Ebben a hónapban az élet apró örömeire hívtam fel a gyermekek figyelmét. Az érzékszervek által nyújtott kellemes érzéseket tapasztaltuk meg. A hónap dalára a napimádás gyakorlatot végeztük el. Mivel túlnyomóan napos időjárás volt a hónapban, ezért eljátszottuk a tavaszi esőt, ami a gyermekek egymásra figyelését is segítette.Ezt a játékot már nagyon várták a foglalkozások elején a Bóbita tündérek! A sünis rajzolgatót közösen készítettük el, a márciusi Bogyó és Babóca színezőt pedig otthon készítették el a gyerekek a szüleikkel. Nagy élmény volt a tornaszobában megépített virágos domboldalon legurulni a mese után. Sokat beszélgettünk a tavasz szépségeiről. Ízlelgettünk, szagolgattunk tavaszi friss zöldségeket, gyümölcsöket és virágokat. Még olyan gyermekek is megkóstoltak egy-egy falatot, akik eddig még soha nem próbálták megízlelni azokat.
Kihasználtuk a tavaszi jó időt, sokat voltunk az udvaron, felfedeztük és megcsodáltuk a kinyíló virágokat, előbújó bogararkat. Voltunk játszótéren és a vízpartot is megnéztük.
A gyerekek alig tudtak választani, hogy mi volt a legnagyobb öröm a számukra ebben a hónapban.
Apró örömök élvezete
Csoport neve : 1.d osztály
Helye: Kövy Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Nádudvar , földszint 4.terem
Óra cél és- és feladatrendszere: érzelmi intelligencia ,öröm ,pozitív pszichológia ,pozitív élmény felismerése,képesség fejlesztése
Tantárgyi koncentráció: magyar irodalom, ének-zene, etika, vizuális kultúra, technika, testnevelés és sport
Az órát tartja: Tőzsér Jánosné tanító
Óravázlat Boldogságóra, Apró örömök élvezete
Idő: 2022.március 2.
1. Órakezdő relaxáció és éneklés:
– Reggeli sorakozás a terem előtt Köszönés ölelés vagy pacsizás.
– Szép napot kívánok a gyerekeknek!
A csoport hangulatához igazodva , zenehallgatás, mindenki választ magának párt, hogy ki mellé szeretne ülni!:)
Bagdi Bella: Boldog vagyok
„Malomkörzés”
Szabály ismertetése:
álló helyzetben a két kar magastartásból idítja a jobb ,bal karral váltva karkörzést, gyorsítjuk a mozgást a legnagyobb sebességig. Sebességi versenyt vezetünk.
1. Órakezdő relaxáció és éneklés:
– Reggeli sorakozás a terem előtt Köszönés ölelés vagy pacsizás.
– Szép napot kívánok a gyerekeknek!
A csoport hangulatához igazodva , zenehallgatás, mindenki választ magának párt, hogy ki mellé szeretne ülni!:)
Bagdi Bella: Boldog vagyok
„Malomkörzés” (2 perc)
Szabály ismertetése:
álló helyzetben a két kar magastartásból idítja a jobb ,bal karral váltva karkörzést, gyorsítjuk a mozgást a legnagyobb sebességig. Sebességi versenyt vezetünk.
2.Téma bevezetése: keresztrejtvény megoldása
3 .Téma feldolgozása: Apró örömök élvezete
A mai órán azzal fogunk foglalkozni , hogy hogyan tudjuk élvezni a pozitív élményeket a napjainkba. Mindenben találhatunk apró örömöt, amit teszünk.
Hallgassátok meg A tizenkét hónap című népmesét
4.A téma előkészítése :
Problémától a megoldásig, labirintus megoldása
Keresd meg az utat a kérdőjeltől a felkiáltójelig.
5. A téma feldolgozása:
Meghallgatjuk a spontán véleményeket a mese hallatán.
Az apró örömökhöz érzékszerveinkre van szükség. kösd össze a szöveget a rajzokkal!
6. Az óra lezárása :
Csoportmunkában készítsétek el az apró örömök szigetét!
Meditáció :Bagdi Bella : Imádok élni
7.Értékelés
Téma tovább gondolása
A boldogság füzetbe gyűjtsenek jó híreket,sikertörténeteket!
Az órát csoportmunkával kezdtem. Egy-egy (különböző témájú) lapot kapott a három csoport rajta képekkel, kis szöveggel és kérdésekkel, ez alapján kellett bemutatniuk Stradivarit, a Stradivari hegedűk jelentőségét, és Joshua Bell világhírű hegedűművészt. Ezzel gyakorolták a szövegből való lényegkiemelést, és ennek saját szavukkal történő ismertetését, továbbá előkészítettem azt, hogy megértsék, milyen katartikus élmény lehet részt venni Joshua Bell koncertjein, amikor a Stradivariján játszik.
Ezután ismertettem a The Washington Postnak azt a kísérletét, melyben Joshua Bellt kiállították a metró lépcsőfeljárójához hegedülni, mint egy utcazenészt. A diákok előre kitalálták, hogy az emberek elmentek mellette, nem vették észre, hogy egy nagyszerű tehetséget hallgathatnak, egy különleges hegedűn játszani a legnagyszerűbb zeneműveket. Egy ilyen koncertért egyébként sok pénzt adnának. Megbeszéltük az eset tanulságait az erről cikket író (és ezért Pulitzer-díjat kapó) újságíró felvetéseit is figyelembe véve.
Majd egy a virágos réten pitypangot fújó leány képe következett. Megbeszéltük, hogy az óra témája az apró örömök élvezete, megfigyeltük, hogy a képen lévő leány, hogyan gyakorolja ezt. Ezután képpárokat vetítettem nekik, és arról beszéltek, hogy mi a különbség az emberek hozzáállásában ahhoz, amit épp csinálnak. Teázás: Egyik munka közben gyorsan megissza, míg a másik egy kellemes környezetben, az időt rászánva illatolja az elfogyasztandó teát. Reggeli: Egy pár munkába rohanás miatt be sem tudja fejezni a kapkodva evett reggelit, míg a másik képen egy család örömmel fogyasztja a reggelijét mosolyogva beszélgetve. Mozgás: Az egyik képen egy nő láthatóan nem élvezi az edzését, a másikon egy család sétál jókedvűen a természetben. Együtt töltött idő: Egy férfi újságot olvas, egy nő pedig a mobilját nézegeti reggeli közben, együtt vannak, de nem törődnek a másikkal, a másik képen egy pár egymásra figyelve beszélget. Megbeszéltük a következtetéseket, az első képeken csak rutinból, vagy kényszerűségből teszik a dolgukat, a második képek szereplői viszont örömüket lelik abban, amit csinálnak.
Ezután kiosztottam azokat a kis táblázatokat, melyen az a 30 tevékenység szerepel, melyben a brit emberek megtalálják apró örömüket. Kértem, hogy 1-10-ig pontozzák, hogy számukra, melyik tevékenység nyújt élvezetet. Majd összeszámoltuk, melyik hány diáknál kapott 10 pontot, és kihirdettük a győzteseket.
Ezt követően ismét egy táblázatot kaptak, melynek címsorában az öt érzékelés állt, az első oszlopában pedig a különböző helyzetek, ahol az apró örömeiket megtapasztalhatják (természet, emberi kapcsolatok, napi tevékenységek stb.). A sok, táblázat által kínált lehetőség közül, csak 10 rubrikába kellett valamely tevékenységet beírniuk. Kértem, ha tudják, akkor ne hétköznapiasan, hanem ’költőien’. Mindenki felolvasott néhányat abból, amit írt. Nagyon jó kifejezések, mondatok születtek.
A következő lépésben felolvastam nekik Simon Márton Arról, hogy mi jó című versét. Kértem, hogy figyeljék meg az életképeket, amelyekben leírja a költő, hogy számára mik okoznak örömet. Majd arra kértem őket, hogy ennek a versnek a mintájára és az előbbi táblázatba beírt soraikat felhasználva írjanak egy legalább négysoros verset, és illusztrálják is azt.
Lehetőségem nyílott ezt a foglalkozást megtartani egy kolléganőm csoportjában is csoportfoglalkozásként. Ott a diákok az első részben kevésbé voltak aktívak (elsősorban név szerinti felszólításkor válaszoltak), mint a saját szakköröseim, de az alkotómunkába ők is teljes odaadással belemerültek. Szerintem egész ügyes, és valóban őszinte művek születtek mindkét esetben. Ezekkel a feladatokkal tudatosították magukban, hogy nekik is voltak/vannak apró örömeik az életben, és ezeket érdemes számon tartani, újra átélni, újakat megtapasztalni. Rohanó életünkben néha meg kell állni az ilyen pillanatokért.
A feladat megvalósításához ajánlott játékokat nagyon élvezték a gyerekek. A mai anyagias, tárgyiasult világban jóleső volt meghallgatni, minek örülnének az osztály tanulói. Sokan említettek közös családi programot, kertészkedést, kirándulást, stb. Volt olyan kisgyerek, aki társaival, barátaival való közös játéknak, találkozásnak tud örülni. A saját tervezésű, készítésű pillangók érzelemgazdag, pozitív gondolkodású gyerekekről árulkodnak.
Az egyes érzékszervekhez kapcsolódva számos apró örömet összegyűjtöttek a gyerekek, közben megosztották az ezekhez fűződő személyes élményeiket.
Fotó: Gedeon Tamás
A márciusi boldogságórán megtekintettük a Washington Post által szervezett szociológiai kisérletét Joshua Bell szereplésével. Kielemeztük az emberek viszonyát a széphez, a pillanathoz és az örömhöz.
Elkészítettük az apró örömök színes plakátját. Mindenki felírta a postitokra, milyen apró örömben volt része a nap folyamán.
Felállítottuk az apró örömök fontossági sorrendjét.
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
1. Örömfa
A gyerekekkel elkészítettük közösen a fát, majd a pillangókat. Megbeszéltük, hogy mikor ragasztanak a fára pillangót. Mivel nagy örömmel készítették, fel is került a sok pillangó a fára.
2. A mi ritmusunk
Nagyon szeretik a ritmusgyakorlatokat, így nagyon élvezték ezt a gyakorlatot.
3. Párban mozgás
A játékot úgy játszottuk, hogy a párok megbeszéltek egy-egy állathangot, és becsukott szemmel keresték meg egymást. Viccesnek találták a feladatot, sokat nevettek a játék miközben.
5. Zárókör
Közösen megbeszéltük a kérdéseket.
• Játék közben hiányzott-e valami?
• Miben segített a játék öröme?
• Miben érezted magad a legjobban?
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
1. Örömfa
A gyerekekkel elkészítettük közösen a fát, majd a pillangókat. Megbeszéltük, hogy mikor ragasztanak a fára pillangót. Mivel nagy örömmel készítették, fel is került a sok pillangó a fára.
2. A mi ritmusunk
Nagyon szeretik a ritmusgyakorlatokat, így nagyon élvezték ezt a gyakorlatot.
3. Párban mozgás
A játékot úgy játszottuk, hogy a párok megbeszéltek egy-egy állathangot, és becsukott szemmel keresték meg egymást. Viccesnek találták a feladatot, sokat nevettek a játék miközben.
5. Zárókör
Közösen megbeszéltük a kérdéseket.
• Játék közben hiányzott-e valami?
• Miben segített a játék öröme?
• Miben érezted magad a legjobban?
A héten az apró örömök témakört dolgoztuk fel csoportunkkal.
Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét hallgathatták meg a gyerekek.
Sajnos az esős időben nem tudtunk kimenni játszani, de így legalább alkalmunk nyílt arra, hogy a benti játékokban is örömöt találjunk.
Előkerült egy nagy kartondoboz, mellyel kedvükre játszhattak, használhatták fantáziájukat.
A játék végén, halk zeneszó mellett relaxációs gyakorlatot végeztünk a gyerekekkel.
„Örülök, hogy örülsz!” Mit is jelenthet ez a mondat? Nehéz szavakba önteni a szó jelentését, azonban ezt a fajta érzést nemcsak szavakkal lehet kifejezni, de a tetteinkkel, mozdulatainkkal, arckifejezéseikkel is ki tudjuk mutatni, mit is érzünk akkor, amikor boldogságot, örömöt érzünk. A kezdő relaxációnkat alkalmazva igyekeztünk ráhangolódni a 7. foglalkozásunk témájára. Ezt követően elénekeltük az „Imádok élni” című dalocskát, tánccal, mozgással kísérve. Azt vettem észre a csoportban, hogy a gyermekek nagyon szeretnek egymással táncolni, párokat alkotva sajátos mozdulatsort találnak ki és azt ismételve elengedik magukat és valóban átszellemülve hallgatják a zenét és éneklik a dalt. Szinte mindig ugyanazok a párok jönnek létre, de sajnos vannak olyan kisgyermekek is, akik egyedül táncolnak, vagy csak állnak és nézik a többieket. A dalunk után az interaktív táblánk segítségével megkerestük azokat a képeket, amelyeket év közben készítettünk. Igyekeztünk azokat a képeket kiválasztani, ahol mosolyognak a gyermekek.
„Emlékszel, miért mosolyogtál?”
Azért mosolyogtam, mert….”nagyon szépen sütött a nap!”, „tetszett a katica!”, „Örültem Télapónak, hogy itt van!”, „felköszöntöttetek a szülinapomon!”
Ezeket a mondatoka figyelembe véve beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent örülni valakinek vagy valaminek és hogyan tudjuk ezt kifejezni. Szinte minden másodpercben használjuk az érzékszerveinket, mert megérzünk egy ismerős illatot, látunk olyan eseményeket, képeket, amelyek mosolyt fakasztanak az arcunkra. Nagyon szeretik a csoportba járó kisgyermekek az érzékszervekkel való játékot, gyakran használjuk a szembekötős kitalálós eszközeinket, így a mai napon sem hagytuk ki annak a lehetőségét, hogy ezt elővegyük és játszunk vele. Ügyesen, nagy odafigyeléssel tapasztalnak, kóstolnak, szagolnak és ha kitalálját az adott ízt, vagy illatot, hangot, vagy tárgyat, nemcsak saját maguknak szereznek ezzel örömöt, de a többiek is tapssal jutalmazzák társaikat. A játék után megszólalt Boldog Dóra csengettyűje és látszott rajtuk, hogy nagy izgaolmmal várják a mesét. Szinte segítség nélkül mondták a „kerekerdő kalandra hív Téged” kezdetű mondókát és szépen, fegyelmezetten ültek le a szőnyegre. Igyekeztem ismét érthetően, hangsúlyosan mesélni. A mese végén megépítettük a két tornyos házikót és nem tévesztették el, hogy melyik Góliát és melyik Pirinkó háza.
Ezt követően kitettem a mágnestáblára a gyermekeknek a szintén gyakran használt érzékszerveinket
ábrázoló és a hozzájuk kapcsolódó képeket, majd szépen különvállogattuk, melyik érzékszervhez, mi illik. Örültem annak, hogy ügyesen megoldották a feladatot. Amikor készen lettünk ezzel a gyakorlattal, elkészítettük a saját „Örömkénket”, aki egy nagyon kedves, mosolygós kisfiú lett.
A foglalkozásunk zárása képpen kiszíneztük az apró örömök jelét, kitettük a kastélyunk 7. lépcsőfokára és énekelve táncoltunk a Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” örök slágerünkre” 🙂
Ismét egy nagyon tartalmas napot tudhatunk magunkénak, hiszen az egész foglalkozás ideje alatt a boldogság és az öröm látszott a kisgyermekek arcán.
„Az élet apró örömeinek!” mindig jelen kell hogy legyenek a mindennapjainkban és akkor boldognak mondhatjuk magunkat.