalkozások elején a Bóbita tündérek! A sünis rajzolgatót közösen készítettük el, a márciusi Bogyó és Babóca színezőt pedig otthon készítették el a gyerekek a szüleikkel. Nagy élmény volt a tornaszobában megépített virágos domboldalon legurulni a mese után. Sokat beszélgettünk a tavasz szépségeiről. Ízlelgettünk, szagolgattunk tavaszi friss zöldségeket, gyümölcsöket és virágokat. Még olyan gyermekek is megkóstoltak egy-egy falatot, akik eddig még soha nem próbálták megízlelni azokat.
Kihasználtuk a tavaszi jó időt, sokat voltunk az udvaron, felfedeztük és megcsodáltuk a kinyíló virágokat, előbújó bogararkat. Voltunk játszótéren és a vízpartot is megnéztük.
A gyerekek alig tudtak választani, hogy mi volt a legnagyobb öröm a számukra ebben a hónapban.

A héten az apró örömök témakört dolgoztuk fel csoportunkkal.
Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét hallgathatták meg a gyerekek.
Sajnos az esős időben nem tudtunk kimenni játszani, de így legalább alkalmunk nyílt arra, hogy a benti játékokban is örömöt találjunk.
Előkerült egy nagy kartondoboz, mellyel kedvükre játszhattak, használhatták fantáziájukat.
A játék végén, halk zeneszó mellett relaxációs gyakorlatot végeztünk a gyerekekkel.

„Örülök, hogy örülsz!” Mit is jelenthet ez a mondat? Nehéz szavakba önteni a szó jelentését, azonban ezt a fajta érzést nemcsak szavakkal lehet kifejezni, de a tetteinkkel, mozdulatainkkal, arckifejezéseikkel is ki tudjuk mutatni, mit is érzünk akkor, amikor boldogságot, örömöt érzünk. A kezdő relaxációnkat alkalmazva igyekeztünk ráhangolódni a 7. foglalkozásunk témájára. Ezt követően elénekeltük az „Imádok élni” című dalocskát, tánccal, mozgással kísérve. Azt vettem észre a csoportban, hogy a gyermekek nagyon szeretnek egymással táncolni, párokat alkotva sajátos mozdulatsort találnak ki és azt ismételve elengedik magukat és valóban átszellemülve hallgatják a zenét és éneklik a dalt. Szinte mindig ugyanazok a párok jönnek létre, de sajnos vannak olyan kisgyermekek is, akik egyedül táncolnak, vagy csak állnak és nézik a többieket. A dalunk után az interaktív táblánk segítségével megkerestük azokat a képeket, amelyeket év közben készítettünk. Igyekeztünk azokat a képeket kiválasztani, ahol mosolyognak a gyermekek.
„Emlékszel, miért mosolyogtál?”
Azért mosolyogtam, mert….”nagyon szépen sütött a nap!”, „tetszett a katica!”, „Örültem Télapónak, hogy itt van!”, „felköszöntöttetek a szülinapomon!”
Ezeket a mondatoka figyelembe véve beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent örülni valakinek vagy valaminek és hogyan tudjuk ezt kifejezni. Szinte minden másodpercben használjuk az érzékszerveinket, mert megérzünk egy ismerős illatot, látunk olyan eseményeket, képeket, amelyek mosolyt fakasztanak az arcunkra. Nagyon szeretik a csoportba járó kisgyermekek az érzékszervekkel való játékot, gyakran használjuk a szembekötős kitalálós eszközeinket, így a mai napon sem hagytuk ki annak a lehetőségét, hogy ezt elővegyük és játszunk vele. Ügyesen, nagy odafigyeléssel tapasztalnak, kóstolnak, szagolnak és ha kitalálját az adott ízt, vagy illatot, hangot, vagy tárgyat, nemcsak saját maguknak szereznek ezzel örömöt, de a többiek is tapssal jutalmazzák társaikat. A játék után megszólalt Boldog Dóra csengettyűje és látszott rajtuk, hogy nagy izgaolmmal várják a mesét. Szinte segítség nélkül mondták a „kerekerdő kalandra hív Téged” kezdetű mondókát és szépen, fegyelmezetten ültek le a szőnyegre. Igyekeztem ismét érthetően, hangsúlyosan mesélni. A mese végén megépítettük a két tornyos házikót és nem tévesztették el, hogy melyik Góliát és melyik Pirinkó háza.
Ezt követően kitettem a mágnestáblára a gyermekeknek a szintén gyakran használt érzékszerveinket
ábrázoló és a hozzájuk kapcsolódó képeket, majd szépen különvállogattuk, melyik érzékszervhez, mi illik. Örültem annak, hogy ügyesen megoldották a feladatot. Amikor készen lettünk ezzel a gyakorlattal, elkészítettük a saját „Örömkénket”, aki egy nagyon kedves, mosolygós kisfiú lett.
A foglalkozásunk zárása képpen kiszíneztük az apró örömök jelét, kitettük a kastélyunk 7. lépcsőfokára és énekelve táncoltunk a Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” örök slágerünkre” 🙂
Ismét egy nagyon tartalmas napot tudhatunk magunkénak, hiszen az egész foglalkozás ideje alatt a boldogság és az öröm látszott a kisgyermekek arcán.
„Az élet apró örömeinek!” mindig jelen kell hogy legyenek a mindennapjainkban és akkor boldognak mondhatjuk magunkat.