Március hónap témája az apró örömök élvezete volt. Először meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni a Jobb veled a világ Boldogság című albumáról. Közösen találtunk ki hozzá páros mozdulatokat. A szőnyegen ülve elolvastam nekik az Újra együtt ! című mesét, majd megbeszéltük a mese tartalmát, mondanivalóját, és válaszoltunk a kérdésekre. Nagyon szeretik a Mi van a kendő alatt? című érzékelős játékot, amit most is nagy örömmel játszottak. Megnézegettük a zárt facebook csoportunkban lévő fotókat. Vidám, mosolygós képeket kerestünk, és felelevenítettük, hogy az adott pillanatban miért nevettünk, minek örültünk. Végezetül az örömölelés játékot játszottuk.

Az apró örömök téma feldolgozását relaxációval és énekléssel kezdtük. Olyan dolgokról beszélgettünk, amiktől szebb a világ, jobb az életünk. Elmeséltük az újra együtt című mesét, majd kiszineztük Góliátot és Pirinkót. Megrajzoltuk örömként, közösen kitaláltuk, mitől érzi jól magát. Tapogatós játékot, örömölelést játszottunk, majd egy örömsétát tettünk a faluban, ahol csodaszép virágokat, rügyeket, gólyákat nézhettünk.

Nagyon szép hónapot kezdtünk, hiszen, a március a tavasz első hónapja, tele csupa újra éledő dolgokkal. Az egész hónapunk az új kezdetről szól, hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy mit jelent az, amikor megjelennek az első rügyek a fákon, kezd kibújni a földből az első virág…..
Igyekeztem arra felhívni a kisgyermekek figyelmét, hogy az is okozhat örömöt, amit máskor szinte észre sem veszünk, például, hogy milyen shépen kinyílt az óvodánk előtti aranyeső, vagy, hogy reggelente, milyen szépen énekelnek a madarak.
A foglalkozás kezdő relaxációját valóban relaxációval kezdtük. Mindenki a szőnyegen megkereste a neki megfelelő helyet, és nyitott ablaknál figyeltük, a kinti zajokat. Szerencsére a zaj kevesebb volt, viszont annál inkább egyre több más hangot fedeztünk fel. Leginkább a madarak hangja hatott a gyermekekre pozitívan. Csendben voltak és figyeltek. Ezt követően megbeszéltük, hogy kinek, mi jutott eszébe addig, amíg pihent. Sokan a felhők felett képzelték magukat, mások a szivárványon, valaki pedig madár volt és az ágon ülve énekelt. Nem gondoltam, hogy ilyen gazdag fantáziájuk van és nagyon szépen megfogalmazták a gondolataikat.
Megbeszéltük, hogy milyen érzékszerveink vannak és melyeket használtuk az elmúlt néhány percben. Az általam elkészített baba fejeken elhelyezték az érzékszerveket, kiegészítették a filctollak segítségével is. A munkafüzetben lévő feladatokat is megoldottuk, szembekötősdit is játszottunk. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát, ami nagyon tetszett a gyermekeknek és ezért még kétszer le kellett játszani. Szabadon mozoghattak rá és igazán felszabadultak voltak. Majd megszólalt Boldog Dóra csengettyűje és a mondókája és a kisgyermekek ügyesen leültek a szőnyegre és hallgatták a mesét. Igazán tanulságos volt számunkra, hiszen több mondanivalója is volt. Például az, hogy nem kell mindenkinek egyformának lenni ahhoz, hogy barátok legyenek, hogy valóban léteznek olyan apró örömök is az életben, amit sokszor természetesnek veszünk, pedig igenis tenni kell azért, hogy meglássuk benne a szépet és a jót. Nagyon kedves mesének tarottuk és kérték a kisgyermekek, hogy elalvásnál is ezt a mesét olvassam el nekik, aminek persze én eleget is tettem.
A mese után egy kislányt körbe rajzoltunk egy csomagolópapíron, berajzoltuk az érzékszerveit, felöltöztettük és utánna megbeszéltük, hogy melyik érzékszerünkhöz milyen örömök párosulnak. Pl. orr-tavasz illata, fül-madárdalok, szem-az új virágok látványa stb.
Zárásképpen felragasztottuk a hetedik lépcsőfokra a napocskánkat és elénekeltük újra az Imádok élni című dalt.
Szintén egy szuper napot tudhatunk magunk mögött.

A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal, a „Pillangó vagyok, szállni akarok” kezdetű imitációs mozgásformával kezdtük. A gyerekek a szőnyeg szélén ültek körben a székeken. A szőnyeg volt a szabad tér, a zöld mező, ahol röpködhettek szabadon a kis pillangók. Még élőbb legyen számukra ez a játék, megkérdeztem őket, hogy milyen színű pillangók vagytok. Van a szárnyatokon valamilyen díszítés? Sorban elmondták, hogy ki milyen lepke. Egyik-másik különös fantáziáról tett tanúbizonyságot. Ezt követte a mese, „A legfinomabb falat” címmel, melynek a végén megkérdeztem, hogy te melyik szereplő lettél volna a mesében. Sokan válaszolták azt, hogy a szakács és az egyik kisfiú elkezdte mondani, hogy „én a kenyér.” A többiek is utána kenyerek akartak lenni, de ez már majdnem átment bohóckodásba. A gyerekek megtapasztalták már, hogy a Boldogságórákon elindul egy szabadabb gondolkodás, egy szabadabb viselkedés. Nekem kellett tartanom azt a határt egy könnyed megjegyzéssel, hogy ne csapjon át bohóckodásba, hanem fontos maradjon a tartalom.
A következő játékban a mesemondó lányunkat, Boldog Dórát kellett felvidítani, aki ma reggel nagyon szomorúan ébredt. Először én mutattam példát a gyerekeknek, hogy hogyan vidítanám fel a kislányt. Sorban jelentkeztek és a legtöbben adni akartak valamit Dórának, pl. egy autót, egy játékot, egy túró rudit. Mindig megbeszéltük, hogy azt az ajándékot Dóri milyen testrészével érezheti. Hogyan lehet másképpen még örömet szerezni? Énekeltek neki, kezet fogtak vele. A gyerekek meglepődve, kíváncsian figyelték egymást és közben önfeledten nevettek. Összegezve megfogalmazták, hogy az érzékszerveiken keresztül lehet apró örömöket adni egymásnak.
Ezt követően körben ültünk a székeken és egy érintést adtam tovább a szomszédomnak, amit a többiek is követtek. Aztán mindenki választott magának egy párt és a társának kellett egy érintést adni, aztán felváltva. Utána a párok, – amelyik csak szerette volna – bemutathatta, hogy milyen másfajta érintést talált ki. A legtöbben csak megcirógatták egymás arcát, de volt olyan pár, aki vállon veregette a másikat vagy megölelték egymást. Mindig megerősítettem, megdicsértem az új gondolatokat, cselekvéseket. Elmondtam nekik, hogy ők maguk is vállon veregethetik magukat, ha valami jó dolgot csinálnak, pl., ha valaki megtanul biciklizni, be tudja kötni a cipőfűzőjét vagy éppen megkóstolt egy olyan gyümölcsöt, amit addig még nem tett meg.
Bagdi Bella: Imádok élni című dalára páros mozgásformákat találtam ki és azt táncolták együtt a kialakult párok. A táncban felszabadultak, könnyeden, boldogan érezték magukat

Idén 2. alkalommal hirdette meg iskolánk Iskolhívogató program keretében a Boldogság világnapja alkalmából a város minden ovisának rajzpályázatát „A hálafa története” címmel.
Az ünnepélyes díjátadón sok-sok gyerek gyűlt össze, és vette át személyes ajándékát, egy varázsceruzát, varázskrétát, hogy mindig vidám, színes, szívből jövően szép dolgokat tudjanak rajzolni.
A kedves ünnepi műsort a 8.b mesemodói és 1.b osztályosok táncosai adták elő. És aztán együtt szállt a dal…Repülj velem!