A téma feldolgozása során a mindennapi életünkben rejlő örömforrásokat kerestük és neveztük meg.Mindenki elmondhatta,mi az,ami számára örömöt okoz.Felidéztük legkellemesebb emlékeket és azokat a pozitív érzéseket mikor átéltük azokat.Abban mindenki egyetértett,hogy ezek a pillanatok azok, ami miatt boldognak és elégedettnek érezzük magunkat.Ennek tudatában pozitívan,a világra nyitottan élhetjük meg az apró örömöket,ami jobbá és szebbé teszi életünket.Plakátunkon a hétköznapok pozitív pillanatait jelenítettük meg.

A téma feldolgozása során a mindennapi életünkben rejlő örömforrásokat kerestük és neveztük meg.Mindenki elmondhatta,mi az,ami számára örömöt okoz.Felidéztük legkellemesebb emlékeket és azokat a pozitív érzéseket mikor átéltük azokat.Abban mindenki egyetértett,hogy ezek a pillanatok azok, ami miatt boldognak és elégedettnek érezzük magunkat.Ennek tudatában pozitívan,a világra nyitottan élhetjük meg az apró örömöket,ami jobbá és szebbé teszi életünket.Plakátunkon a hétköznapok pozitív pillanatait jelenítettük meg.

2013 óta március 20-a a Boldogság Világnapja. Mi, a Baktalórántházai Zengő Erdő Óvoda kicsinyei és nagyjai fontosnak tartjuk méltóképpen megemlékezni erről a neves napról. Mivel mindannyiunknak mást és mást jelent a boldogság, ezért meghatározó számunkra, hogy a pozitív pedagógián belül megalapozzuk a gyermekekben a mindennapi életben, a hétköznapokban átélhető apró örömforrások észrevételének, átélésének képességeit, mely a boldogsághoz vezető út egyik mérföldköve. A Boldogóvoda munkaközösség tagjaival együttműködve elkészítettem az óvodai élet „boldog pillanatainak” rövid videóját, melyet aztán közösen tekintettünk meg a tornateremben. Az együttlét, a kedves emlékek felidézésének pozitív érzelmei, Bagdi Bella: Imádok élni című dala, a vizuális élmények komplex módon tették emlékezetessé és egyben meghitté számunkra a Boldogság Világnapját ebben az évben is.

Ebben a hónapban is nagyon izgalmas témával dolgozhattunk. A gyerekekkel közösen megalkottuk Vidám Vilit, akinek a gyerekek elmesélhették napjaikat, érzelmeiket és aktuális hangulataikat, valamint Vili egy napját is megalkották, elmesélték. Annyira sikeres volt az új barát, hogy megtartottuk a megszokott reggeli beszélgetőkörünk központi szereplőjeként, így minden nap elmesélhetik neki a gyerekek milyen érzésekkel érkeznek reggel az óvodába.

BOLDOGSÁGÓRA A KATICA CSOPORTBAN:APRÓ ÖRÖMÖK ÉLVEZETE

Március a tavasz első hónapja, ami a Boldogságóra programban az „Apró örömök élvezete” témakör feldolgozásának időszaka is. Játékos tevékenységekkel, mondókák, versek megismerésével, dalok és népi dalos körjátékok éneklésével, cselekedtetéssel ötvözve próbáltam alakítani a gyermekekben az optimista, pozitív hozzáállást a mindennapok nehézségeivel, gondjaival szemben. Beszélgettünk arról, hogy mitől is jó egy-egy nap, hogy mi okoz számukra örömet, minek örülnek a legjobban. Arról is beszéltünk, hogy milyen örömforrásokat találhatunk a szűkebb és tágabb természeti-, emberi- és tárgyi környezetünkben az évszakváltás, illetve a tavasz jelenségeiben. Beszélgettünk arról is, hogy ők mivel, hogyan szerezhetnek örömet a szüleinek. Sokféle és szélesspektrumú válaszokat adtak (fantáziájukat, képzeletüket is alakítva), ez visszavezethető az eltérő szociokulturális háttér és környezet. A gyermekek szívesen mondták el álmaikat, vágyaikat, megnyilatkoztak pillanatnyi érzelmi állapotukról is. A mindennapok során többfajta percepciófejlesztő játékot játszottunk, amit összekapcsoltunk az anyanyelvi fejlesztéssel, a kommunikáció alakításával (pl: Mi van a takaró alatt? – meséld el milyen alakú, mihez hasonlít, mire használjuk…).
A Szemfüles érzékszervek (csodakkora.blogspot.hu) című mese megismerése után képes kártyákkal mélyítettük az öt érzékszervünk szerepét, feladatát a világ megismerésében. A játék során megállapítottuk, hogy a mesében szereplő Füles csacsi mennyire hasonlít Dórira, aki szomorúan ébredt egy rossz álom miatt (Boldog Dóri felhős napja) és nem tudja felfedezni a mindennapokban az örömforrásokat.
A Boldogságóra foglalkozásunkra meghívtuk a nagycsoportosaink szüleit, hogy együtt élhessünk át apró örömöket. Rövid köszöntés és tájékoztatás után meglepetés Cirkuszos tánccal köszöntöttük Őket. Mikor a gyermekek elmesélték, hogyan szereznek örömet anyukájuknak, apukájuknak, megkértük a jelenlévőket, hogy kapcsolódjanak be a közös „Apró örömök mozgásban” játékunkba, ahol az arc izomzatát mozgattuk meg. A mimika játékot kártyákkal is folytattuk, ahol a választott képet kellett leutánozniuk, majd a rajzolt minta alapján kiraktuk a „Csodálkozó”, a „Mérges”, a „Kacagó”, a „Nyelvnyújtó”, a „Kacsintó”, a „Puszit dobó”, a „Síró”, az „Arc felfújó”, a „Kiabáló” és a „Bánatos” családot (apa, anya, kisfiú, kislány). Megbeszéltük, hogy a képek közül mely érzelmek kellemesek a számunkra. Következő feladatként grimaszolással kellett megnevettetniük a bánatos „Dórát” (1-1 kiválasztott társat), ez a feladat tetszett a legjobban a gyermekeknek, jókat nevettünk a fintorok és grimaszok látványán. Ezek után a szülőket kértem meg, hogy szerezzünk örömet a gyermekeknek fújós pörgettyű készítésével. Míg a kézműves munka tartott, a háttérben a hónap dala szólt (Bagdi Bella: Imádok élni). Az elkészült pörgettyűket rögtön kipróbálták a gyerekek, és mivel a szülők mindenkinek készítettek, azt haza is vihették a gyermekek. A délelőtt zárásaként közös örömtáncot jártunk a hónap dalára, elfogyasztottuk a gyerekekkel készített limonádét, végül egy közös csoportfotó is készült, hogy emlékeztessen minket erre az „Apró örömök élvezete” napra.
A Boldogságóra programban intézményünk valamennyi csoportja is részt vesz, igy a havi témánkat a szülőkkel közösen, Családi nap keretében dolgozták fel kolleganőim is. A szülők visszajelzései alapján: jól érezték magukat a Boldogságórákon, örömmel jöttek és sok élménnyel töltődve mentek haza a csoportokból.

Az apró örömök téma feldolgozását mozgással vezettük be,ami nagyon mókás,de egyúttal nehéz is
volt a gyerekek számára,hiszen külön-külön kellett minden egyes izmot megmozgatniuk. Mindenki
próbált más és más arckifejezést mutatni,ami többnyire sikerült is. Nagyon mókás és vicces
grimaszolások születtek. Egymáson,de még saját magukon tükörbe nézve,jót mosolyogtak a
gyerekek. Érzéseik,kedvük jól tükrözte pillanatnyi állapotukat,öröm és vidámság volt mindvégig a
csoportban. A felnőttet utánozva arcmimikájukkal,gesztusaikkal fejezték ki legtöbben örömüket,
vidámságukat vagy büszkeségüket,erejüket stb. Beszélgető kör során elmondták,hogy legtöbben az
örömbe, vidámságba ,elégedettségbe,izgatott várakozásba és a kicsattanó energiába tudtak
belehelyezkedni. Egy kislány mesélte ,hogy kistestvére születéséig izgatott várakozás töltötte be
napjait,vagy egy másik kisgyerek ,amikor jön a mamája,szintén mindig ugyanezt az érzést érzi.
Többen mesélték ,hogy amikor kapnak valamit vagy,ha megy a család nyaralni ,szülinap alkalmával
nemcsak az öröm,elégedettség,nyugalom,de egyben az izgatott várakozás is bennük van. Az egyik
kisfiút az is örömmel tölti el,hogy szeretett kutyusát mindennap megetetheti vagy egy kislányt,hogy
nyílnak a virágok. Beszélgetést követően a gyerekek az asztalnál felragaszthatták saját öröm-
szívüket,amire rákerült az,hogy minek örült. Végül közösen meghallgattuk az „Imádok élni” című
dalt,amit nagy odafigyeléssel hallgattak végig a gyerekek.

2023. március
Apró örömök

Hétfőn a Boldogság Világnapjára, már az előző hét csütörtökén figyelemfelhívásként a szobánk elé kitettük a táblára, hogy „Már csak négy nap!”, pénteken: „Már csak három nap!!” Persze sokan kérdezték mit jelent, de nem árultuk el. Hétfőn már ez állt a táblán: „Ma van a Boldogság Világnapja! Egy kis jókedvért gyere be hozzánk, várunk SZERETETTEL! Tulipán csoport.”Az aulába elszórtunk piros szívecskéket, amik mutatták az utat, merre kell menni. Aki bejött hozzánk, öleléssel, cukorkával, virággal fogadtuk, és mindenki kapott egy kis kártyát, amin Boldogságórás logó, és „Jobb Veled a világ!” felirat volt. Közben vidám zene szólt a szobában. Boldog Dórit is elővettük, megölelgettük, a polcról figyelte az eseményeket. Így adtuk tovább másoknak a szeretetünket, és hívtuk fel a figyelmet a világnapra, és annak fontosságára. Halacskákat, és teknősöket díszítettünk szivárványos színekkel, kicsit már a Víz világnapra hangolódva. Annyira színes halak születtek, hogy öröm volt nézni. Rövidre sikerült a délelőttünk, mert csoport fényképezés volt, így arra készültünk.
Kedd az Erdők Világnapja is egyben, így adva volt, hogy a kezünkből fákat készítettünk, és festettünk. Közben nagyon sokat beszéltünk az erdőkről, fákról, ott élő állatokról. Eljátszottuk, hogy ha fák, és állatok lennénk, akkor hogyan viselkednénk, hol laknánk, hova bújnánk. Dóri is velünk játszott, és beszélgetett. A gyerekektől azt kérdezte, milyen apró örömök érték ma őket. Nagyon helyes válaszokat adtak, a vendég, a fog kiesés, a kutyasimogatás, a nagymamázás is benne voltak. Arról beszélgettünk, hogyan lehet észre venni az apró dolgokat, és hogyan lehet mindenben a jót meglátni. Az erdőről szőttem nekik mesét, igaz cselekedetekből merítve a történetet, hogy ők lesznek azok, akikre számít a világ, legyenek nagyon okosak, ügyesek, és védjék a természetet. Énekléssel zártuk a mai foglalkozást.
Szerdán a Víz Világnapja miatt kékbe öltözött egy kisgyerek kivételével mindenki. Hoztak könyveket, vízi plüss állatokat. Be is rendeztünk egy tavacskát a földön. Persze három kis élő teknős várta már őket reggel, együtt tettük nagyobb lavorba, és öntöttük fel vízzel. Kis virágos kertet lehetett ragasztani, amíg gyülekeztünk. A reggeli után beindult a vizezés, ügyességi vizes asztal, amit elég nehezen tudtak összetenni, de mikor sikerült, akkor önteni, lapátolni lehetett a vizet, ami csőrendszereken keresztül kis lapátos kerekeket forgatott. A nagy kádba vizet engedtünk, konzervtetőből készült kishajókat tettünk, fújtuk, irányítottuk. Különböző dolgokat, mint narancs, pohár, ceruza, játékok, raktunk a vizbe, kíváncsian figyeltük mi süllyed, mi nem. Megszíneztük a vizet kék ételfestékkel, kis műanyag üvegbe pötyi játékot szemezgettek, felöntöttük vízzel és kis hordozható akváriumot készítettünk. Pakolás után földgömb labdával beindítottuk a beszélgetést a vízről, utána pedig arról, hogy milyen apró örömök érték őket ma. Volt egy cuki válasz: „az, hogy ma volt óvoda!” A mai meglepi pedig a Búzavirág csoportosok fellépése volt. Ők kiscsoportosok, kis apróságok, nagyon tetszettek a gyerekeknek, nagy tapsot kaptak.
Csütörtökön ajándékot készítettünk a tanító néniknek a következő heti látogatáshoz, virágokat, zsugorfóliából. Reggeli után egy kicsivel pedig elmentünk a könyvtárba, ahol megtekintettük a Beporzók Napja Kiállítást, melyen a mi kiállított alkotásunk is szerepelt. Volt aki testvére, illetve régi csoport társaik produktumát is felfedezték. Nagyon színvonalas munkákat láttunk, jócskán bővült az ismeret a beporzókról. Mivel volt még időnk a visszainduláshoz, elsétáltunk a közeli baromfiudvarhoz, ahol többféle tyúkot, kakast, libát láthattak, teljesen közelről. A hazafelé vezető úton a virágzó fák alatt haladva mesebeli „Virág-alagútakon” lépkedtünk tova.
Pénteken nagyon szép tavaszi idő köszöntött ránk, így el is indultunk hamar a csömöri tóhoz, ami nincs nagyon messze az ovitól, de azért 4,6 kilométert (plusz a tó körüli séta) tettünk meg sétálva, ami szép teljesítmény egy óvodástól. Mielőtt útra keltünk, még kitettük az apró örömök jelét, a napocskát a lépcsőfokra. Az utat keresztezte a csömöri patak, a hídról megnéztük, még a csobogását is meghallgattuk. A tó mellett találkoztunk vadkacsákkal, teknősökkel, akik napoztak, és kutyákkal, kecskékkel, akik szépen éltek együtt egy udvarban a tó közrelében. A tó közepén kis sziget alakult ki, amin vadkacsák, és egy szürkegém is napozott. A tónál persze egy szuper játszótér is volt, ahol ‘pihentek’ egyet a gyerekek. Ilyen jól még talán nem esett a víz, meg a kifli, mint akkor. Hazafelé még énekelni is volt kedvük. Örülni mindennek lehet!!