A csoport Boldog Beája Dórihoz hasonlóan rosszkedvűen érkezett az óvodába, a sok kedves gyermek azonnal pártfogásába vette és kezdődött a játék. A Víz Világnapján mi más lehet a legjobb játék, mint a horgászat. A gyerekek teljesen elmélyültek a játékban, Boldog Beával, aki a horgászat után egyik asztaltól a másikig „járt” körben, ahol kézműveskedhetett a gyerekekkel, a tenger benépesült halakkal, amelyet mindenki tetszése szerint rajzolhatott, vághatott és ragaszthatott a a nagy tengerbe. A víz halmazállapot változásait sikerült megfigyelnünk, hisz megolvadt a jéghegy, a hideg vízben lassan, a forró vízben pedig gyorsan történt mindez. Boldog Bea és a gyerekek Balaton Tündérrel tevékenykedhettek, ahol a Tündér nagy vihart kavart és a kis halak mind másfele úszkáltak. A gyerekek segítettek egy fele úszni az összes halnak. Így játékosan gyakorolhatták a párosítást és a téri irányokat. Ezt követően Boldog Beával végighallgatták a Párácska mesét, amelyből szintén megtudhatták, hogy a víz az élet nélkülözhetetlen eleme. Mindenki kapott a nyakában meglepetésül egy páracseppecskés nyakláncot, melynek nagyon örültek.
Kicsit szomorúak lettünk az emberek felelőtlen víz szennyező tevékenységeit látva, amikor a fotókon olyan állatokat láttunk amelyek a víz szennyezettsége miatt megsérültek, életük veszélybe került.
A víz állandó körforgását egy közös film vetítésből ismerhették meg a gyerekek Boldog Beával.
Bea elkísért minket a helyi szikvíz üzembe, ahol megfigyelték a szikvíz készítését és megkóstolhatták az ízét.
A délelőtt folyamán teljesen elmélyültek a gyerekek az élményekben. Észrevétlenül fordult át a kezdeti egyhangúság, esetleges rosszkedv, derűs jókedvvé. Így mutatták meg a szomorkás Beának, hogy válhat egy rosszul indult nap sikeressé és felhőtlenné.

Márciusi Boldogságórám fő témája az Apró örömök élvezete volt. Újra megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki szeretettel köszöntötte újonnan érkezett gyermekünket és a többieket. Megosztotta velük, hogy mi lesz a mai Boldogságóra témája. A gyerekek megnézték, kiszámolták, hogy a Boldogságvár 7. lépcsőfokára lépnek akkor, ha ügyesen dolgoznak.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük meg a munkát. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár.” Ügyesen utánozták a madár repülését. Szerettem volna ezzel a relaxációs gyakorlattal érzékeltetni a gyerekekben, hogy hogy tudunk szabadon szállni, ha csak magunkra figyelünk, összpontosítunk, és hogy tudunk úgy szállni szabadon, mint a madár. Ezt a gyakorlatot „Dagasztással” oldottuk fel. 1-2 gyermek kivételével teljes átéléssel csinálták a gyerekek a feladatot, miután bemutattam azt nekik. Foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk „Imádok élni” (Jobb Veled a Világ Boldogság című albumról). A gyerekek körben állva fogták egymás kezét, együtt énekeltük a dalt és ringatóztunk rá.
Beszélgetőkörrel folytattam tovább. Apró örömök élvezetéről beszélgettünk a gyerekekkel. Elmagyaráztam nekik, hogy az apró örömök élvezete kifejezés mire vonatkozik. Úgy érzem, hogy sikerült megértetnem a gyerekekkel azt, hogy a jelent kell megélni és élvezni. Beszéltem még nekik arról is, hogy akik élvezni tudják az adott pillanatot, azoknak nagyobb az önbizalmuk és elégedettebbek, mint mások. Ami számomra egy kicsit megdöbbentő volt, hogy a gyerekek az apró örömök élvezetéhez tárgyat társítottak. Még jobban belemélyedtünk még ebbe a témába, s a végére éreztem csak azt a válaszaikból, hogy megértették az élet apró örömeit. Megkérdeztem tőlük, hogy melyik az az 5 érzékszerv, melynek köszönhetően élvezhetjük a mindennapok apró örömeit. Egy kislány kiválóan megmondta mind az ötöt. Nagyon büszke voltam rá. Természetesen ezeket elkészítettem kis körönként, melyet ki is tettünk a szekrényünk ajtajára, így képszerűen is tudtam szemléltetni a kisebb gyermekek számára.
Boldogságmondókával (melyet már jól ismertek a gyermekek) mentünk az asztalokhoz és ott egyénileg dolgoztak a gyerekek. Le kellett rajzolniuk, hogy számukra mi okozza a legnagyobb örömet. Minden gyermek kivétel nélkül azt rajzolta, amit előzőleg megosztott velünk. Aztán ki kellett színezniük azt, amit az öt érzékszerv egyike segítségével érzékel. Hamar megértették a feladatot, gyorsan dolgoztak.
Szélcsengő megszólalása után Boldog Dóra mondókájával mese hallgatásra hívta a gyermekeket. Újra együtt című mesét meséltem el a gyermekeknek. Sajnos ez a mese nem nagyon kötötte le őket, figyelmük könnyen elterelődött, alig tudtak a feltett kérdésekre válaszolni.
Játékokkal folytattuk tovább ezt a foglalkozást:
Első játék: Esős napon örömök (óvodai hétköznapok apró örömei) Ebben a játékban teljesedtek ki nagyon, szuper dolgokat soroltak fel, hogy mi kell egy apró örömhöz.
Második játék: Érzékszerveink. Itt, az öt érzékszerv segítségével kellett egy apró örömöt mondaniuk. Büszke voltam rájuk abból a szempontból, hogy nem ismételték egymást, mindig új dolgokat mondtak. A legkisebbeknek pedig segítettem.
Harmadik játék: Mi van a kendő alatt? A gyermekek számára ez volt a legkedvesebb játék. Olyan tárgyakat gyűjtöttem össze, ami lehet apró öröm az életben. Úgy nehezítettem, hogy egy sállal bekötöttem a szemüket, persze csak aki szerette volna. 1-2 gyermek volt az, aki nem találta ki azt, amit kitapogatott a kosárban. Időben is elég sokáig játszottuk, mert nagyon lekötötte őket.
A családoknak most kétféleképpen adtam tovább ezt a témát:
Egyik: Apró örömöket kell megbeszélniük a gyermekeikkel és azokat le kell írniuk.
Másik: Terülj, terülj, asztalkám családrajz, ahogyan együtt étkezik a család egy szépen megterített asztalnál.
A gyerekeknek mindkét ötlet nagyon tetszett.
A Boldogságóra után elsétáltunk a gyerekekkel az óvoda területén belül és megtekintettük az eddig szüleikkel együtt elkészített munkáikat.