A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal, a „Pillangó vagyok, szállni akarok” kezdetű imitációs mozgásformával kezdtük. A gyerekek a szőnyeg szélén ültek körben a székeken. A szőnyeg volt a szabad tér, a zöld mező, ahol röpködhettek szabadon a kis pillangók. Még élőbb legyen számukra ez a játék, megkérdeztem őket, hogy milyen színű pillangók vagytok. Van a szárnyatokon valamilyen díszítés? Sorban elmondták, hogy ki milyen lepke. Egyik-másik különös fantáziáról tett tanúbizonyságot. Ezt követte a mese, „A legfinomabb falat” címmel, melynek a végén megkérdeztem, hogy te melyik szereplő lettél volna a mesében. Sokan válaszolták azt, hogy a szakács és az egyik kisfiú elkezdte mondani, hogy „én a kenyér.” A többiek is utána kenyerek akartak lenni, de ez már majdnem átment bohóckodásba. A gyerekek megtapasztalták már, hogy a Boldogságórákon elindul egy szabadabb gondolkodás, egy szabadabb viselkedés. Nekem kellett tartanom azt a határt egy könnyed megjegyzéssel, hogy ne csapjon át bohóckodásba, hanem fontos maradjon a tartalom.
A következő játékban a mesemondó lányunkat, Boldog Dórát kellett felvidítani, aki ma reggel nagyon szomorúan ébredt. Először én mutattam példát a gyerekeknek, hogy hogyan vidítanám fel a kislányt. Sorban jelentkeztek és a legtöbben adni akartak valamit Dórának, pl. egy autót, egy játékot, egy túró rudit. Mindig megbeszéltük, hogy azt az ajándékot Dóri milyen testrészével érezheti. Hogyan lehet másképpen még örömet szerezni? Énekeltek neki, kezet fogtak vele. A gyerekek meglepődve, kíváncsian figyelték egymást és közben önfeledten nevettek. Összegezve megfogalmazták, hogy az érzékszerveiken keresztül lehet apró örömöket adni egymásnak.
Ezt követően körben ültünk a székeken és egy érintést adtam tovább a szomszédomnak, amit a többiek is követtek. Aztán mindenki választott magának egy párt és a társának kellett egy érintést adni, aztán felváltva. Utána a párok, – amelyik csak szerette volna – bemutathatta, hogy milyen másfajta érintést talált ki. A legtöbben csak megcirógatták egymás arcát, de volt olyan pár, aki vállon veregette a másikat vagy megölelték egymást. Mindig megerősítettem, megdicsértem az új gondolatokat, cselekvéseket. Elmondtam nekik, hogy ők maguk is vállon veregethetik magukat, ha valami jó dolgot csinálnak, pl., ha valaki megtanul biciklizni, be tudja kötni a cipőfűzőjét vagy éppen megkóstolt egy olyan gyümölcsöt, amit addig még nem tett meg.
Bagdi Bella: Imádok élni című dalára páros mozgásformákat találtam ki és azt táncolták együtt a kialakult párok. A táncban felszabadultak, könnyeden, boldogan érezték magukat

Idén 2. alkalommal hirdette meg iskolánk Iskolhívogató program keretében a Boldogság világnapja alkalmából a város minden ovisának rajzpályázatát „A hálafa története” címmel.
Az ünnepélyes díjátadón sok-sok gyerek gyűlt össze, és vette át személyes ajándékát, egy varázsceruzát, varázskrétát, hogy mindig vidám, színes, szívből jövően szép dolgokat tudjanak rajzolni.
A kedves ünnepi műsort a 8.b mesemodói és 1.b osztályosok táncosai adták elő. És aztán együtt szállt a dal…Repülj velem!